Romantikus Írók Tárháza

Rita Roeberg
Az álom valóra válik

Google
 

 

On-line regény

 

A szerző szeretettel várja a véleményeket, kritikákat!

 

 


Az álom valóra válik

Kristin egy csodaszép lány volt. Szőke fürtjei csillogtak a fényben, kék szemei ragyogtak, bámikor bárki is közeledett felé vidáman mosolygott mindenkire. Az ember azt hitte volna, hogy boldog volt, de ez csupán csak a látszat volt. Kívülről mosolygós vidám teremtés volt, de belül szomorú. Nagyon sok fiatalember megfordult utána. Csinos, kecses alkata, nőies mozgása magával ragadott mindenkit, de ő mindig megálljt pancsolt. Bámikor bárki közeledett komolyabb kapcsolatba lépni vele mint barát átváltozott egy jégheggyé. Kívülről boldognak látszódott, de belülről szenvedett. Szenvedett a magánytól. Akkor barátjával kihülőben volt a kapcsolata. Rájött, hogy mégsem ő az a személy aki betölthetné azt az űrt, ami a szívében lakozik. Azt az űrt, amit csak egy személynek tartogatott egész életében. Egy személynek akit tudta, hogy egy nap majd felbukkan és szívét megmelengeti, testét tűz járja át és akkor ő mindent meg fog tenni neki amit csak kíván az a nagyszerű herceg. Épp egy eljegyzés előtt állt. Az akkori barátja szerette volna a kezét, de Kristin érezte, hogy az ő szíve már régen nem érte dobog.
Az ő szíve egy olyan személyért dobog akit maga sem tudta merre jár, vajon mit csinálhat, gondolatban gondolhat-e arra, hogy ő létezik és arra vár, hogy hirtelen felbukkanjon és megváltoztassa a szürke hétköznapokat és helyette csodálatos fény járja át egész életét.
Kristin egy álmodozó tipus volt. Mindig egy fiatalember járt az eszében aki romantikus meglepetéseket tud okozni neki, olyan meglepetéseket amiből érezni lehet a tüzet, a romantikát ami titokzatos meg akkor is ha csak egy szó esetleg egy mozdulat. Ami megmelengetné kiégett szívet ami tudta, hogy lángolna ha csak meglátná azt a nagyszerű személyt akit még álmában sem tudott elképzelni.

Kristin, egy barátnője kérésére jelentkezett egy internetes társkereső irodánál. Nem volt sok kedve hozzá, de kedves barátnője képes volt mindenre rászedni. Megszakította kapcsolatát előző barátjával és elhatározta, hogy nekivág a kalandnak. Mégha nem is találkozik senkivel, de legalább jól szórakozik. Persze a remény még mindig élt benne.
-Figyelj Kris, hidd el ez egy szuper társkereső. Már több ismerősöm találkozott az igazival.
Hidd el, itt neked is lehet esélyed.
-Tiara, hányszor mondjam még el neked, hogy az a személy aki képes érezni vágyaimat, álmaimat, aki romantikus, aki érzi azt, hogy mit szeretnék anelkül, hogy elmondanám, aki képes utánam jönni amikor mennem kell és visszatartani.
-Kris! Lehet, hogy találkozol valakivel, de ismerd el a vágyaid egy kissé túl messze szárnyalnak.
Figyelj, muszáj mennem dolgozni bolondokháza van a kórházban.
Csak regisztráld magad és próbald ki. Semmit sem vesztesz.
Na, szia drága barátnőm és érezd jól magad.

Kristin kitöltötte a kérdőívet és alig telt bele egy pár perc és sorba jelentkeztek a férfiak mint az éhes oroszlánok.
Az egyik rosszabb volt mint a másik. Másról nem tudtak beszélni mint az intim dolgok.
Voltak idősebbek, fiatalok sőt Kristin legnagyobb megdöbbenésére még nősök is. "Hát igen gondolta Kris. Kellett nekem megint Tiarara hallgatnom."
Volt természetesen olyan akivel lehetett beszélgetni, de már kezdett unalmassá válni  az állandó bemutatkozás, kérdezősködés.
Barátai már voltak egy páran, de mindenki csak randira szerette volna hívni de persze Krisnek semmi kedve nem volt hozzá." ők nem azok. Gondolta Kris."

