Romantikus Írók Tárháza

Tamara Thomlin
A remény

Google
 

 

On-line regény

 

A szerző szeretettel várja a véleményeket, kritikákat!

 



I. fejezet

 

Tudta, hogy látta már valahol ezt a nőt, de hiába kutatott az emlékei között, nem jött jár a rejtélyre. Nem tudta levenni róla a szemét. Egy sárga kancán lovagolt a karámban, napellenzős sapkája alól hátul kilógott rézvörös copfba kötött hosszú haja.
Izmos, fekete lovaglónadrágba öltöztetett feneke az ügetés minden második ütemére felemelkedett, aztán visszaült. Könnyedén mozgott, szinte látni sem lehetett, ahogy a lovának adja az utasításokat.
A férfit kínosan érintette, hogy ez a látvány megmozgatta a fantáziáját és a tetszés jelei kezdtek mutatkozni rajta.
- Jack, gyere már! - kiabált neki barátja. Jókor jött a figyelmeztetés, mielőtt teljesen belefeledkezett volna a nő bámulásába.
- Jövök, feltétlen látni akarom a lányodat lovagolni!
- Reméltem is, hogy nemcsak Kate esti vacsorameghívása miatt mondtál igent. - elnevették magukat.

Jack Logant a barátja Henry Wekfeeld  csalta el a lovardába, hogy eldicsekedjen lányuk Rebeka lovastudományával. Utána Henry felesége Kate várta őket városszerte híres főztjével, ugyanis Kate imádott és ami igazán lényeges tudott is főzni.
Rebeka mindössze 5 éves volt, de bolondult a lovakért. Már szinte a születésétől fogva odavolt ezekért a négylábúakért. Ha meglátott egyet lecövekelt és addig nem mozdult, míg szeme előtt volt. Nemrégen beíratták a szülei lovagolni tanulni a kis csöppséget, amivel a létező legnagyobb örömet szerezték neki.
De nemcsak a lovakért rajongott, Jacket is nagyon szerette. Mikor megszületett, Jack-et kérték fel a keresztapaság elvállalására, ami mélyen meghatotta Őt, tekintve Kate és Henry népes családját. De Ők azt szerették volna, ha a legjobb barátjuk látja el ezt a tisztet, mert fontos volt Nekik Jack hovatartozása. Azt akarták, hogy a hosszú múltra tekintő barátságuk családias pecsétet kapjon, a keresztapaság pedig igencsak szoros kötelék.
Rebeka is figyelemmel kísérte Jack életét, akire felnézett és szomorúan szokta mondogatni, hogy szerez Neki egy rendes nénit, aki nem fogja összetörni a szívét. Édes gyermek. Az otthoni elejtett szavakból összeállította a képet.
Ami igaz az igaz, Jack házassága Laurával három éve véglegesen lezárult, habár javukra legyen írva, többször megpróbálták helyrerázni a kapcsolatukat.

- Jack bácsi, Jack bácsi! Nézd milyen szépségesen gyönyörű ez a lovacska!- Rebeka önfeledten kiabált, miközben piciny, még a babakori gödröcskés kezével az ajtón kihajló szürke póninak kedveskedett.
- Hoztam neki répát, de szereti az almát és a körtét is. Gyere! Simogasd meg Te is!
Jack odaguggolt mellé, odatolta a kézfejét a ló orrához, aki miután elégedetten állapította meg, hogy jószagú az illető, békésen nyalogatni kezdte azt.
- Szeret téged Jack bácsi, apával is ezt csinálta. Igaz Apa?
- Úgy látom Kincsem, barátságos pajtást találtál magadnak. - simogatta meg Henry lánya göndör fejét.
Miután felszerszámozták a kis pónit, Rebeka büszkén feszített a nyergében. Kivezették őket a karámba, ahol a lovászfiú segítségével kezdetét vette az oktatás.

Henryt teljesen lekötötte a lánya féltése és figyelése, így Jack újfent szemügyre vezette az érdekes idegent.
A vöröshajú már nem lovagolt, sétálva vezette a lovát, aki fejét lehajtva hozzásimult, időnként finoman meglökve a nő hátát.
Így a földön járva látszott, hogy jóval kisebb a nő, mint gondolta, Neki talán a válláig ha ér. Jack magas, széles vállú férfi volt. Sötétbarna rövidre vágott haja szabadon hagyta izmos nyakát. Jóképú volt, sötétszürke szemei sokakat elriasztott. Nem úgy a szépséges idegent. Feltűnt, hogy figyelik és mikor Jack-re emelte tengerzöld szemeit, végigsvenkelte a férfit lenről felfelé és megállapodott a szemeinél.
Jack úgy érezte, hogy a világ összeszűkül és mégis kitárul egyazon pillanatban. Még sosem látott ilyen beszédes zöld szemeket. A nő tudta, hogy tetszik Neki és viszonozni látszott, de valami más is benne volt ebben a pillantásban. A szomorúság, a végtelen, magányos, fájdalmas szomorúság. Mintha valami visszatartotta volna attól, hogy kirobbanjon belőle a vidámság, jókedv, hiába foglalkozott láthatólag Neki igen tetsző dologgal. Nagy egyetértésben bandukolt a lovával.
Aztán véget ért a varázslat. A nő elfordult tőle és odabiccentett Henrynek, majd olyasmi történt, ami megint csak felért egy varázslattal, rámosolygott Rebekára. Az arca teljesen megváltozott. Duzzadó szája szegletében gödröcskék keletkeztek, és a szeme, a szeme!
Szikrák pattantak ki belőle és sugarai elárasztották Rebekát.

- Teljesen megőrültem. - gondolta Jack - ez csak egy nő.
- Te ismered? - szólt oda Henrynek.
- Persze, gyakran látom itt lovagolni, de mindig csak egyedül. - nézett rá érdeklődve Henry - Tetszik neked, látom rajtad, ne is tagadd!
- Csak üdvözölt téged és a lányodat, így kiváncsivá tett - válaszolt Jack rezignáltan.
- Ismerlek Jack, nem kell a felesleges körítés!
- Nem tagadom, de ha már így lebuktam, tudsz róla valamit?
- Nem sokat. Sallynek hívják. Itt mindenki szereti, pedig eléggé tartózkodó, kivéve, ha gyereket lát a közelben. Csak pusmogásokat hallottam, hogy valaha vidám, nagydumás csaj volt.
- Vajon mi történhetett vele? - mondta ki hangosan Jack.
- Senki nem beszél róla, de talán a te módszereiddel megtudhatnád - ugratta barátját Henry.

Jack ugyanis ügyvéd volt, nem is akármilyen. Az ellenfelei rettegtek tőle, éles esze és mindent látó szemei elől semmi sem maradhatott rejtve. Szorgalmasan és sokat dolgozott. Főleg mióta Laura-val végleg különváltak. 36 éves lesz a jövő hónapban és úgy érezte, több kell ennél. A futó kalandok sem elégítették már ki, üresnek érezte magát.
Évek óta ez az első eset, hogy megmozdult benne valami ennek a nőnek láttán.

Henry-vel diákkoruk óta barátok voltak, ő is ügyvédként dolgozott egy darabig, nem túl lelkesen, aztán átvette az apjától a kiterjedt egyedi bútorhálózatukat. Most sokkal elégedettebb magával és a világgal is.

- Tudom, hogy láttam már valahol, régen, de nem ugrik be hol és mikor. Bosszant a dolog.
- Nos, haver akkor kösd fel a nadrágodat. Ez a nő nem úgy néz ki, hogy minden férfival leáll beszélgetni - hűtögette barátja.
- Nem is kell, hogy minden férfival, csak velem.
- Ami azt illeti, gyönyörű az a lángoló vörös haja, főleg így napsütésben, de a szemei..Mintha nem is itt járna gondolatban ezen a földön. - monfordírozott Henry.
- Igen, igazad lehet, engem is megfogott a szomorúsága.
- Apa! - vetett véget eszmecseréjüknek Rebeka éles kis hangja - Láttad milyen jól csináltam? Mike meg is dicsért, azt mondta érzem a lovat, akár Sally néni. Én vezethetem vissza Barnyt, csak arra kell vigyáznom, hogy ne lépjen a lábamra!
- Gyertek, Apa! - csacsogott tovább a kislány - Meg szeretném simogatni Sally néni nagy lovát. Igaz, hogy olyan vörös a haja, mint a lovának? - Nagyot nevettek ezen mindketten.

Az istálló felé ballagva Jack-en szokatlan idegesség lett úrrá, arra gondolván, hogy újra látja, tán még közelebbről is a szép idegent.
Rebeka boldogan masírozott Barnyval az élen, mikor újfent meglátták Sallyt. Éppen kivezette a lovát a patamosóhoz, odakötötte a lenyergelt állatot és megnyitotta a csapot. Levette sapkáját és megrázta a fejét, a haja kibomlott, de nem törődött vele. Láthatólag teljesen elmerült önmagában, a vízhez hajolt, majd nagyot sóhajtva megmosta az arcát és ivott.
Mikor végzett hátranyúlt, hogy újra összekösse a rézzuhatagot és elől enyhén megfeszültek a mellei a testre simuló, kissé nedves póló alatt. A kabátja nyitva volt, a szép márciusi nap a tavasz ígéretét hordozta.
Egy ideig csukva tartotta a szemét, de most felpattantak és meglátta a közeledő Rebekát és úgy tűnt, mindjárt elsírja magát. De csak egy villanásnyi ideig, aztán mosoly költözött az arcára.
- Szia, édes! Láttam szépen lovagoltál! - szólt Rebekához.
Enyhén fátyolos, kissé rekedt hangja volt. Jack irigyelte a keresztlányát.
- Szia Sally néni! Megsimogathatom Szépszeműt?
- Persze, gyere csak!
- Üdvözlöm Sally! Látom jól megizzasztotta a lovát! - szólt Henry.
A nő rábólintott és enyhén oldalra billentve a fejét csak ennyi szólt:
- Jó napot, Henry!

Jack türelmetlenül várta már, hogy Henry bemutassa végre őt, úgy tűnt a nő nem igazán akar velük elbeszélgetni, de várakozóan emelte szemét Jack-re, aki azt hitte elveszik ezekben a hatalmas zöld szemekben.
- Engedje meg Sally, hogy bemutassam egy barátomat Jack Logant. Jack ő pedig Sally O'Brian.
Ösztönösen közelebb lépett a nőhöz, kezet fogtak. Még nedves volt a tenyere és így már a nő illatát is érezte. Enyhe, de igen finom lószag keveredett valami citrusfajta parfümmel.
Jack azt hitte, hogy az önuralma sosem ragadtathatná el, de be kellett látnia tévedett. Mikor összeért a bőrük kevés híján nem húzta magához a nőt, hogy még jobban érezhesse őt.
A másik megérezhetett valamit, mert a pupillája hatalmasra tágult és számára is kelletlenül szakadt vége a kézfogásnak.
Pillanatokig csak bámulták egymást, eltelve a látvánnyal. A nő megint végignézte a férfit, alulról felfelé - úgy látszik ez a szokása - a szájánál elidőzött kissé, majd visszatért a szürke szemekhez. Mintha még egy kis sóhaj is elhagyta volna az ajkát, a kelleténél nagyobbat szusszantva eresztette ki a levegőt.
Henry nem foglalkozott velük, így kedvükre ízlelgethették egymásról az első benyomásokat, mielőtt amúgy is a belénevelt ismerkedési kérdésekre térnek át.
Nem nagyon akaródzott megszólalniuk, számukra ez a pár pillanat hosszú perceknek tűnt.
Sally megnyalta a szája szélét, mintha elfogyott volna a nedvesség a szájából, pedig alig fél perce ivott. Jack ezt látva újfent tapasztalhatta, hogy ez a mozdulat milyen ingereket vált ki belőle. A gerincén végigfutott a vágy, hogy bekebelezhesse ezt a nőt mindenestül, úgy izzadtan, lószagúan, ahogy van. Azt szerette volna, ha a nő vörös zuhataga betakarja az arcát és megszagolhassa a bőrét, megérinthesse feszes, duzzadó kebleit.
Mindezeket a nő tisztán és érthetően kiolvasta a szemeiből, válaszként kirajzolódtak a mellbimbói, de nem jött zavarba, bátran állta a szürke szemek vizslatását.
- Még sosem láttam itt! - szólalt meg a nő, véget vetve a hallgatag testbeszédnek.
- Mert most vagyok itt először. Rebeka, a keresztlányom, így nem tudtam és nem is akartam ellenállni az unszolásának, hogy lássam lovagolni. Hálás vagyok neki ezért az élményért.
A nő elértette a burkolt bókot és mintha pajkos vidámság csillant volna a szemeiben, de mindez olyan hamar elillant, hogy Jack utólag azon tépelődött, vajon jól látta-e.
- Ha megengedik, lecsutakolom a lovamat, ő is fáradt és szomjas! Örülök a találkozásnak
Ennyi! Ezzel véget vetett a nem éppen bőbeszédű társalgásnak. Gyakorlatilag elbocsátotta őket, mint egy királynő az udvartartását.