Egy átlagos unalmas delutánon éppen felment, hogy megnézze a mailjeit amikor egy érdekes üzenet várta. Az üzenet nem volt se tolakodó, se hűvös, inkább azt éreztette: "szép lány ne felejts el engem sem, itt vagyok, hahoo"
Az állt az üzenetben: "Küldj egy sms-t nem bánod meg"
Nagyon felkeltette a lány érdeklődését. Azonnal válaszolt a titokzatos idegennek. Nagy meglepetésére  négy csodálatos sms várt rá.
Szíve hevesebben dobogott, érezte ezek az üzenetek egy örök életre szólnak. Érezte mától minden megváltozik, más lesz, érezte az életét át fogja venni a boldogság, a gyönyör, a romantika. Így teltek a napok, időközönkent írtak egymásnak. Írtak reggel ébredés után este lefekvés előtt sőt miután végeztek a munkájukkal is.
A fiatalembert Thomas Matchnak hívták. Nagyszerű fiatalembernek tűnt. A szíveből áradt a szeretet, a gondoskodás, a törődékenység. Elég volt két szót szólnia Krisnek amikor a lány kétségbe volt esve valami miatt és már annyi ereje lett, hogy egy egész világot képes lett volna megmozgatni. Annak ellenére, hogy Kris egy nagyon törékeny teremtés volt.

Egyik nap elhatározta, hogy megkérdezi nincs-e kedve ennek a titokzatos idegennek elmenni esetleg vele moziba.
Írt neki egy üzenetet amire egyből kapott választ. Megbeszélték, hogy találkoznak szombaton a központban.
Kristin már nagyon várta a szombatot. Nem volt olyan perc amikor ne gondolt volna a nagy napra amikor végre megismerheti ezt a nagyszerű titokzatos idegent. Már látta magát ahogy-e titokzatos idegen oladal sétálnak a csodálatos esti lámpafényben, kézenfogva, néha meg meg állnak átkaroljak egymást és megcsókolja őt.

Elérkezett a szombat. Kris éppen ugyanúgy álmodozott mint szokott a csodálatos idegenről amikor a telefon csörgése rázta fel álomvilágából. A telefonba Tiara volt.
-Hallo! Szia Kris!
-Szia Tiara! De örülök, hogy hallom a hangod.
Mesélj drága barátnőm mi törtent veled, az utóbbi időben nem hallottam felőled.
-Találkoztam egy csodálatos sráccal. Tiara azt hiszem, hogy megbolondultam. Beleszerettem! Beleszerettem valakibe akit mégcsak nem is láttam.
Neked tényleg elment az eszed barátnőm. Biztos, hogy szerelmes vagy? Nem lehet, hogy ez egyszerű fellángolás?
-Ennél biztosabb még sosem voltam. Elég ha meghallom a hangját és forróság önti el a szívemet, alig vagyok képes megszóllalni. Úgy érzem megszakad a szívem amikor elbúcsúzunk. Ma este találkozunk. Megyünk moziba. Ohh Tiara én olyan izgatott vagyok.
-Hol találkoztok? Eljön érted?
A centrumban találkozunk. Ugy érzem korai lenne ha eljönne a lakásomra.
Ebben igazad van. Mégha szerelmes is vagy nem kell elveszteni a józan gondolkodásod.
Jajj, Istenem már 8 óra van mindjárt. Ne haragudj Kris, de rohannom kell. Majd beszélünk.
-Szia Tiara!
-Szia Kris! Ja még valami! Érezd jól magad. Majd gondolok rátok és szurkolok.
-Köszönöm Tia!

Kris letusolt, átöltözött majd elment bevásárolni. Már alig várta, hogy eljőjjön az este amikor végre megismerheti ezt a titokzatos idegent, aki képes ennyire megdobogtatni az ő törékeny szívét.
18:00-ra beszélték meg a randevút. Már 16:30 volt. Gyorsan lezuhanyzott mégegyszer. Egy kellemes illatú parfümözött tusfürdőt használt. A testét simogatta a kellemes meleg víz, a szívét pedig melengette a szerelem érzése. Forróság öntötte el amikor arra a különleges csodaszép idegenre gondolt aki olyan melegszívű, szemelyiségéből árad a szeretet, a melegség, a gondoskodás. Vágyott rá. Nem tudta ki lesz az a személy akivel aznap találkozik, de tudta az a fiú elrabolta a szívét és hogy a vágy már ég benne. A vágy a csókja iránt, az erős karja iránt. Kris érezte a személyiségén azt, hogy ez a titokzatos idegen az akiben a férfit látja azt a személyt akire valaha is vágyott. Kris sosem gondolta, hogy ilyen személy létezhet. álmában sem remélte, hogy van még arra esély, hogy egyszer feltűnik egy fiatalember aki pont ugyan olyan mint akire ő vágyott egész életében. Minden álma egy ilyen nagyszerű fiatalember volt, aki ilyen romantikus és minden szavával képes megdobogtatni Kris törékeny szívét.

Kristin befejezte a tusolást majd megtörülközött és a szekrényéhez ment. Kiválsztott onnan egy alkalomhoz illő ruhát. Egy egyszerű öltözék mellett döntött.
Sokkal csodálatosabb ha az a nagyszerű fiatalember aki a nagy ő megismeri őt kivülről és belülről, nem pedig egy hamis képet alkot róla az öltözéke miatt. Így egy farmernadrágnál döntött ami kimutatta csodálatos alakját, egy egyszerű toppal ami éppen passzolt a gyönyörű égkék szeméhez. A szeme ragyogott a boldogságtól.
Halványan kisminkelte magát majd végig nézte magát a tükörben és megállapodott, hogy meg van elégedve a végeredménnyel. Majd felvett egy vékonyka kabátkát és elindult a centrumba.

A fiú már várt rá, amikor meglátta a lány a fiút úgy érezte álmodik. Egész testét forróság öntötte el, szíve hevesebben vert, karjába vágyott.
összeszedte magát majd odaballagott hozzá. Bemutatkoztak egymásnak majd szívuk teljes szeretetével átkarolták egymást. Ekkor a lány már érezte ez az a fiú aki kell neki, ő az az egyetlen aki meg tudja menteni az ő törékeny szívét a magánytól, a magány és az üresség érzésétől. Úgy érezte többé nem engedi el.

Elsétáltak megnézték a moziműsort majd megvették a mozijegyet. Egy romantikus komediánál döntöttek. Miután megvették a jegyeket még volt egy órajuk, úgy határoztak elmennek sétálni. Kristin nagyon jól érezte magát Thomas társaságában. Sok mindenről beszélgettek filmekről, családjukról, előző kapcsolatukról, munkájukról.
Egyszer csak a fiú hirtelen odafordult a lányhoz és így szólt:
_Kristin te annyira gyönyörű lány vagy! Kedves és egyszerűen annyira csinos és szép, hogy ennyire tökéletes lánnyal még soha életemben nem találkoztam.
"Kristin zavarában elpirult, majd észrevett egy csodálatos kisházat és megmutatta Thomasnak, így elterelvén a szót.
Megfogta a fiú a lány kezét majd magához húzta és gyengéden megcsókolta. Kristin úgy érezte magát mint egy jégcsap ami a meleg hatására olvadozni kezd. Szívét melegség járta át, egész testét lelkét boldoság érzése töltötte be. Oh, bárcsak sosem múlna el ez a csók gondolta.
Majd az óra közeledett a mozikezdés felé így elindultak vissza. Elfoglalták a helyüket és várták a filmet. Thomas elég elgondolkodottnak tűnt. Kristin nem volt képes a filmre figyelni. Nézte a filmet de, hogy mi volt a filmben azt maga sem tudta volna elmondani. Végig azon gondolkodott vajon mi játszódik most le a fiúban. A fiú tekintete sivárnak és szomorúnak tűnt. Kristin nem volt képes eldönteni vajon azért szomorú mert esetleg más jár az eszében vagy esetleg nem tetszik neki vagy esetleg unalmasnak tartja a társaságát.
Majd hirtelen megfogta a fiú a lány kezét, magához húzta és egy meleg csókot adott a kezére. Kristin érezte a csók égeti a bőrét, így a fejét a fiú válára hajtotta majd így nézték tovább a filmet.