Jack gondolatait még Rebeka vidám csevegése sem tudta elterelni erről a nőről Henryékhez menet. Szórakozottan eszegette a vacsorát, de ha Kate, Henry felesége megkérdezte volna, hogy mit eszik, bajban lett volna.

 

II. fejezet

 

Sally beindította öreg, de szívének kedves autóját és hazadöcögött. Otthon csak a kutyája Mandy várta. Lihegve nyaldosta a kezét és szimatolgatta a lovardából hozott szagokat.
- Szia, te kedves! Gyere elmegyünk sétálni!
A nagytestű, hosszú szőrű, fehér labradort kiengedte a kertkapun és nekivágtak a rétnek.
Sally imádta ezt a vidéket. Malton ez a bájos kis falu alig 12 mérföldre terült el a várostól A széles utcák szellős teret hagytak a néhol évszázados fák árnyékában megbúvó szintén nem fiatal házaknak. És mindezt a tömény óvilági szépséget végtelen mezők, rétek és erdősávok ölelték körül. Számára megfizethetetlen az a béke és nyugalom, amit itt talált meg, távol a város zaklatott lüktetésétől, a zajos kipufogógázoktól terhes levegőtől.
Két éve lakott már itt, miután azt hitte végleg vége az életének. Még gondolatban sem engedhette meg magának a veszteség felidézését, mert félt önmagától.
Félt attól, hogy újra elveszti a lába alól a talajt és nem lesz ura önmagának, beleveszik a fájdalomba.

Mandy vidáman rohangált a réten, izgatottan szimatolta a más állatok által hátrahagyott jeleket. Ezen a szép napsütéses délutánon mintha még a madarak is el akarnák terelni a figyelmét komor gondolatairól.
Pedig tudta, hogy nem ódázhatja sokáig a visszaemlékezést, már gyülekeztek a riasztó jelek. Mintha hömpölyögnének egyre közelebb és közelebb hozzá azok a feketén örvénylő hullámok, azzal riogatván, hogy elborítják őt, magukkal sodorván.
Vészesen közeledett annak a napnak az évfordulója, mikor elvesztette mindenét, ami igazán fontos az életben. Nem akart ezzel a kínzó gondolattal foglalkozni, így hát  nem esett nehezére másra koncentrálnia, például arra a remekbeszabott férfira a lovardából
Az igazat megvallva egyáltalán nem okozott gondot elterelnie a figyelmét, mivel végig ott motoszkált benne. Betette az emléket egy fiókba, de nem tolta be teljesen, csak annyira, hogy észrevegye azt.
Már akkor kiszúrta a férfit, mikor hunyorogva kiszállt az autóból és teljes hosszában kiegyenesedett. Megfigyelte, hogy a magas férfiak lábainak általában nincs túl sok helye pl. az autóban, a moziban és mikor végre kinyújtóztathatják elgémberedett tagjaikat, még magasabbnak tűnnek önmaguknál.
Ez a férfi is ilyen megelégedett mozdulattal nézett körbe.
Sally úgy érezte láthatatlan szálak tapogatóznak feléje és ő érdeklődéssel figyelte ezt.
Régóta nem érzett hasonlót, úgy elzárkózott a többi embertől. Néha üvegbúra alatt érezte magát, ez az ember pedig kezdte megrepeszteni az elszigeteltségét, pedig még csak közelebb sem jött.
De ez is megtörtént.
Tüzetesen szemügyre vették egymást.
Sallyt elbódította a férfi illata, ami igen markáns és ugyanakkor szívbemarkolóan ismerősnek tűnt számára. Halovány szikraként villant belé, hogy látta már valahol, de elillant egy hussanásnyi  idő alatt, mielőtt alakot öltött volna.
Nem számított.
A varázslat volt a lényeg. És a gondolatok ereje. Világosan kiolvasta a férfi észbontóan rászegeződő, mindent látó szemeiből a vegytiszta vágyat. Ezen először meglepődött.
Önmagáról már jó ideje semmilyen véleményt nem formált, nem is érdekelte hogy néz ki. Úgy gondolta, ha látják rajta az elzárkózást, békén hagyják, hogy békét találjon. Ehhez pedig édes mindegy, hogy mi van rajta és milyen a teste.
32 éves volt, de táncos mozgása fiatalabbnak mutatta. Most hirtelen örömmel töltötte el, hogy pár kilót ledobott az utóbbi évek alatt, a haja pedig megőrizte a régi ragyogását és a mellei is ugyanolyanok maradtak. Egykor a férje is mennyire rajongott a feszes labda alakú melleiért és ő milyen büszkén emelte ki ezeket az öltözködésében, hogy még jobban tessen neki.
Neki, az egyik legfontosabbnak!
Nem akart erre gondolni!
Inkább felidézte magában az idegen pillantását. Nem is olyan idegen már, még a nevét is tudja, Jack Logan. Hangosan elismételte. Jack Logan, vajon látlak-e még valaha?

 

III. fejezet

 

El kell mennie.
Nem bírt szabadulni a gondolattól, hogy viszontláthassa a vöröshajút.
Előszőr arra gondolt, hogy cselhez folyamodik Hanrynél, mintha megint Rebekát szeretné lovagolni látni. De rá kellet jönnie, hogy oly átlátszó, mint a pauszpapír.
- Ugyan Jack! - nevetett fel jóízűen Henry. - Nem kell semmit kitalálnod, hogy eljöhess velünk, ürügy nélkül is értelek. Azt hitted, nem vettem észre, hogy az utóbbi hetekben minden gondolatod az a nő! Egyedül azon csodálkozom, miért csak most mondod.
- Nem akarok újabb bonyodalmat az életemben. Végre egyenesben vagyok, Laura emléke is elhamvadt már.
- De Jack, nem minden nő olyan, mint Laura! Azon kívül azt hiszem Sally nem igen hasonlítható össze bármelyik nőismerősöddel sem. - nézett Hanry a barátjára.
Így aztán nem volt mit takargatnia tovább, a következő hétvégén elkísérte őket. Izgatottan figyelte a karámot, de nagy csalódására sehol sem látta a vörös loboncot, sőt a vén tragacs sem állt a parkolóban. Egyedül ügyvédi hivatásának köszönhette, hogy a kívülálló számára teljesen rezignált ábrázattal követte a lelkesen ugrabugráló Rebebát.
Egy ideig nézegette a Barny nyergében büszkén feszítő kislányt, beszívta a friss, kissé csípős március végi  levegőt, aztán elindult körbejárni a telepet.
Nem sokan lézengtek ezen a csalóka április eleji napon a lovardában. Reggel még a nap csak épphogy megmutatta magát a vészesen sokasodó felhők mögül, de szerencsére délutánra elfújta őket a szél, így teljes pompájában élvezhették áldásos melegét.
Egy nagyobb csapat éppen akkor indult a távolabbi dombok felé túrázni. Lovaik elégedetten prüszköltek, alig várták már a szabad telepen a vágtába ugratást.
Jack kedvtelve nézegette a vidám kis csapatot, míg el nem tűntek a sűrűn egymásba kapaszkodó fák között.
Az istállóval párhuzamosan észrevett egy másik faépületet. Olyan tárolófélének nézte, mikor közelebb ért felfedezte a kötegekben álló szénabálákat. Biztosan itt tárolják az állatok takarmányát, gondolta. Neszezést hallott bentről és kiváncsiságának engedve belesett a félhomályos épületbe. Egy pillanatra még a lélegzetét is visszatartotta, ugyanis odabent Sally guggolt egy frissen született kutyaalom mellett. Most is lovagláshoz volt öltözve, feszes fenekével éppen Jack-nek háttal. Elmélyülten simogatta a kicsiket, anyjuk szemmel láthatóan bizalommal fogadta a nő közeledését. Halkan duruzsolt a kutyusoknak érhetetlen kedvességeket.
Jack úgy érezte megint megtréfálja a saját képzelete. Mozdulni sem bírt, egyfolytában a nő fenekét bámulta, elképzelte milyen lehet ruha nélkül, sőt ő maga is szívesen megszabadította volna tőle. Sally mintha megérezte volna a másik jelenlétét, hirtelen hátrafordult és felemelkedett. Kutatóan nézte végig Jack-et alulról fölfelé. Jack számára jólesett arra gondolni, hogy ennek a nőnek ezt az egy szokását már ismeri.
- Maga meg mit keres itt! - csattant fel a nő hangja.
Na tessék- gondolta Jack - itt ez a gyönyörű nő és olyan a természete, mint a makrancos csikóké. Kísértést érzett a betöréséhez. Igen erős kísértést.
- Talán magánterület? - húzta fel a szemöldökét. - Nem láttam semmiféle táblát erre vonatkozólag. A múltkor barátságosabb volt hozzám. Igaz nem sokkal.- lépett egyre közelebb és közelebb a nőhöz. Már az illatát is érezte, az enyhe lószag ugyan most elmaradt, de az ismerős parfümfajta ott lengedezett körülötte. Szóval mindig használja.
- Miért kellett volna barátságosabbak lennem, hisz nem is ismerem magát. Ami azt illeti veszélyesnek tartom! - szaladt ki Sally száján a meggondolatlanul.
Hátrább akart lépni a fenyegetően fölé magasodó férfi elől, de megbotlott az egyik kötegben.
Jack ösztönösen a segítségére sietett, elkapta a csuklóját, mielőtt elesett volna, de azzal a lendülettel magához is rántotta.
Innentől elszabadultak az események. Tán nem is ők irányították azt, hanem önálló életre kelt. Jack mélyen beszívta a nő hajának bódító illatát, az egyik kezével még mindig a csuklóját szorongatta, de a másikat minden teketória nélkül ráborította Sally fenekére. Elégedetten állapította meg, hogy pontosan beleillik a tenyerébe, mi több, erre teremtették azt.
A nő lélegzete elakadt, tiltakozása hangtalan maradt, a csuklóján érezte őrülten száguldó vére lüktetését. Mindez még jobban feltüzelte a férfi vágyát. A másik kezét is a fenekére simította és ráhajolt a szájára. Legnagyobb meglepetésére a nő készségesnek mutatkozott, utat engedve kutató nyelvének. A férfi azt hitte ilyen édesség csak a mesében létezik.
Sally átölelte a nyakát, beletúrt a hajába és még szorosabban hozzátapadt. Valami őrület lett úrrá rajtuk, nem tudtak betelni a másik ízével, szagával.
És azok a kihegyesedő, kemény mellbimbók! Jack nehezen, de engedve a vágyának a póló alá csúsztatva megmarkolta azt a gyönyörűséget. Sally egy pillanatra megrebbent mikor a férfi kikapcsolta a melltartóját, de továbbra sem mutatott ellenkezést. Nem is lett volna értelme. Az értelem, mint olyan amúgy is távol állt jelenleg mindkettejüktől.
Jack-et majd szétfeszítette a kielégítetlen vágyakozás, ezért maga alá döntötte a szalmára ezt az eleven tűzgolyót. Sally-ben most moccant meg először a tiltakozás. Mindkét kezével megpróbálta eltolni a férfit magától.
- Kérlek, kérlek ne! - távolról hatolt el Jack agyáig a suttogás és a ráborult pára tisztulni kezdett. Hangosan lihegtek mindketten.
- Uram Isten - mormolta Jack - miközben legurult Sally-ről és megpróbált tisztán gondolkozni. - Majdnem magamévá tettelek itt a nyitott pajtában bárki szeme láttára.
Sally addigra úgy-ahogy összeszedte magát, felugrott és csípőre tett kézzel támadt a feltápászkodó férfira.
- Mit képzel magáról, hogy csak úgy nekem esett. És egyáltalán ki maga? Menjen innen és hagyjon nekem békét!
- Na de Édes, az előbb még tegeztél és ha jól emlékszem nem nagyon mutattál ellenkezést. - hajolt közelebb.
Jack dühös volt magára és erre a nőre, aki miatt elvesztette a szokásos hidegvérét. Sally arréb húzódott, kócos hajából szalmaszálak álltak ki, a beszűrődő fénycsíkok megvilágították felhevült arcát. És ekkor Jack rádöbbent, hogy hol látta más Sallyt.
Peter buliján, jó pár évvel ezelőtt. Ő volt az a nő, aki azzal a tagbaszakadt férfival ölelkezett a teraszon. Ugyanez a kifejezés volt az arcán, csalhatatlan jele a vágynak. De most nincs itt az a pasi és egyáltalán ki volt az.
Sally látván a férfi rácsodálkozó merengését, szótlanul elrohant a férfi mellett.

 

IV. fejezet

 

Laurával veszekedtek, amint az utóbbi időben nem egyszer.
- Állandóan ezt csinálod! Mindig magamra hagysz! Csak a munkád van és meg ott kullogok valahol hátul! - Laura panaszáradata úgy tűnt végeérhetetlen. Peter bulijára igyekeztek, Jack egyre idegesebben forgatta az autó kormányát. Látszólag megőrizte nyugalmát, ezzel önkéntelenül is szította felesége haragját.
- Tudod, hogy ez nem igaz, Laura. Tény, hogy sokat dolgoztam az utóbbi időben, de most együtt vagyunk és  éppen egy kis szórakozás van előttünk. - védekezett a férfi.
- No persze! - fortyant fel a nő - Odadobok egy kis koncot, hadd legyen csönd egy darabig. Gondolod te! Ez nekem nem elég Jack. Hónapokig csak élünk egymás mellett mint két idegen, aztán mások előtt tegyünk úgy, mintha ez mindkettőnket kielégítene.
Sok igazság volt abban, amit Laura mondott. Már 5 éve éltek együtt akkor és sosem kerültek igazán közel egymáshoz. Mikor megismerkedtek még tanult az egyetemen, grafikusnak készült. Egy jogászbálon találkoztak először, ahova Laurát a barátnője cipelte el, mondván a rajzolásnál izgalmasabb dolgokkal is foglalkoznia kell néha.
Jack akkor került a Barton és Barton céghez, mint jogászgyakornok. Rögtön megtetszett neki a kissé hallgatag, de csinos lány. Nem volt fellobbanó nagy szerelem, de jól érezték magukat egymás társaságában és mivel mindketten viszonylag ritkán jártak emberek közé, a másik visszafogottsága imponáló volt.
Így visszagondolván talán túl fiatalok és kiforratlanok voltak a házassághoz. Mire észbe kaptak már a közös jövőt tervezgették. Laura lediplomázott és belevetette magát a karrierépítésbe, Jack nemkülönben. Néha elmentek szórakozni a közös barátaikkal, de nem vették észre, hogy ott sem egymásra figyelnek, hanem a többiekre. Jack nem tudta volna megmondani, hogy mikor beszéltek utoljára egymással és egymásról legalább fél órát.
Addig minden simán ment, míg meg nem született Henryéknél Rebeka. Jack-et elbűvölte a baba és furcsa hiányérzet kezdte kínozni. A teljesség utáni vágy. Nem így Laurát. Nem értette Jack hóbortját - ő nevezte így - hisz olyan jól megvoltak gyerek nélkül is. Miért kellene ezen változtatni? Jack ekkor jött rá, hogy a házasságukban nem azonosak a céljaik és merőben különböző a felfogásuk az életről. Jacket már nem elégítette ki csak a munkája. Hiányolta a bensőséges viszonyt. De Laura éppen fontos megbízatást teljesített és értetlenül szemlélte a férje törekvéseit. Erre Jack is beletemetkezett a munkájába, mire Laura észbekapott már elkésett. Olyan volt mintegy társasjáték, csak éppen más időben tették meg ugyanazokat a lépéseket. Peterhez menet kapcsolatuk a vége felé közeledett.
- Tudod Laura, azt hiszem komolyan beszélnünk kellene! - kezdte Jack.
- Miről? - fordult felé gyanakodva a másik.
- A házasságunkról. Nem veszek észre, hogy mindketten mást akarunk és csak vitatkozunk? - nézett kérdőn Jack, miközben leparkolt Peterék háza előtt. Laura a semmibe meredt egy ideig, aztán könnyes szemekkel válaszolt.
- Tudom Jack, hogyne tudnám, jó ideje rágódom már rajta én is és csak vagdalkozom a szavakkal, hogy bántsalak. Pedig igazad van. Mindig akkor akarunk a másikkal foglalkozni, amikor az el van foglalva. Ez talán nem véletlen. Én nem akarom lekötni magam Jack, egy gyerekkel, te igen. De ragaszkodom hozzád és nem értem, hogy jutottunk el idáig. Próbáljuk meg még egyszer. Adjunk időt, hogy átgondoljuk a dolgot.
Jack beleegyezett, ő sem szeretett veszíteni. Kóválygó fejjel kereste a kikapcsolódást akkor este. Laura a barátnőjével elvonult pletykálkodni, ő Peterrel fecsegett a politikai helyzetről és megcsodálta Peterék kisebbik gyerekének rajzait, de nem tudta feltalálni magát a rengeteg ember között. Volt aki táncolt, volt aki élénken tereferélt, eszegettek és jónéhányan már jócskán felöntöttek a garatra. Henry nem volt sehol, kisétált a kertbe.
Gyönyörű augusztus végi este volt, az ég tele csillagokkal, a levegő enyhén fűszerillatú.
Hangokra lett figyelmes. A terasz sarkában egy pár szorosan ölelkezett. A férfi nagydarab, olyan medvés kinézetű alak volt, szinte elveszett a karjai között a nő. A kinti lámpa rávetült a nő hajára, égő szikrákat szórva szerteszét. Nem vették észre Jacket, egy tuja eltakarta, amúgy is belefeledkeztek egymásba. Látszott rajtuk, hogy összeszokott páros és mégis megindító volt a szenvedély amit egymás iránt tápláltak. A kis vörös megérezhetett valamit, mert kibontakozott a férfi öleléséből és fürkészve nézte a sötét kertet. Jack tovább akart menni, de nem tudta levenni a szemét a nő arcáról. A felesége arcán még sosem látta ezt a mindent elsöprő, odaadó szerelmet. Hirtelen irigységet érzett a másik férfi iránt és érthetetlen vágyat arra, hogy ez a tekintet neki szóljon.
Sarkon fordult és visszasietett a házba. Ott megtudta, hogy a kinti pár férj-feleség immáron öt éve és lankadatlanul szerelemben élnek, aminek az imént szemtanúja is volt.
Rá nem sokkal otthagyták a csapatot.
Laura ugyan megígérte, hogy átgondolja a házasságukat, de mikor színre lépett az új területi igazgatójuk, nem sokat gondolkozott és elköltözött vele egy másik városba.
Jack a szíve mélyén nem is bánta, sok boldogságot kívánt Laurának.
És most ennyi év után újra színre lép a vöröske, de vajon hol a férje?

 

V. fejezet

 

Sally zaklatottan rohant az autójához, lovaglásra nem is gondolt. Bosszúsan állapította meg, hogy nincs is itt az autója, mert szervízbe vitte, az egyik szomszéd hozta ki. Szerencsére éppen akkor indultak hazafelé az egyik szintén lótulajdonos ismerősei és szívesen elvitték az autószerelőig.
Mire hazaért úgy-ahogy lehiggadt. Szóval ő volt az a leselkedő évekkel ezelőtt. Azt hitte nem látszik a fától, de Sally éles szemét nem kerülhette el a férfi. Mérgesen ledobálta a lovaglóruháját és teleeresztette a kádat.
Billy éppen aznap döntötték el, hogy lesz még egy gyerekük. Emma 4 éve múlt (Óh, édes Emma!) és egyre hangosabban követelte a kistestvért, mivel az oviban a barátnőjének is született. Billyvel azonnal hozzá is akart kezdeni a terv megvalósításához, akár ott a teraszon is Peteréknél. Mindig ilyen volt, ha megérintette a feleségét, nem elégedett meg egy-két futó csókkal. Ami azt illeti Sally nem is nagyon akart ellenállni.
Elég fiatalon 22 évesen ment hozzá feleségül, Billy 27 éves volt pont az esküvőjük napján. Első látásra szerelem volt. Még most is emlékszik, mikor első alkalommal látta meg az a nagydarab, kisfiúsan mosolygós, pincemély hangú idegent a pályán. A barátnőjével jéghoki meccsre nyertek két jegyet. Olyan izgatottan készülődtek, mint két csitri, órákig válogattak a ruháik között, kisminkelték magukat, aztán letörölték, majd újra kezdték elölről. Idétlen vihorászással tarkították a készülődést. Nem akárhová szólt az a két jegy, a díszpáholyba, de ez még csak hagyján. A meccs utáni zártkörű ünneplésre (4:2-re nyertek a hazaiak) is hivatalosak voltak. A méltán felkapott és sokat hangoztatott csapatban már a pályán feltűnt Sallynek Billy. Könnyedén mozgott testének méreteihez képest és a közönség imádta. A fogadáson kimagaslott napszítta világosbarna hajával és vidám, könnyen barátkozó természetével. Az érdeklődésük a másik iránt kölcsönös volt, egész este beszélgettek. Újabb randevúk követték egymást, egy hónap múlva már összegabalyodtak és a következő év tavaszán Billy megkérte a kezét.
Sally repdesett a föld felett pár centivel, az ősz végi esküvőt egyfajta tündérálomként élte meg, melynek folytatásaként megszületett Emma. Akkor még nem is sejtette, hogy ez egy gonosz végű történet lesz. Soha a legkisebb jelet sem észlelte a jövőre vonatkozólag.
Azóta annyit gondolt arra, mit tett volna másképp, vagy mit nem tett meg, amit feltétlen meg kellett volna. Többször kellett volna magához ölelnie a kislányát, pedig de sokszor megtette. Gyakrabban kellett volna a férje szemébe nézve elraktároznia azokat az érzéseket, melyeket ott talált, és az illata..Istenem! A bőre szaga, az a semmivel sem összetéveszthető. És az édes kicsi Emma picinyke kezének puha érintése, az a finom babaszag, ami mindig körüllengte. Az esték, mikor rosszat álmodott és közéjük kéredzkedett. Éjszaka csak úgy megérezte, hogy ott ácsorog az ágyuk végében, Emma megvárta míg felemeli a takarót és már be is bújt a meleg fészekbe.
Máig sem érti, hogy nem látta előre a történteket. Miért nem tiltakozott a megérzése, hogy aznap beleüljenek az autóba. Abban az egyetlen pillanatban, mikor nekiütközött az a teherautó az övékének, tudta vége a tündérmesének.
Elhűlt a fürdővize, kiszállt a kádból, a megszokott mozdulatokkal megtörölközött, bekrémezte az arcát, végezte az esti rituálét, mint egy robot.
De az agya máshol járt. Az áradat megérkezett, nem volt sok értelme tovább halogatni, hisz holnap lesz az évfordulója. Ki kell mennie a temetőbe, hogy lássa a gyűlölt dátumot, a fejfákat és görcsösen zokogva markolássza a földet.
Azon a bizonyos szombat délutánon a nagyszülőkhöz mentek, Sally édesanyjának a szülinapját ünnepelni. A hangulat jó volt, végre teljesülni látszott mindhármójuk vágya, méhében már ott növekedett a kistesó. Talán túl sok volt ez a boldogság és a Sors megorrolt érte. Na, bumm neki, most megmutatom milyen az igazi földi élet.
És megmutatta. Az ütközés pillanatában hallotta a csattanást, ahogy fém tört fémet, hallotta Billy visszafojtott nyögését, amint igyekszik jobbra rántva elkerülni a frontálisan feléjük száguldó kék teherautót. Ezzel megmentette Sally életét és egyben meg is átkozta azt.
Máig is hallja a kislánya halálsikolyát az autó hátuljából. Minden éjszaka ott zakatol a fejében három hosszú éve.
Miután magához tért a kórházban törött lábbal és fejjel, elvetélve rögtön tudta mi történt, látta a nővérek részvétteljes tekintetében. Sokkot kapott, nem tudott se sírni, se enni, se aludni, meg akart ő is halni. Mesterségesen életben tartották, úgy kezelték, mint egy hímes tojást. Nem érzékelte se a kétségbeesett szülei, sem a nővére, se az oly gyakran megjelenő barátok jelenlétét. Csak ült, ha felültették, evett, ha rákötötték az infúziót, aludt, ha elaltatták. Elvonult egy másik világba, ahol nem érhetett el hozzá a rideg valóság.
Lassan, nagyon lassan vánszorgott vissza erre a síkra, máig sem értik az orvosok mi vitte rá erre a lépésre, ő maga is csak ködös álmokról tudna mesélni.
Egyedül akart a sírokhoz kimenni, de a nővére elkísérte a temető bejáratáig, onnan figyelte óvóan. Ott akkor elszakadt benne valami, szinte hallani vélte a pattanást, mint mikor a végletekig feszített íj megadja magát az elkerülhetetlennek. A nővére állítása szerint sosem hallott emberi hangon, nyüszítve hanyatlott a sírjukra. Órákig feküdt mozdulatlanul. Azt hitte minden könnye elfogyott. De időnként, mint egy vízgyűjtőben, megtelik az apránként adagolt fájdalom és kitör.
Élte mindennapjait, úgy tett, mintha nagyon igyekezne talpra állni. A család árgus szemekkel követte mindenüvé, végül a lovaglásban találta meg a gyógyírt. Tán a "nekem már úgy is mindegy" szindróma tette hallatlanul vakmerővé. Mindegy volt hányszor esik le a lóról, addig próbálta, míg tökéletes nem lett a mozgása a ló hátán és teljes összhangban mozogtak. Csoda, hogy nem szerzett be nagyobb sérülést. Igazából a kedves Szépszemű sárga kanca mentette ki a mélypontból. Soha senkinek nem mondta, de ő tudta ezt. Sally minden rezdülésére, gondolatára rögtön reagált. Tudta, mikor lehangolt a gazdi (mert persze megvette őt) és mikor lehet vele incselkedni.
Azóta elválaszthatatlan társak lettek és kezdett egyfajta megbékélést találni. Sokat segített még, hogy író lévén kiírta magából a kínt, bár családja és barátai körében nem beszélt róla és ők is kerülték a kényes témát. Nem akarta látni a többiek sajnálkozó pillantásait, pusztán egyedüllétre vágyott a valaha társaságkedvelő ember.
De most ez a férfi megzavarta és felkavarta. Dühös volt magára is, úgy érezte, megcsalja a férjét. A józan esze ellenkezett ugyan, de nem tudott "megállj-t" parancsolni. Szüntelen becstelennek és hűtlennek érezte magát.
Úgy döntött kerülni fogja a férfit, ami nem lesz egyszerű lévén a lovarda az egyetlen hely ahol találkozhatnak.