A film végén úgy döntöttek elballagnak egyet setálni még. Leültek egy padra egy csodálatos parkban, az idő kissé hüvős volt, de Kristin nem fázott. Melegítette a szerelem amit a fiú után érzett. Érezte, hogy szereti, de a szíve valamiért fájt. Nem értette miért. Majd elkövetkezett a búcsú ideje. Mindkettőjüket szomorúság töltötte be, szomorú volt a búcsú. Mivel távol laktak egymástól így muszáj volt korán elválniuk. A fiú érezte, szíve szerint visszafordult volna és a lánnyal tartott volna, a lány sem szívesen szakadt el tőle. Úgy érezte mint amikor egy csodaszép álom után felébredne. Belépett az ajtón majd elkészülődött a lefekvéshez. Megcsörrent a telefon Thomas volt az. Megszerette volna köszönni a csodálatos napot és jó éjszakát kívánni. Krisztin álomra hajtotta a fejét, de nem volt képes aludni, végig azon a csodálatos napon járt az esze és Thomason.

Így teltek múltak a napok, a lány dolgozott és tartották a kapcsolatot telefonon. Kristin kissé szomorú volt, mert a fiú nem említett neki semmiféle újabb talákozót. A lány nem szerettet volna ezzel a kéréssel feljönni. Szerette volna ha a fiú említi neki, hogy látni szeretné. Megis történt a lány kérése. A fiú megszerette volna neki mutatni a szeretett városát. Egy városnézésre invitálta a lányt. Nagyon jól érezte magát a lány. Igaz a fiú nem tudott érte eljönni de a lány boldogan utazott vonattal.
A vonaton ki tudott kapcsolni. Zenét hallgatott és nézte a csodálatos tájat. Az út egy pár órán keresztűl tartott. Ahogy közeledett a pályaudvar felé a lány szíve egyre hevesebben vert. Amikor megérkezett a pályaudvarra a fiú már várta, gyöngéden átkarolta és forrón megcsókolta. A lányt a vágy érzése fogta el, hogy örökké érezhesse a csókját, érezni szerette volna a karját. Úgy érezte, hogy örökké vele szeretne lenni. Nem szeretne többé tőle elválni. Abba nem is mert belegondolni, hogy egy pár órát tölthet el ezzel a nagyszerű sráccal majd el kell indulnia visszafelé, hiszen másnap jönnek a szokásos hétköznapok amikor az élete nem fog másból állni, mint a munkából és a vágyból, amit a fiú után érzett és a csodálatos emlékekből amit vele átélt. Nagyon kellemesen telt a nap. Megnézték a csodálatos kisvárost, a tengert és mindent ami különleges volt. Majd elmentek a fiúhoz és készítettek egy egyszerű vacsorát. Kristinnek nem volt túl nagy etvágya inkább a fiú kötötte le a figyelmét. Majd lassan eljött a búcsú ideje. Mindketten szomorúak voltak. Elindultak a vasútállomás felé. A búcsú szörnyű volt, a szívük összeszorult, zokogott a hiánytól ami hamarosan betölti mindkettőjük lelkét. Kristi felszállt a vonatra. Nem volt képes levenni a tekintetét a fiú autójáról, aki a vonat mellett hajtott teljesen amíg a vonat el nem kanyarodott. A lány szíve darabokra volt törve. Érezte, hogy nagyon hiányzik neki a fiú, érezte a magányt és a fiú hiányát valamit a szeretetet amit érte érzett.

Késő volt amikor hazaért. Így gyorsan lefürdött majd lefeküdt aludni a szíve görcsbe szorult a fájdalomtól amikor rá gondolt és zokogásba tört ki. Úgy érezte nem képes nélküle élni. Másnap elment reggel megnézni a postáját, egy levél volt benne. Egy ismeretlen hölgy írta a levelet:

Kristin ne haragudjon, hogy levelemmel fájdalmat kell okozzak, de közölni szeretném, hogy ön és Thomas között a kapcsolatuknak végett kell vetniük. A Thomas egy férfi aki soha de soha nem lehet magával. Ő már elkötelezte magát olyan személynek aki maga sosem lehet. Az ő feleségét már kiskorában eldöntötték a szülei, így egy szerződést letrehozván. Ha maga és Thomas között bármi komolyabb is kialakulna a Thomas elveszti mindenét ami van neki. Vagyonát, hírnevét, az egész életét ami ezidáig fontos volt neki.
-Kristinnek könnycseppek csorogtak le az arcán, szíve nehéz lett mint a kő és úgy érezte mintha az egész élete megállt volna vagy mintha egy pár perc választana el a haláltól. Érezte a fiú nélkül nem képes élni érezte ha a fiú nem lehet vele ő boldogtalan lesz egész életében. A hölgy azt is közölte ha Kristin nem képes lemondani róla más eszközöket fog alkalmazni, hogy szétválassza őket. Egyik eszköz a media volt. Így fogja őket elválasztani egymástól.