 

VI. fejezet

 

Jack tudatosan nem ment Sally közelébe. Ügyvéd lévén nem került nagy fáradtságában kideríteni Sally O'Brian múltját, ami mélyen megdöbbentette és bizonyos kétségeket ébresztett benne. Ez a nő annyira vonzotta, hogy az már fizika fájdalmat okozott neki. De visszatartotta az a bizonyos meghitt pillanat, melyet sok éve véletlenül meglesett azon a félhomályos teraszon. Ahogy ez a nő ölelte a férjét, félő, soha nem múló szerelemmel, melyben Jacknek nincs helye. Nem akart harcba szállni egy szellemmel. Ugyanakkor a végletekig felizgatta és azóta is az orrában érezte a nő illatát, a szájában pedig az ízét.
Két hónapja dolgozott a legutóbbi ügyén, s ez jó ürügynek látszott Henry felé, hogy miért nem szakít időt némi időt a keresztlányára. Rebekát ismervén előbb-utóbb a lovak között kötnének ki.
Most is miközben a belvárosi irodája ablakán bámul kifelé a májusi lüktető élettől teljes utcára ahelyett, hogy dolgozna, az egy hónapja nem látott nőn töri a fejét. Büntetésül négy órán keresztül megszakítás nélkül készült a jövő héten esedékes záróbeszédére.
- Jack! - szólította meg Mary, a konszolidált, mindig anyáskodó titkárnője - Abba kellene hagynia a munkát. Kint tombol a tavasz, járjon egyet, ebédeljen meg, mint mások.
Utóbb Jack azt gondolta, örök hálával tartozik Marynek ezért. Szeretettel nézett fel a kedves kerek arcra. Mary az ötvenes éveit taposta, a most divatos melírozott frizurájával és kék ruhájában valami megfoghatatlan bájt árasztott magából. Kevés sminket használt, igyekezett formában tartania magát. Két égetően rosszcsont unokája sem tudta kizökkenteni rendíthetetlen kiegyensúlyozottságából. Jack ezekért a tulajdonságaiért szerette és becsülte egyszerre, nála jobb munkaerőt nem is álmodhatott volna.
- Igaza van Mary, mint mindig. - válaszolt nevetve. Úgy is elmacskásodott a lábam, hozok valami harapnivalót! Maga mit szeretne enni?
- Hát ha már felajánlotta Jack, hozzon nekem egy sajtos szendvicset és ha talál, egy csokis marcipánnal is meg tudnék birkózni. De ne siessen ám!
Felszabadultan lépkedett a nyár ígéretét hordozó utcákon. Zakóját kigombolta és az inge felső gombját is, nyakkendőjét meglazította. Lüktetett az élet a forgalmas belvárosban. A nők egyre lengébb ruhákat hordtak, a kamaszok hangosan nevettek. A kilombosodott fákon madarak figyelték a régi épületek között elhaladó embereket.
Megvette a sarki büfében a szendvicseket és indult tovább az édesség bolt felé.
Akkor látta meg őt. Tudta, hogy ezt a nőt bárhol, bármikor, bármilyen szögből felismerné. Beleégett a retinájába, mint egy fénykép.
Hódító jelenség volt, így utcai ruhában. Szorosan a test vonalát követő rozsdavörös felsőjében ingerlően domborodtak pompás mellei. Lágyan aláomló mélyzöld szoknyája a térde körül hullámzott. De milyen térdek! A lovaglónadrág elrejtette a piciny térdkalácsokat. Magas sarkú, szintén a lehullott levelek árnyalatát idéző cipője kihangsúlyozta észbontóan formás lábait. Úgy mozgott, mint egy táncos, könnyedén szedte a lábait, a csípője hullámzott.
Jack megkövülten ácsorgott a járda szélén, közben Sally betért a postára. Ahogy eltűnt az épületben Jack elhatározta magát a cselekvésre. Lecövekelt a bejáratnál és várt. Nem kellett sokat.
- Hello, Sally! - szólította meg a nőt. Ő rácsodálkozott azokkal a smaragdkövet idéző szemekkel. Első lobbanásában örömöt vélt felfedezni, aztán kihúzta magát és végigmérve a férfit lentről lefelé - üdvözlet régi jó szokások! - így szólt:
- Hát maga?
- Beszélni szeretnék veled, tudod miről.
- Nekünk nincs miről beszélnünk. Kukkolókkal nem tárgyalok. - Á, szóval emlékszik rám.- gondolta Jack.
- Nem vagyok kukkoló, te is tudod. - hajolt közelebb a nőhöz, hogy érezhesse ismerős illatát.
Sally nem hajolt el, lemerevedett, úgy nézett rá, mint egy kígyóbűvölőre. Úgy tűnt, ezt a játákot minden találkozásuk alkalmával eljátsszák. Jack meg akarta csókolni, de zavarta a tömeg, megfogta hát Sally kezét, aki nem ellenkezett, és behúzta a legközelebbi kapualjba.
Sally szeme előtt csak az a férfi lebegett, aki az elmúlt hetek óta megzavarta a nehezen megszerezett nyugalmát. Mindketten hangosan szedték a levegőt, nem volt szükségük beszédre. Jack minden teketória nélkül nekinyomta a falnak, kezét kétoldalt a nő fejéhez téve kiutat sem adva számára. Szégyentelenül ölelkeztek, Sally ráfonódott a férfira, egyik lábát átkulcsolta Jack lábán, a kezeit újfent beletúrta azokba a sűrű tincsekbe. Jack egyik kezével végigsimította a nő hátát le egészen a fenék ingerlő halmán át a combok találkozásáig. Sally megremegett, ha nem kapaszkodott volna a férfiba, biztosan összecsuklik a lába. A szoros közelségben tévedhetetlenül érezte Jack minden porcikáját és ettől halkan nyögdécselnie kellett.
- Édes, gyere fel hozzám! - a nyílt utcán voltak, de ez a nő kellett neki, mint szomjúzónak az éltető víz. Sally kissé elhúzódott, kinyitotta hatalmasra tágult pupillájú szemét - és csodák pedig igenis vannak - bólintott. Megszólalni nemigen tudott, lévén teljesen kiszáradt a szája.
Jack nem habozott sokat, leintett egy taxit, alvajáróként mondta be a címet, közben egy pillanatra sem engedte el Sally kezét. Hamarosan megérkeztek, nem szóltak egymáshoz, csak a lépcsőházban borultak ismét össze, de a lift zajára szétrebbentek, futva tették meg a két emeletet. Jack keze remegett, alig talált bele a kulccsal a zárba.
- Ó, Jack, mit teszünk, nem lenne szabad, nem is ismerlek igazán!
- Te édes! Most megismersz. Nem tudok aludni mióta megláttalak ott a lovardában. Annyi mindent szeretnék mondani, de elakadok, ha érzem az illatod és nem tudok gondolkodni, ezért meg kell, hogy kapjalak. Most, rögtön! - lihegve vetkőztették egymást az ágyig.
Sallyn csak egy leheletvékony fekete tanga és csipkés melltartó maradt. Jack ámulva nézte a kibomlott hajú, kipirult arcú nőt és végre beletemetkezhetett. Maga alá gyűrte, pedig már nagyon szorította a nadrágja. Az inge elmaradt valahol útközben, Sally apró csókokkal hintette tele a mellkasát, alsótestét feltolva igyekezett közelebb férkőzni hozzá.
- Várj édes!- Jack odébb hengeredett, gyors mozdulattal letépte a feleslegessé vált nadrágját és visszahelyezkedett a nőre. Sallyn még rajta volt az alsóneműje, Jack egy mozdulattal félretolta az apró akadályt, az újjaival meggyőzőzött milyen édesség ez a nő és mélyen beléhatolt. Sally már hangosan nyögdécselt és még jobban széttárta a lábait.
Jack szeme előtt vörös karikák táncoltak, érezte minden egyes redőzetét, minden egyes izomösszehúzódását, végre ő is elengedte magát és a másik után repült a mámorba.
Teljesen kimerültek, percekig némán feküdtek, Jack kissé oldalt helyezkedett, hogy agyon nem nyomja ezt a vörös csodát.
- Édes! Ébren vagy? - leste Sally arcát, újjaival gyengéden cirógatva a nyakát. A nő kinyitotta csodás szemeit, melyben még ott csillogott az átélt szenvedélyes szeretkezésük parazsa és az éledező lelkiismeret furdalás. Fel akart ülni, de a férfi visszatartotta.
- Ne kérlek, ne menekülj el megint!
- Hagyj felkelnem! - csak suttogott.
- Nem akarom, hogy csak ennyi legyen! Ne bánd meg ami köztünk történt! Ez csodálatos volt! - Hát éppen ez az - szipogott Sally - nem is akarom tagadni. Meg vagyok zavarodva, ez túl gyors volt nekem. - hangja zokogásba fúlt.
Ha Jack nem ismerte volna Sally múltját, megrettentette volna a női sírás, de így csendben hagyta elcsitulni.
Szakmai tapasztalatai arra engedte következtetni, hogy egy kiadós sírástól megkönnyebbül az ember, megtisztítja a lelket és megkönnyebbülést hoz.
Sally kibontakozott az öleléséből, magára csukta a fürdőszobaajtót. Jack követte tekintetével a félig meztelen nőt. Annyira kívánták egymást, hogy nem jutott ideje levetkőztetnie teljesen. Ez a tény kínosan érintette, mivel újabb vágyat érzett, hogy teljesen meztelenül lassan, finoman juttassa el a csúcsra őt. Hol volt már a hidegfejű, megfontolt Jack, aki mindig kordában tudta tartania önmaga ördögeit.
Sally reszkető kézzel megeresztette a vízcsapot és elborzadva bámulta a felhevült, csillogó szemű idegent a tükörben. - Nem tudom elhinni, hogy ezt tettem!  Úgy viselkedtem, mint egy kiéhezett nőstény az első útjába kerülő csődörrel. - Szeretett volna észrevétlenül eltűnni, de a ruhái szerteszét hevertek a lakásban. Csak most ocsúdott fel, hol is van. Körülnézett és kellemes látvány fogadta a fürdőben. Egy múlt századi fehér lábas kád foglalta az ablak alatti helyet, mely erős kontrasztot alkotott a sötétbarnára pácolt falborítással. A mosdókagyló sem volt fiatalabb kiadású, a bükkfakeretes tükör alatti polcon egyértelműen férfira utaló piperecikkek sorakoztak. Sally tudta, hogy Jack ügyvéd, az egyik ritkán forgatott magazinban akadt rá a lencsébe hunyorgó, enyhén morózus tekintetű férfira. Látszott nem szereti, ha kéretlenül fényképezik, még kevésbé, ha tolakodó riporterek is csatalakoznak hozzá.
Első lendületében összecsapta az újságot, de a szürke szemek megragadták a képzeletét és végigolvasta a cikket. Aszerint a férfi kisebb, laza kalandjait leszámítva jó partinak ígérkezik. Az apja ügyvédi irodáját vette át, miután rákban elhalálozott néhány éve. Sikerre vitte a közvélemény által már lemondott ügyeket is, céltudatos, határozott beszédeiért rajongtak a nőt. Titokzatosnak tartották a mindig magabiztos, büszke férfit. Úgy gondolták, a tartózkodó álca mögött egy szenvedélyes férfi rejlik. Sally meggyőződhetett ennek igazáról.
Fáradtan elzárta a csapot, lemosakodott és betekerte magát egy bolyhos frottírköpenybe és nagy levegőt vége benyitott a szobába. De a férfi nem volt ott.
A rézkeretes ágy hivalkodóan és rendetlenül terpeszkedett a szoba közepén, a takarók félig lelógtak róla, a gombócba gyűrt lepedő is ékes bizonyítéka volt iménti csatájuknak.
Most mi lesz? Mit mondjon, hogyan viselkedjen? A teste belül még remegett a nemrég átélt gyönyörtől. Én még gyászolok!! - sikoltotta belül egy hang. A bűntudat ólmos súlyként nehezedett a szívére. Eszébe sem jutott a családja, az elveszett álmai, meghalt reményei. Ahogy átölelte a kapuban és összeborultak az agya kiürült, a teste külön életre kelt.
Megzavarodva roskadt le az ágyra és támasztotta a fejét a tenyerébe.
A levegőben még érződött a gyors szeretkezés mámorító illata. Akaratlanul is mélyet szippantott belőle. A köntös elől szétnyílt, a térdéről lecsúszott a fürdőköpeny. Tudta, nincs egyedül a szobában.
Jack csöndesen figyelte a magába roskadt nőt, legszívesebben a karjába zárva vigasztalta volna, de tudott várni. Ha elijeszti Sallyt, azt nem bocsátaná meg magának. Azért is ment ki a szobából, hogy időt adjon neki átgondolni a történteket.
De ahogy most elnézte a szívét rabul ejtő nőt, nem tűnt túl jó ötletnek a várakozás. Mi van ha negatívan értékeli a kettejük dolgát és nem akar folytatást? Ezt nem engedi meg! Ez a nő az övé lett és az övé is marad! Csak kitartónak kell lennie.
Sally megérezte a jelenlétét, mindjárt felemeli azt a csodás hajkoronáját és belenézhet a szemébe. Pillantásuk találkozott.
Megint megszűnt a világ. A férfi felülről tökéletes rálátással bírt a fel-le emelkedő mellekre, válaszul ágyéka megfeszült. Két gyors lépéssel az ágynál termett, mellé guggult, kezébe fogta az arcát, lecsókolta előbb a bal aztán a jobb szeméről a könnyeket, aztán éhesen megkóstolta a még mindig duzzadt ajkakat. Sally újfent elolvadt.
A lelke legmélyén felkiáltott egy hang: Ne engedd, beszéljétek meg!, de azaz igazság, hogy ő is akarta a férfit. Nagyon is. Az előbbi gyors szeretkezésük csak pillanatnyi kielégülést adott. Jack hátradöntötte Sallyt és megint a lábai közé helyezkedett, de most lassan, érzékien csókolta, elhatározta nem fog sietni, bármilyen nehezére is essen.
Mellégördült, lesimította a köpenyét, a szemével majd a kezével követve a teste vonalát. Ámulva figyelte a kezei között életre kelt mellbimbók hegyességét. Jól emlékezett milyen érzés, mikor a mellkasához nyomódnak.
- Csodálatos vagy! Soha nem láttam még ilyen szépet! - alig bírta kinyögni a vágytól a szavakat. Sally csak a simogató kezeket érezte, a hangok alig jutottak el hozzá. Jack ráhajolt a szájára és innentől elszabadultak az indulatok.
Szaggatott lihegés, ágynemű zizegés, fojtott sikolyok, értelmüket vesztett félszavak töltötték be a szobát. Semmi már nem számított, csak az egymás iránti mérhetetlen vágyakozás, odaadás. Remegve vették el, amit a másik felkínált, és még annál is többet. Utána béke és csend maradt.