Kristin visszament a lakásba. Szenvedésében nem tudta mit tegyen. Nem volt kedve se feküdni, se olvasni semmit. Szeretett volna eltünni a föld felszínéről. Szeretett volna eltűnni, szeretett volna nem érezni. Bánta azt a napot, hogy valaha megismerte őt. Majd csörgött a telefon. Nem volt ereje felemelni a kagylót, megvolt keveredve. Úgy érezte ha fel kell vennie és hallja a hangját belehal. Szeretett volna vele beszélni, de nem volt ereje. Majd elhallgatott a telefon, így csörgött egy teljes napon át.

Másnap csengettek az ajtón, ajtót nyitott. Thomas volt az. Szíve görcsbe rándult. Ha nem kapaszkodik az ajtóba összecsuklik a lába. Úgy érezte elvesztette minden erejét. Fájt neki minden. Fájt neki a boldogtalanság, fájt neki az élet, fájt neki a magány érzése, napok óta nem volt étvágya. Három kilót leadott, az utolsó napokban már lassan nem volt neki olyan ruhája ami passzolt volna.
-Szia Kristin. Hivtalak tegnap. Egész nap. Miért nem válaszoltál a telefonra.
-Ne haragudj Thomas de nem voltam képes. Rosszul éreztem magam. Lehet, hogy összeszedtem valami influensát.
-Hát nem nézel ki jól az biztos, nagyon sápadt vagy. Talán segíthetek. Ágyba bujsz és csinálok neked valami finomat. Úgy nézel ki mint aki évek óta nem evett.
-Ide figyelj Thomas, gondolkodtam a dolgon -majd a hangja megremegett-az lesz a legjobb ha elfelejtjük egymást. Ez a kapcsolat nem működik.
-De Kristin én nem értelek. Én azt hittem, hogy te érzel valamit értem. Azt hittem szeretsz.
-Kristin nem bírta tovább és zokogni kezdett. Omlott az arcáról a könny mint egy zivatar.-
-Thomas ne kérdezz semmit csak menj. Nem akarlak többé látni. Menj! Lépj ki az életemből örökre!!!
-Kristin beszéltél valakivel? Értem! Ő volt az a boszorka. Az az átkozott papír!!! -Thomas hangja megcsuklott.- Figyelj Kristin.
Sajnos amit hallottál az úgy van. Nem tudom egyenlőre hogyan tudom ezt elkerülni még nem jöttem rá, de valamit kitalálok. Nagyon szépen kérlek nem szeretnélek elveszteni. Kellesz nekem. Egész életemben egy ilyen lányról álmodtam mint te. Légyszíves ne lépj ki az életemből. Nem szeretnélek elveszteni. -majd megcsókolta a lányt. A lány érezte, hogy ez a csók több volt mint szerelem. Ez a csók maga az örökkevalóság volt, maga az elkötelezettség. Megcsókolta a lányt majd közölte.
-Kristin most el kell mennem, de tiszta szívemből kérlek maradj velem én csak téged akarlak. Senki mást.
-amint a fiú elment a lány zokogásba tört ki. Maga sem értette miért, azért mert a fiú szereti vagy azert mert fáj neki az, hogy ez a nagyszerű férfi nem lehet az övé talán soha! Félt, reszketett. Lefeküdt majd a könnycseppek elálmosították és elaludt.
Másnap kissé könnyebb volt a napja. Jöttek a hétköznapok így nem sokat gondolt Thomasra. Megprobált csak a munkájára koncentralni. Így teltek a napok elég sokáig. Thomas persze minden nap hívta. Majd megbeszéltek egy újabb találkozót. Egy csodálatos tengerpatra mentek grillezni. Gyönyörű napsütés volt. A meleg csak úgy simogatta Kristin csodálatos bőrét. Nagyon boldogok voltak újra együtt.
Majd hevesen megcsókolta Thomas a lányt és a fülébe suttogta.