 

VII. fejezet

 

Sallynek beszélnie kellett valakivel, különben a belülről feszítő néma hadakozás önmagával kikészíti. Még a lovaglás sem hozott számára megváltást. Rászánta magát, hogy meglátogassa a legjobb barátnőjét, ezért néhány nap múlva ott feszengett a fehérre meszelt mediterrán stílusú ház  küszöbén.
A házat körülölelő fák, bokrok a legnagyobb ámulatár megnőttek, mióta nem volt itt. Mikor is volt az? Hirtelen elszégyellte magát. Vivien mindig mellette állt, bátorította mikor kész lett az első regénye és kiadót keresett és a tragédia után is ott fogta a kezét, nem kérdezett, nem beszélt feleslegesen, csak tette a dolgát. És ő hogy viszonozta ezt a kedvességet? Bebújt a csigaházába és kirekesztette a többieket, Vivient is.
Már a megfutamodást fontolgatta, mikor kinyílt a bejárati ajtó és nekiszáguldott Vivi két éves törpe snaucerje.
- Szia Sally! - az ajtóban ott állt a világ legkedvesebb embere. Nyugodt, mint mindig. Hihetetlenül mélykék szemei bátorítóan néztek Sally megviselt arcát.
- Hello Vivi! - megölelték egymást. Egymagasak voltak, de Vivi fekete hajú, törékeny teremtés, lágyan figyelő szelíd tekintetével sokakat megtévesztett. Aki nem ismerte, azt hihette könnyen befolyásolható, alakítgatható személyiség, de Sallyt leginkább egy víz alatti kőre emlékeztette, amit simára koptattak az áramlatok. Semmi nem téríthette le a békesség ösvényéről. Irodalmat tanított a közeli egyetemen, a tanítványai rajongtak érte, mert erről a tantárgyról csak felfokozott hévvel tudott beszélni. Élmény volt látni, ahogy a kiegyensúlyozott nőből áttüzesedett tekintetű előadó vált, mozdulatai felgyorsultak, magával ragadta hallgatóságát. Sally meg volt arról győződve, hogy Paul, a férje egy ilyen alkalommal szeretett bele, aki a matematika kevéssé romantikus titkaira oktatta a diákokat.
Nagyon szerették egymást, egyetlen bánatuk, hogy házasságuk három éve alatt elkerülte őket a gyermekáldás.
- Gyere be, éppen teát főzök, a kedvencedet. - Vivi élt-halt a különleges aromájú teákért - Mi szél hozott erre mifelénk?
- Szánom-bánom, régóta nem jöttem hozzátok, szégyellem is magamat érte, bocsáss meg, kérlek!
- Nincs miért. Amiken te keresztül mentél, nálad erősebbeket is a földbe döngölt már. - Sally megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Gyere üljünk le a nappaliba, Paul elment az egyik kollegájához, magunkban leszünk egy darabig.
Kitöltötte az ínycsiklandozó illatú Lap Szeng teát a finom kínai porcelánba és kényelmesen hátradőlve figyelte Sallyt.
- Úgy látom bánt valami, meséld el!
- Ilyen átlátszó lennék? - Sally zavartan kavargatta a teáját. - Hónapok óta még csak fel sem hívtalak, most beállítok és te rögtön tudod, hogy nem stimmel valami. Inkább előbb beszélgessünk rólatok! Mi van veletek? Voltatok síelni az idén?
Vivien készségesnek mutatkozott a témaváltásban.
- Hogy a végén kezdjem, nem voltunk síelni, igen, jól vagyunk, nagyon is jól. Gyerekünk lesz! - Sally tátott szájjal nézett végig barátnőjén. Igen, a laza fehér póló is látni engedte az alig domborodó hasát, négy hónaposra tippelte. Ha nem annyira izgatott, rögtön észreveszi.
Felugrott, óvatosan megszorongatta Vivit.
- Óh, Istenem! Milyen régóta vártatok már erre az eseményre! Mesélj el mindent! - kacagott fel Sally - No, azért nem kell a legelejétől.
- Igazából féltem elmondani neked, azt hittem bántani fog a párhuzam a mi bodogságunk és a te..- tovább nem folytatta, de értették egymást. Sally megfogta Vivi kezét. - Úgy szeretlek, mint a testvéremet, a te boldogságod az enyém is, tudom mit jelent ez nektek.
Tiszta örömmel hallgatta Vivi történetét a terhességéről és hogy Paul lassan már semmit sem enged neki csinálni. Meg kellett zsarolnia, hogy ha nem hagyja abba ezt a gyerekes viselkedést, nem engedi be a szülőszobába.
- És képzeld, még a papucsomat is rámadta! De elég lesz már! Most te jössz, mesélj el mindent arról a pasasról, aki felzaklatott.
- Atya ég! Ennyire látszik?
- Kedvesem! A pasik látható nyomot hagynak a nő minden mozdulatán, te sem vagy kivétel.
- Van benne valami. Nem is tudom, hol kezdjem. A lovardában találkoztunk, de ő nem lovagol, kísérőként jelent meg. Ügyvéd, elvált.
- Te aztán szűkszavú vagy. Jó pasi?
- De még hogy? Folyton rá gondolok, nyughatatlan lettem.
- Lefeküdtél vele?
- Vivi, te aztán nem kertelsz! Rám van írva ez is? - ingatta a fejét Sally.
- Ami azt illeti - nevetett fel Vivi - évek óta nem láttalak ilyen ragyogónak, tán csak Billy mellett.
- Hát éppen ez az - komorodott el Sally - úgy érzem, hűtlen lettem hozzá.
- Ó, édes! Bár mindannyian mélységesen sajnáljuk, de Billy már nem él. Ő sem akarná, hogy magányosan tengesd a hátralevő napjaidat.
- Igen tudom, és mégis. Ha téged hallgatlak, minden olyan egyszerű. Csak ha meglátom Jacket, remeg a lábam, a gyomrom összeszorul, türelmetlenül várom az érintését. Utána Billy az első gondolatom. - Sally már majdnem sírt.
- Nyugodt meg kedvesem. Ez természetes, végre megint érdeklődsz egy férfi iránt.
- Hát nem érted? Billy iránt sosem éreztem ezt a lázas vágyakozást! Szerettem, nagyon szerettem. Minden mozdulatát, a hangját, az illatát. Ha hozzámért, elöntött a szeretet és a jóleső izgalom. De ha Jack ér hozzám, remeg minden porcikám, cseppfolyósak lesznek az izmaim. Ó, Vivi! Nem szerettem eléggé a férjemet? - szipogott.
- Ez nem igaz! Igenis nagyon szeretted, most mesélted el mennyire. A ti házasságotok példa volt. Ha egymásra néztetek, tudta mindenki, ti összetartoztok. Tudomásul kell venned, hogy minden kapcsolat más és más. Fiatalon mentél hozzá Billyhez, nincs összehasonlítási alapod! És minek is hasonlítgatni, minden szerelem egyszeri és egyedi.
Kulcszörgés zavarta meg őket. Paul érkezett haza, a kutya lelkesen üdvözölte, Vivi a férje nyakába borult, Sally szintúgy.
- Ohó! - kiáltott fel Paul - Mi ez a drámai fogadtatás? Csak nincs valami baj? - nézett aggódva a felesége hasára és a két nő könnyes arcára.
- Nem, dehogy - mosolyodott el Vivi, csak a viszontlátás öröme, én meg tudod Drágám, mostanában könnyen elbőgöm magam.
Paul leültette a két barátnőt, hozott nekik papírzsepkendőt, teát töltött és egyáltalán kellően pátyolgatta őket.
Viszonylag nyugodt nap volt.