-Szeretlek Kristin. Az egész életem te vagy, nem vagyok képes nélküled élni. Nem tudom még mi lesz, de majd valamit kitalálunk. Hagyjuk csak a dolgokat lecsillapodni és majd utána lehet, hogy könnyebb lesz. Egy valamit sose felejts el, te mindig velem vagy. Én örökke szeretni foglak. Addig amíg mi vagyunk egymásnak addig boldogok lehetünk és te nem vesztesz el ha nem szeretnél és én sem szeretnélek elveszteni. -majd forrón csókolni s ölelni kezdték egymást. Nem számított a holnap csak a ma és az a perc amit egymásénak mondhattak. A fiú lefektette a lányt a víz áztatta langyos homokba majd a szerelemtől egő vággyal csókolta ahol csak érte. Kristin bizonytalan volt, de a vérző szívére a gyógyír, Thomas volt. Tudta, hogy a szíve boldog már sosem lesz nélküle.

Átadták egymást a boldogság érzésének, ami igaz volt, de sajnos nem örökké való. Tudták, hogy másnap amikor felkelnek fájni fog nekik az az éjjel amit ketten eltöltöttek abban a csodálatos naplementében. Lassan közeledett a búcsú ideje. Mindkettőjük szíve darabokban volt a búcsú fájdalmától.

Egyik reggel Kristin arra ébredt, hogy szörnyen érzi magát. Szédült gyomra kevergett. Úgy döntött elmegy orvoshoz. Nem volt benne biztos mitől lehet. Gondolta biztos valami olyan ételt evett. Szerencsére nem kellett sokat várnia a rendelőbe.
-Jó napot kívánok doktor úr
-Jó napot kívánok kisasszony. Mi a panasza?
-majd Kristin elmesélte a panaszát. Hamar megjött a válasz. Kristin egy új életet vár. Szíve boldogan vert. Arra gondolt ha Thomas már nem lehet az övé, de a szíve alatt hordhatja a szerelmük egyetlen gyümölcsét akit sosem vehet el tőle senki. Úgy döntött édesannyához költözik és nem közli a hírt Thomasszal. Talán neki is jobb így az élete és talán boldog lesz majd azzal a hölgyel akit a szülei neki ítéltek. Talán megszereti egyszer. Felmondta a munkahelyét majd szülőfalujába költözött. Új életet kezd. Tudta, hogy a szíve örökké Thomasszé, de egy csodálatos picike megmarad a szerelmükből akit ő tiszta szívéből boldogsággal fog nevelni és akár hányszor ránéz mindig szerelme fog eszébe jutni. Az édesanyja nagyon boldog volt mind a hírnek mind a lánya döntésének. Szíve összeszorult lánya boldogtalanságán, de teljesen megértette lánya döntését.

Teltek múltak az idők Kristin az utolsó hónapban volt. Szíve még fájt amikor Thomasra gondolt de az idő kezdte begyógyítani a sebeket. Kristin el volt foglalva a keszülődéssel, a picikének a fogadására. Néha el-el járt a fantáziája, elképzelte, hogy Thomas belép az ajtón és megkéri a kezét és boldogan ketten mennek a korházba a csöpnyi teremtés fogadására. Elképzelte, hogy mint egy boldog család úgy élnek. De tudta ez a kapcsolat reményét vesztette. Tudta ők ketten már sosem lesznek egymásé. Tudta, hogy az egyetlen hely ahol Thomas örökké ott lesz az a szíve. Tudta, hogy egy csodálatos csöpséget hoz a világra ami a szerelmüket szimbolizálja, ami nem jöhetett létre és amire remény sincsen. Tudta, hogy ez a csöpség az édesapjára fog hasonlítani akit ő annyira szeret és akit sosem fog elfelejteni. Érezte azt is, hogy Thomas gondol rá bármikor lehunyja a csodálatos szemét. Tudta, naplementekor amikor mindketten felnéznek az égre szerelmük jut eszükbe aminek már akkor vége volt amikor elkezdődött. Boldogtalan volt mert elvesztette, de boldog volt mert egy gyönyörű teremtés maradt utána.