 

VIII. fejezet

 

Jack nem figyelt a munkájára kellőképpen, már Mary is észrevette, hogy valami nyomasztja a férfit.
- Jack! Mi aggasztja ennyire? Ha a záróbeszéde miatt, akkor ne feledje hányszor átvettük már, biztos vagyok benne, minden hibát kiküszöböltünk.
- Kedves Mary! Nem erről van szó.
- Akkor csak egyvalami lehet. Ugye nem bántom meg Jack, ha kimondom, szerintem nő van a dologban. Úgy tekintek önre, mint a fiamra, nekem elmondhatja, ami a szívét nyomja. Néha az is elég, ha kibeszéljük magunkból.
Jack fáradtan támasztotta fejét az íróasztalánál. Mary várakozóan nézett le rá, jegyzetelésre kész kezét leeresztette.
- Üljön le Mary, kérem! - mutatott Jack az ügyfeleinek fenntartott kényelmes bőrfotelre.
- Megismerkedtem valakivel - kezdte - Csodálatos nő. Elég csak rágondolnom és minden egyéb lényegtelenné válik. Özvegy, egy szörnyű balesetben elvesztette a családját, ő élte túl egyedül. Még mindig gyászol. Három éve, Mary! Hogyan győzhetném meg felejtse el a bánatát és velem törődjön?
- Ó, Jack! - sóhajtott Mary - nagyon sajnálom azt a nőt, látatlanul is. Bátor ember lehet, ha talpon maradt ezek után. Adjon neki időt Jack, hogy megszokhassa magát. De azt szem előtt kell tartania, hogy a családját mindig szeretni fogja, a szívében lakoznak, míg él. Ezzel együtt tud élni?
- Akarom őt, szeretem Mary, mindennel együtt, de félek lerohantam. Lépést váltok, szelíd leszek, mint egy kisangyal. Köszönöm Mary, hogy meghallgatott. Mára elég lesz a munkából, menjen csak haza.
Rendbe rakta az íróasztalát, kigondolta a stratégiát és annak megfelelően a lovarda felé vette az irányt.

Sally bevezette Szépszeműt az istállóba. Kevesen jöttek ki a friss levegőre aznap délután, de nem is bánta. Nem volt különösebben jó a hangulata, különben is utálta, ha idegenek simogatták a lovát,  ez pedig előfordult időnként.
Lecsutakolta a lovát, zsebéből előszedte a hőn áhított almát, melyen megosztoztak. Visszapakolta felszerelését a nyergesbe, a felhevült Szépszeműt a boxban hagyva kisétált az autójához.
Rossz kedve egy csapásra elszállt, mert egy igen jóvágású férfi támasztotta a kocsiját, őt várva. Jack volt. Titokban napok óta erre várt, a vérforraló nap óta nem hallott felőle. Farmerben és kék ingben, amit nem tűrt be, lazán karba font kézzel várakozott.
A szíve nagyot dobbant.
- Hello, Sally! - mély hangjától kiszállt az erő a lábikrájából.
- Szia! Egyedül jöttél?
- Rád vártam. Szeretnélek meghívni vacsorázni. Tudok egy kedves kis éttermet itt a közelben.
- De én lószagú  vagyok és másik ruha sem ártana.
- Semmi gond - nézett végig rajta a férfi - elmehetünk hozzád, megvárlak míg elkészülsz. Egy jó kávéért mindenre képes vagyok.
- Meggyőzték - nevette el magát Sally - kövess a kocsiddal, ami meglátásom szerint nem lesz nehéz feladat - sandított a férfi vadonatúj Jaguárja felé.
Jack alig tudta megállni, hogy nem ölelje át ezt a vibráló tűzhányót, de megfogadta, hogy lassanként keríti be a nőt. Elsiette az elején, de akkor messze elkerülte az értelem a tetteit, eljött az ideje az udvarlásnak. Minden rezdülése visszhangra talált benne, jobban meg akarta ismerni.
Sally a közelben lakott, Jack jókedvét semmi nem ronthatta el. A ház körül a gondosan nyírt élősövény, a szemet gyönyörködtető virágok hada szorgos kezekről árulkodtak.
Mandy lelkesen üdvözölte a hazaérkezőket, az ismeretlent megajándékozta nedves nyelvének lenyomatával.
Követte Sallyt be a házba, kényelmes virágos huzatú kanapé és fotelok fogadták az érkezőt. A falak meleg narancsszínben pompáztak, a rajtuk függő grafikákra felhívva a figyelmet.
- Nyugodtan nézz körül, elkészítem a kávét - tűnt el Sally az egyik ajtó mögött. Jack utána ment. Az antikolt, veretes konyhabútor bájos ellentétet képezett a vörös hajú, lovagláshoz öltözött nővel. Sally meglepve fordult felé.
- Szeretem nézni, ahogy mozogsz. Ha nem zavar, inkább itt várom meg a kávét. - és helyet foglalt a legalább 50 évesnek saccolt asztal mellett.
- Ok. - Sally keze izzadt, ó, azok a szürke szemek. A szeretkezésük alatt elsötétültek, miért kell, pont kávéfőzés közben ezt latolgatnia. Gyakorlott mozdulattal teletöltötte a kávéfőzőt. Rárakott egy tálcára egy csészét, kiskanalat, cukrot meg tejet. Amíg várta, hogy lefolyjon a kávé, leült Jacktől tisztes távolságra, szembe vele, pedig legszívesebben az ölébe fészkelte volna magát.
- Mesélj magadról - kérte Jack - Milyen könyveket írsz? - a kis hamis már el is olvasta az egyiket, meglepte a könyv könnyed hangvétele. - Sally kétkedve méregette, ugyan az asztal miatt most csak, szokás szerint, mellkastól felfelé volt rá lehetősége, aztán elnevette magát.
- Ugyan, ezzel az ártatlan ábrázattal egy kezdő kóristalányt biztosan elkábítanál, de szerintem te már utána jártál az adataimnak. Az egyik népszerű magazinban minden fontos tudnivalóról értesültem Önről, Uram.
- Jó, jó lebuktam. Igen olvastam a "Varázslóinas"-t. Az érett, kissé fanyar humorod nagyon tetszett. Nem gondoltam volna, hogy a nevettetés mellett teszed le a voksod, rád nézve, izzadt szerelmes könyvek írójaként képzelnélek el.
Sally szemöldöke fennakadt. Felháborította,hogy Jacknek is előítéletei vannak, az pedig egyenesen bosszantotta, hogy az "izzadt" szóra azonnal beindult a saját képzelete. Volt miből táplálkoznia, Jack fantasztikus szerető. 
- Miért van az, hogy itt ül előttem egy értelmes, sikeres ügyvéd és a látszat alapján ítélkezik?
- Nem ítélkezem, pusztán a benyomásaimat osztottam meg veled. Be kell lássd számomra te egy izgalmas nő vagy.
Sally nagyot nyelt, erre a nyílt udvarlásra nem számított.
- Nos jó, azért írok ilyen könyveket, mert a humor felszabadít. Könnyebbé teszi az életet és az emberi szíveket. Jó érzéssel tölt el, hogy veszik a könyveimet, talán néhány nehéz helyzeten átsegít egy-két embert. Azon kívül én magam is élvezetet lelek az írásban.
- Tetszik az indoklásod, de azért ehhez tehetség is szükséges.
- Minden könyvem befejezése után kétségeim támadnak, elkezdem századszor átolvasni és itt-ott belejavítgatok. Úgy érzem a végtelenségig tudnám csiszolgatni. Ennek a kiadóm felszólítása vet véget, mikor eljön a leadási határidő. Azután meg azért izgulok, hogyan fogadja a nagyközönség. A körömrágásról már gyerekkoromban leszoktam, de ilyenkor erős késztetést érzek az újrakezdésére. - fintorgott Sally.- Lefőtt a kávé -vetett végett Sally a kitárulkozásnak- Fogyaszd el, míg elkészülök. - Azzal otthagyta Jacket.
Huh, hirtelen egy csaj, az biztos, mintha menekülne előle. Lehet, hogy őt is feszélyezi az a látszólag "minden rendben van" légkör? Erre a gondolatra melegség járta át Jacket. Tehát Sallynek is fontos a kapcsolatuk, különben már elküldte volna magától, sőt az otthonába sem engedte volna be.
Majd szétfeszítette a jókedv, legszívesebben dalra fakadt volna, ami igen ritkán esett meg vele eddigi felnőtt élete során. Jóízűen kortyolgatta a kávéját és magában már kiszínezte a vacsora utáni búcsúzási jelenetet, melyben dicséretes önuralmat fog tanúsítani, legalábbis törekszik rá.
Ennél a pontnál zörgésre lett figyelmes. Vízcsobogás. Úgy tűnik Sally zuhanyozik. Atya ég! Ez a nő megőrjít. Szívesen megkereste volna a fürdőszobát, hogy segítsen megmosni Sally hátát. Megkövülten ült a székén és hallgatta a vízcsobogást. Tőle szokatlan módon hagyta eluralkodni a képzeletét. A kezében megremegett a kávéscsésze.
- A fenébe - káromkodta el magát. Felugrott, az ablakon bámulva igyekezett visszanyerni a hidegvérét. Kényszerítette az agyát, hogy befogadja a kinti látványt. Ugyanúgy, mint az előkertben, itt is szép rendezett, ápolt növények nyújtózkodtak az elbújni készülő napfény után. Vajon mennyi időt tölthet Sally a kertben elbabrálva a fűnyírással, nyesegetéssel, öntözéssel? A látottak önmagukért beszélnek, biztosan szeret kertészkedni. Ez talán egyfajta terápia volt neki a tragédia után? Vagy előtte is szerette? Mennyi mindent nem tud még róla. Azt igen, hogy a kávét nemigen szereti, inkább teázni szokott, szép otthona van, imádja az állatait, sikeres író és fantasztikus a lába. Meg mindene.
Vajon mennyire szerette a férjét? Erre a gondolatra féltékenység szorította össze a szívét. Milyen ember volt? Abból a kilesett intim pillanatból következtetve, oda voltak egymásért. Benne mi tetszik Sallynek? Talál valaha helyet neki a szívében?  Fog rá is úgy nézni, mint a férjére? Hirtelen elszégyellte magát. Egy halott emberre féltékeny. Számára elképzelhetetlen veszteség lehetett elveszíteni őket. Hogy lehet túlélni ép lélekkel ezt a traumát!
Ekkor abbamaradt a vízcsobogás, Jack jobbnak látta, ha kisétál a kertbe. Megvárta, míg becsukódik a második ajtó is - vélhetőleg a hálószobáé - aztán a nappaliból nyíló teraszajtón távozott a kerbe.

Sally izgatott volt. Azóta a bizonyos délután óta egyfolytában Jack járt a fejében. Őrült izgalomban volt és egyben lelkifurdalás gyötörte. Megmagyarázhatatlan módon úgy érezte, hogy megcsalja a férjét. Pedig ez lehetetlen. Billy halott. És Emma is. A szíve görcsbe rándult, mint mindannyiszor, ha eltemetett családjára gondolt. Rettenetesen hiányoztak mindketten. Nem volt olyan nap, hogy nem gondolt volna velük. Sokszor képzelte azt - főleg a nélkülük eltöltött első sivár időszakban - , hogy csak elmentek sétálni, vagy a nagymamához, ő pedig addig kitakarít és mire hazaérnek a kedvenc ételükkel várja őket.
Ezt főleg akkor játszotta el, mikor, még képtelen volt megválni a személyes holmijaiktól. Órákig ült a férje egyik kedvenc pulóverére hajtott fejjel és szagolta a férje rajta maradt illatát. Még az utolsó együtt töltött Karácsonyra vette neki, és Billy szerette hordani, mert a mosáshoz is úgy kellett elcsennie tőle. Ezt a ruhadarabot megtartotta. És a kislánya kedvenc maciját is. Ezzel aludt Emma minden éjjel, a megszületése napján kapta a férjéből, hogy ő se aludjon egyedül majd a kis ágyikójában. Minden egyéb személyes dolgaikat egy nagycsaládosokat segítő szervezetnek adományozta. Sokszor úgy érezte nem és nem enyhül az a mérhetetlen kín, melyet az üres nappalok és átforgolódott éjszakák jelentettek. Idővel megtanult együtt élni ezzel, kezelni a fájdalmat. Elraktározta agyának egy hátsó fiókjába, melybe addig pakolt büntetlenül, míg annyira megtelt, hogy kiborult.
Ez így működött. Ez volt a túlélés technikája. Eddig.
De most itt van ez a férfi és felborítja a nehezen megszerzett nyugalmát. Végre végigalussza az éjszakát, anélkül, hogy a halálsikolyaikra ébredne. Ugyanakkor nem érzi azt az ürességet, mintha a szíve újra életre kelne.
Igaza lehet Vivinek, bátran élnie kellene a Sors kínálta lehetőséggel. Őket továbbra is szeretheti.
Gyorsan befejezte a mosakodást és töprengve nézegette a ruhatárát. Jó ideje nem érdekelte különösebben a ruhavásárlás, de azért próbált csinosan járni, ezzel is a férje emlékének adózott. Ő mindig szerette, ha nőiesen öltözködik, kihangsúlyozva a melleit és a lábait. Nemrég vett egy mindig is vágyott elnagyolt virágmintás, hátul mélyen kivágott ruhát. Az igen dögös, de hosszú távon hordhatatlan, alig néhány párt tartotta magas sarkú szandállal és egy könnyű kis kardigánnal a vállán készen érezte magát az estéhez. A haját feltűzte a feje tetejére. Egy-két rakoncátlan tincs csiklandozta az arcát, nem foglalkozott vele. Kevés púder, szemhéjszínezés, leheletnyi rúzs. Alig hitt a szemének, mikor végignézett magán a nagytükörben. Idegenül bámulta a csillogó szemű lényt.
- Ez lennék? Na, gyerünk Sally! Ne légy gyáva! Odakint egy eszméletlenül jó pasi csak rád vár! - biztatta magát.
De Jack nem volt se a szobában, se a nappaliban.
- Gyönyörű vagy! - szólalt meg a teraszajtó felöl a férfi. Lassan odasétált hozzá, a tekintetük összekapcsolódott, megint varázslat alá kerültek. Sally lélegezni is alig mert. - Most megcsókol. - gondolta. Jack felemelte a kezét, végigsimította az arcát, hátracsúsztatva a nyakán föl a tarkóján, mely lávafolyamot húzott maga után- kibontotta kontyát.
- Szeretem, ha kibontva hordod a hajadat, úgy bármikor beletúrhatok - gyönyörködött Sallyben. Aztán megcsókolta végre.
Magához húzta és lágyan ráhajolt a szájára. Ez nem az a vad, kiéhezett csók volt, amiből váltottak már párat a megismerkedésük óta. Ez amolyan ínyenceknek való csók volt, mikor az ember becsukott szemmel szép lassan ízlelgeti az eléje tett finomságot. Sally is átadta magát a becézgetésnek, felnyújtózva átkarolta a férfi nyakát, ezáltal a mellei is magasabbra kerültek, egy kissé megdöntötte a csípőjét és ezzel ritmust váltott a csókjuk. Egyre izgatottabbak lettek, Jack elfelejtette, hogy kis lépésekben akart haladni. Mandy kitartó kaparászása vetett véget az ölelkezésüknek.
Jack hálás volt, óvatosan megigazította Sally ruháját és beengedte a kutyát. Mandy határtalan örömmel rontott be, körülugrálta őket és hívogatóan leste a kijáratot, hátha elviszik sétálni.
- Majd máskor Mandy - szólt nevetve Sally - Most elmegyünk, de nélküled, légy jó kutya és vigyázz a házra!
Bánatos szemmel kísérte ki őket és addig maradt a bezárt kertkapunál, míg el nem tűntek a Jaguárral az utca végén.

 

IX. fejezet

 

Jack egy hangulatos város széli kis fogadó étterménél állította le az autót.. Sallyt kellemesen meglepte a választás, mert azt hitte, hogy egy felkapott, modern étterembe mennek majd, ahol a férfi az ügyfeleivel szokott találkozni. Az ilyen helyeket messze elkerülte a meghitt kedvesség, még az étel sem esett olyan jól. Jó érzéssel töltötte el, hogy a férfivel egyezik egyen a téren is az ízlésük.
A század végén épült barátságos, meleg színekkel árnyalt, rengeteg piros muskátlival teleültetett ablakpárkány fogadta az érkező vendégeket. Halk zsongás ülte meg a termet, a levegőben ínycsiklandozó illatok szálltak. Az asztalokon hófehér abroszok és egy-egy szál piros tulipán virított.
A fogadósné mosolyogva üdvözölte őket, az egyik eldugott sarokba vezette a párt, felsorolta a napi ajánlatot, felvette az italrendelést és magukra hagyta őket.
- Szép hely. Szeretem a kedves embereket. Még sosem jártam itt. Azt gondoltam, hogy egy olyan nagyon modern éttermeket szereted, ahol a fontos emberek megfordulnak. Örülök, hogy nem így van. - szólt Sally.
- Miért van az, hogy itt ül velem szemben egy értelmes és gyönyörű írónő és a látszat alapján ítélkezik? - Jack kajánul vigyorgott.
- Ok. Egy-egy. - nevetett fel Sally - Az ilyen helyeket szeretem, ahol otthonos a hangulat és szívélyes a kiszolgálás.
- Akkor egy az ízlésünk. Persze az ügyfeleim legtöbbször az általam kevésbé szponzorált éttermekbe hívnak megbeszélésre, de ez így van jól. Az otthon és az otthonos hangulatú helyeken nem való a problémák megvitatása.
Nemrég nyitották ezt a fogadót, párszor voltam már itt a barátaimmal.
- Kik a barátaid? Alig tudok rólad valamit. - kérdezte Sally.
Jack erre elmosolyodott. - Én is pont erre gondoltam, míg készülődtél. Minden érdekel veled kapcsolatban. Hova jártál iskolába, ki a legjobb barátnőd, mi a kedvenc ételed, stb.
Sally szemei úgy ragyogtak, mintha valami belső tűz égetné.
- Akkor te kezded, én kérdeztem először. Azt már tudom, hogy a kis keresztlányod Rebeka egy tündér. Az apjával mióta ismeritek egymást?
- Az egyetemen barátkoztunk össze. Jó kis csapatban találtam magam, minden buliba együtt mentünk, jókat beszélgettünk és ha kellett kiálltunk egymásért. Mikor a feleségét Katet megismerte én falaztam nekik, mert az apa nagyon szigorúan fogta a lányát. Egyszer emlékszem Hanry bemászott Katehez az ablakukon, de az apja korábban jött haza, a szerelmesek persze ezt nem tudták, én álltam őrt a sarkon. Jó hangosan beszédbe elegyedtem az öreggel, hogy felfigyeljenek a veszélyre, aztán jó éjszakát kívánva elköszöntem. Az öreg végre bement a házba. Hanry csak erre a pillanatra várt, indulásra készen ugrott ki az ablakon, aztán iszkiri.
Sally felkacagott, olyan életre való, tiszta örömmel, mely megbűvölte Jacket. Igen, ez a nő kell neki. Nem tudja, hogy bírja ki a búcsúzásnál, hogy lesz-e ereje simán elmenni.
- Jó, hogy van ilyen diákkori barátod. Velük mindent meg lehet beszélni és feledhetetlen élményekkel gazdagodunk általuk.
- És neked ki a legjobb barátnőd?
Sally mesélni kezdett Viviről, hogy milyen melegszívű kedves ember, tán közelebb áll hozzá, mint a vér szerinti testvére. Mindig egy hullámhosszon vannak, sokszor tudják egymás gondolatait szó nélkül is. Még ha nem is találkoznak minden hónapban, de a kapocs eltéphetetlen közöttük.
- Most végre - folytatta a mesélést Sally - oly sok eredménytelen kísérlet után, gyermeket várnak és nagyon boldogok. - Úgy gondolom ez a barátság, egy életre köttetett. Félre ne érts, a nővéremet is nagyon szeretem, de ő olyan máshogy gondolkozik mint én. Fiatalabb korunkban késhegyig menő vitákat folytattunk, de nem tudtunk felülkerekedni a másikon. Mostanra már elfogadtuk a másik másságát és tiszteletben is tartjuk azt. Ha baj van, összefogunk, mint egy jó családhoz illik, de a mindennapjaimat Vivivel osztom meg.
- Neked van testvéred?
- Sajnos egyke vagyok, imigyen a szüleim minden féltő szeretetét rám pazarolták. Szerettem volna, ha lenne egy lánytestvérem, aki eltereli rólam a figyelmet néha.
- Ne panaszkodj. Ezek szerint minden odafigyelést megkaptál te is a szüleidtől, ahogy én is. Azon kívül közlöm veled, hogy a szülőknek mindegy hány gyerekük van. A szemük megsokszorozódik a gyerekeik számával. Semmi sem maradhat rejtve előlük.
Vidám nevetésüket a  fogadósné érkezése szakította félbe.
- Hm. Ennek isteni az illata. - Sally behunyt szemmel hajolt a gőzölgő hagymaleves fölé. Jack itta a nő látványát, a fogadósné mindentudó mosollyal az arcán vonult vissza a konyhába.
Csendben fogyasztották el a finomságot, de Jack nem igazán érezte az ízét, leghőbb vágya volt, hogy kettesben lehessenek. Sok érdekes dolgot megtudott ma este Sallyről, élvezet volt együtt lenni vele, ami még inkább fokozta az iránta érzett vágyát.
Sally felkapta a fejét a megváltozott csendre. Meglepve látta, hogy Jack őt bámulja.
- Mi történt? Nem ízlik a leves? Szerintem remek.
- Sajnos nem tudok sem egyetérteni sem ellentmondani, mivel teljesen más vonta el a figyelmemet.
Sally incselkedve húzta fel a szemöldökét. - És micsoda?
- A leves helyett téged falnálak fel, de annak minden percére emlékeznék.
Sally erre a legváratlanabb módon elpirult, a lélegzete elakadt.
- Megfogadtam magamnak, - folytatta a férfi - hogy úriember módra elkápráztatlak a viselkedésemmel és nem támadlak le, mint a múltkor. De már nálad sem sok hiányzott hozzá, hogy meghiúsítsam ezt az eszmét. Azt hiszem eddig tartott az önfegyelmem. Te mit gondolsz? - Jack sötét igéző szemei fogva tartották Sallyt, az egész teste zsongott.
- Gyere fel hozzám! Szeretném, ha mellettem aludnál.
Sally arcából minden vér kiszaladt. Felnőtt nő volt. A köztük lévő erős testi vonzalom tagadhatatlan. Sally bevallotta magának, hogy ezt az estét a férfi karjai között akarja befejezni, de hogy ott is aludjon! Ez valamifajta erősebb kötődést jelent, együtt ébredni, az olyan meghitt dolog.
- Rosszul vagy? - fogta meg a kezét aggódva a férfi. - ez meghozta Sally hangját.
- Nem, dehogy. Megakasztottál ezzel a kéréssel.
- Azzal hogy szeretkezni akarok veled, vagy hogy aludj az ágyamban. - most meg lángolt az arca.
- Zavarba hozol. Nem akarom tovább tagadni, tetszel nekem - a férfi szemei is kitágultak - Te egy vonzó férfi vagy, amit bizonyára tudsz is. Mikor elfogadtam a vacsora meghívásodat, tisztában voltam vele hol fog végződni az este. De hogy együtt is aludjunk! Ez számomra többet jelent az eddigieknél.
Mond csak Jack, mit akarsz te tulajdonképpen tőlem?
- Mindent! - Jack nem cifrázta - A testedet, a gondolataidat. Érezni akarlak megint magam alatt és hallani azt ami a szép fejedben megfordul. Rendszeres találkákat akarok. Soknak találod? - Sally kezét ne engedve el izgatóan simogatta a csuklóját. A nő pulzusa már ettől felszökkent, a férfi szavai hallatán pedig a plafont verték.
- Nem tudom, akarok-e egy hosszabb távú kapcsolatot. Nem hiszem, hogy fel lennék rá készülve.
- Sally! - kezdte lágyan a férfi - tudom, min mentél keresztül. - a nő el akarta húzni a kezét, de Jack a másikkal is megfogta. - Reméltem megosztod velem a történteket. Nekem is van múltam, elváltam. Azóta nem volt tartós kapcsolatom senkivel, meg sem fordult a fejemben. De tőled többet akarok egy futó kalandnál. Engedj közel magadhoz!
Sally egyszerre érzett szomorúságot és elragadtatást. Hízelegtek neki a férfi szavai, mint nőnek, mint embernek. De félt. Akaratlanul is mélyen beléivódott a férfi a tudatába, kezdett fontos lenni neki és ami fontos, azt féltjük. És ugye azt el is veszíthetjük. Megkockáztassa?
A válasz ott ült vele szemben. A Sors nem ismételheti önmagát. "Nem gondolok Jack elvesztésére, mert magamhoz hívom a bajt. Babonássá váltam volna?"
Úgy döntött, félreteszi az önmarcangolást és élvezni fogja ami következik.
- Rendben van. - adta meg magát - Most, hogy ezt megtárgyaltuk, milyen kárpótlást tudsz felajánlani, ha kihagyjuk az itteni desszertet?
- Hölgyem! Ígérem nem fog bennem csalódni, a törekvéseim célzatosak és nincsenek híján az élvezeteknek. - állt fel Jack.
- Hm. Nem hangzik rosszul.
Jack intett a készenlétben várakozó fogadósnőnek, kifizette a rövidre sikerült vacsorát és  Sally derekát átölelve vezette ki az étteremből.
Útközben végig Sally combját simogatta.
- Örülök, hogy nem vittelek messzebb a lakásomtól, különben kénytelen lennék leállítani az autót egy félreeső helyen.
Sally csak nyelt egyet. Képzelete neki is volt, nem is akármilyen, hiszen ebből merítette a történeteit, igaz nem szexuális tárgyúakat.
Gyorsan hazaértek. Viszonylat csendes volt az utca, már tíz óra is elmúlt. Még jó, hogy külön fenntartott parkolóhely tartozott minden lakáshoz, így nem vesztegettek el sok időt.
A lift lenn várakozott, Jack megnyomta a második emelet gombját, de alighogy elindultak, rátenyerelt az Állj! Gombra. Felajzott testéhez húzta Sallyt, szinte harapta a száját, mohó izgalom lett úrrá rajtuk. A férfit nem lehetett megállítani. Benyúlt Sally lábai közé, megmarkolta a leheletnyi csipkedarabot és reccsenve letépte.
Csak annyi időre vette el a kezét, míg a nadrágja zsebébe rejtette az anyagot. Sally hátát a lift falának vetve átadta magát a férfi becézgetésének, az első gyönyörhullám nem váratott soká magára. Még abba sem maradtak a nő testében keltett rezgések, mikor megmozdult a lift. Valaki elhívta.
Jack halkan szitkozódott. A másodikon szerencsére ki tudtak szállni. A férfi lakásában maga után húzta a nőt a hálószobáig.
- Csodás nő vagy, Édes! Érzékeny és azonnal reagálsz. - leült az ágy szélére Sallyt az ölébe húzva. Hosszú ujjaival továbbra is a lány ruhája alatt tett-vett, amire Sally éles körmeit belevájta a férfi vállaiba és bekapta a fülcimpáját. Szaggatott mozdulatokkal ráncigálta le az inget, hogy hozzáférhessen a férfi bőréhez, átsimítva az összes finoman kidolgozott izomköteget. Lovagló ülésben helyezkedett el a férfin, lehúzva derékig a ruháját odakínálta melleit a mohó ajkaknak. Csípője előre-hátra járt, a férfi a tenyerébe termett félgömböket markolászva segítette a nő mozgását. Sally lenyúlva kisegítette Jacket a nadrágjából.
- Várj, Édes! - a komód fiókjából óvszert kotort elő, Sally türelmetlenségében majdnem elszakította. - Óh, végre! - Sally kéjesen vezette magába a férfit.
Jack hagyta, hogy a nő szabja meg az ütemet, kezeit semmi pénzért nem szakította volna el az ütemesen mozgó fenékgömbökről.
- Ó, Jack!  - nyöszörgött Sally - olyan jó veled! Nehogy elengedd a fenekem!
- Eszemben sincs, csináld csak, Édes! - zihálta Jack - Olyan harmatos vagy nekem. Minden álmomat felülmúlod.
A szerelem ősi ritmusára mozogtak, a férfi háta síkossá vált a visszatartott robbanástól, hogy Sallynek minél tovább örömet okozzon. Sally még a felfokozott izgalmi állapotában is észlelte a férfi igyekezetét, ami csak fokozta az iránta táplált határtalan szerelmét. Mert most ebben a vad vágtában döbbent rá, hogy szereti a férfit. A figyelmességéért, a férfiasságáért, a türelmetlenségéért, hogy ennyire kell valakinek. Nemcsak a testét, de a lelkét is kinyitotta a férfinak, szinte érezte, ahogy egy látatlan szál összeköti a szívüket.
Jack is megérezte a változás, áhítattal suttogta a nő nevét. Eggyé váltak, nem volt többé külön férfi, külön nő, hanem egységes egészet alkottak kívül-belül. Egymás szemébe nézve jutottak el a sziporkázó csillagokig, fel-fel egyre magasabbra, oda ahol minden lehetséges a szerelem által. Sallynek később az a mesebeli pegazus jutott eszébe, aki lovasával szinte összenőve versenyt száguldott a széllel, a fák suhogva hajladozva engedték útjukra őket a beláthatatlan messzeségbe. Nem volt idő és tér, csak a száguldás.
Aznap éjjel szavak nélkül közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha is gondolták volna.