Egyik nap arra ébredt Kristin, hogy nagyon fájt a hasa. Érezte eljött az ideje a nagy napnak amikor végre találkozhat az Ő és Thomas szerelmének kicsiny kis teremtésével. A boldogságtól se szenvedést se fájdalmat nem érzett. A kicsike teremtés egy fiú volt. Akit Tommynak nevezett el. Ez a Thomas becézett alakja volt. Ugyan olyan gyönyörű szeme volt mint az édesapjának. Nagyon csodálatos volt. Kristinnek könnybe borult a szeme bármikor csak ránezett e teremtésre.
A csöpség gyorsan cseperedett és napról napra hasonlított édesapjára. Kristin még mindig érezte szerelme hiányát, nem volt képes elfelejteni de tudta, hogy az hogy Tommy megszületett, a fájdalmának egyrésze elhalványul még ha nem is teljesen, de így könnyebb elviselni.

Tommy hamar felcseperedett egy nagyon jó szívű fiatalemberré vált. 18 éves volt és egy egyetemre jelentkezett ahol orvosnak tanult. Kristin nagyon büszke volt rá. Még mindig sokat gondolt szerelmére Thomasra. A fiú teljesen ugyan olyan volt mint édesapja. Egyik nap csengettek. Kristin nyitott ajtót.
-Ki lehet az gondolta. Tommy éppen egy barátjához utazott. Ő nem jöhetett vissza.-
Ajtót nyitott. Amint meglátta, hogy Thomas az, úgy érezte megszakad a szíve. Úgy érezte összecsuklik a lába a remegéstől. Az arcán könycseppek csordultak le mind a boldogságtól mint a szerelemtől és attól a fájdalomtól amit ennyi évig el kellett viselnie a férfi hiánya miatt.
Thomas letérdelt a lány elé majd azt mondta.
-Kristin ennyi éven át is érzem azt az űrt, azt a fájdalmat amit hiányod keltett bennem. Nelküled életem nem volt más mint fájdalom. Kristin könyörgöm ennyi év után, ennyi álmatlan éjszaka után, ennyi reménytelen vágy után, hogy egyszer együtt lehetünk. Hozzám jössz  feleségül? Tudom nagyon sok év telt el. Kerestelek, kutattalak míg végre rádtaláltam miután már majdnem feladtam. Ne utasíts vissza könyörgöm. Nem tudok tovább élni nélküled.
-Kristin zokogva mondott igent majd elmesélték egymásnak a maguk kis törtenetét egymás nélkül, Kristin mesélt kicsiny kis gyermekükről, Tommyról. Arról, hogy hogyan nőtt fel, mutatott rólla képet.
-Thomas odafordult Kristinhez.-
-Kristin, tud mindent Tommy?
-Igen szerelmem. Mindent elmeséltem.
-Haragszik rám?
-Thomas én mindig tiszta szívvel és szerelemmel meséltem róllad.
-Édesem szerinted szeretné megtudni ki az édesapja?
-Kristinnek még mindig könnyes volt a szeme. Nem volt képes abbahagyni a sírást.-
-szerelmem a mi édes fiúnknak minden vágya, hogy megismerjen téged. Sokat kérdezett tőllem. Mindig tele reménnyel kérdezte "Mamma szerinted lesz olyan amikor végre megtudhatom ki az én apukám? Majd elsírta magát."
-Gyere szerelmem. Gyere Kristin. Elmegyünk most és valóra váltjuk álmát az édes fiúnknak. Autóba szálltak majd a reptérre hajtottak megvették az első jegyet Párizsba.

Két órás volt az út. Tommy barátjának a lakása a város közepén volt. Kristin hívta fel a fiát és közölte, hogy fontos hírt kell közölnie. Megbeszélték, hogy fél óra múlva találkoznak egy emlékparkban. A fiú nagyon sietett és izgatott volt.
Amikor meglátta az édesapját nagyon boldog lett, örömkönnyek folytak le az arcán.
-Pappa, pappa már azt hittem sosem ismerlek meg! Annyira boldog vagyok! Igaz velünk maradsz igaz nem kell elmenned többé?!
-Édes fiam, közölte Thomas szintén zokogva. Minket hármunkat már senki sem választhat el egymástól!

 

 

 

 

  e-mail

© 2004 Ajus. Média Online design