 

X. fejezet

 

Ettől kedve gyakran találkoztak, moziba, színházba, vacsorázni mentek. Sally úgy élt, minha selyembe-bársonyba burkolta volna Jack szeretete. Felszabadultnak és könnyednek érezte magát, az írás fantasztikusan ment, belső ragyogása kiült egész lényére, zaklatott álmai elmúltak, reggelente kipihenten ébredt. Minden egykori kételye önmagával és az új kapcsolattal az életében semmitmondóvá vált, Jack által újra teljes egésznek érezte az életét.
Családja, barátai örömmel vették a változást, nem kérdezősködtek, sejtették, hogy nagy horderejű dolgok történhettek az életében. Aztán persze összetalálkoztak egy ismerőssel a mozi előterében, Sally így kénytelen volt bemutatni Jacket. Az ismerősök széltében-hosszában mesélték az eseményt, meg hogy a férfi egyfolytában Sallyn tartotta kezét, majd felfalták egymást a szemükkel és végre révbe ér az a szegény lány.
Jack is nyitottabbá vált Sally mellett, nem csökkent hévvel udvarolt a lánynak, elbűvölte minden alkalommal, hogy ez a tünemény az övé. Csak az elvesztett családjáról nem beszélt neki, hetekig várta, hogy végre szívének ebbe a részébe is beengedi tekinteni. Jack őszintén elmesélt a Laurával kötött házasságát, a felbomláshoz vezető utat és az azt követő magányos éveket. Csak Sally hallgatott.
Aztán az egyik szombat délután leutaztak a tengerpartra megfürödni a még kissé hűs habokban. Találtak egy elhagyatott partszakaszt, csak távolabb labdázott két kisfiú a homokban az édesanyjuk óvó tekintetétől kísérve. A hullámok lágyan fodrozódva verődtek a parti fövenyre, kellemes szellő lengedezett.
Fürdőruhára vetkőztek, mint két tinédzser hancúroztak a vízben, Sally sikongva menekült a férfi elől, mint egy síkos hal igyekezett kicsúszni a kezeiből, de végül elcsendesedve ölelték át egymást.
- Ha nem akarod, hogy közbotrány okozásért bevigyenek minket, jobb lesz ha megszárítkozunk. - indítványozta Jack.
Fáradtan ereszkedtek le pokrócra, becsukott szemmel élvezték a tenger muzsikáját és szívták magukba az éltető sós levegőt. Jack Sally sima hasán nyugtatta a kézfejét, Sally pedig a férfi meleg combját simogatta ernyedt ujjaival.
Megették a magukkal hozott elemózsiát, friss tengeri rákot, kézzel sütött kenyeret és zamatos fehérborral öblítették le.
Jack hátát egy nap melengette sziklának vetette, az ölébe feküdt nő hajával játszott és szinte magától buktak ki belőle a szavak. - Miért nem beszélsz soha róluk?
Sally összerezzent, rögtön tudta kikről beszél a másik. Felült, kissé távolabb húzódott a férfitól, felhúzott lábait összekulcsolta és a térdére hajtotta a fejét. A haja szinte teljesen betakarta az arcát. Nem mozdult. Jack várt. Nagy sokára megmozdult, felemelte azt a szép fejét, a tenger zöldjét utánzó szemeivel messzire révedt és lassan beszélni kezdett.

-Tudod valamiféle ködben lebegtem az eszméletvesztésem idején. Ez nem olyan szürke, szétfolyós massza volt, mint amilyet borongós téli időszakokban átélünk és kedvetlenek, morózusak leszünk tőle. Ez szép volt. Sőt ragyogó, elkábító. Színek kavalkádja suhant át időnként a térben, néha körbeölelt, megsimogatott, meleg burokba vontak a fénypászmák
Ilyen lehetett létezésünk kezdetén tán az anyaméhben. Olyan kiegyensúlyozott, megbékélt elégedettséget sem előtte, sem azóta nem éreztem.
Emlékszem, az első gondolatfoszlányom az volt: Nem is igaz, hogy nem lehet a Nap közelébe repülni! Nem voltak határozottan körvonalazott dolgok a közelemben, nem voltak ilyen fogalmak, hogy mellett, felett, alatt. Egyszerűen csak maga a létezés. Jól éreztem ott magam, semmiféle negatív behatás nem ért. Ott akartam maradni.
Utólag visszagondolva meggyőződésem, hogyha nem jutok el arra a helyre, beleőrültem volna a megváltoztathatatlanba. Ha rajtam múlik, soha nem térek vissza az eszmélésbe.
Nem tudom meghatározni, mikor lett vége ennek az álomszerűségnek és egyáltalán mi okozta a bekövetkezett változást. Csak azt tudom, hogy az egyik pillanatban még a súlytalanság áldott állapotában lebegett a lelkem, a másikban kitaszítottá váltam.
Megrohant, mit megrohant, letepert a fájdalom. Tisztán emlékszem minden szörnyűségre. Mint egy vetített film szaladtak át a lelki szemeim előtt az egymást érő mozzanatok. Nem tudtam leállítani. Talán ez volt a legrosszabb. Nem volt hova menekülnöm, kivert a víz, a szívem őrült iramban pumpálta a vért. Később mesélték a nővérek, hogy ki akartam húzni a torkomból a csövet és megpróbáltam felülni. A szemem nyitva volt, a pupillám akkorára tágult, hogy az íriszem elveszett benne. Nyugtatót nyomtak belém, leszedtek a gépről és áttoltak az intenzív osztályról a belgyógyászatra.
Ezután két napig mélyen aludtam. Álomtalan alvás volt ez. A lelkem és a testem erőt gyűjtött az újabb megpróbáltatások előtt. Reggel tértem magamhoz a nővér dudorászott mellettem és én haragudtam érte. Mitől van ilyen jókedve, mikor én romokban heverek.
Igen, a harag volt az első emberi érzés, ami feléledt bennem. Ez erőt adott, hogy megszólaljak. Csak rekedt suttogásra tellett. Az enyéimet hívtam. A nővér riadtan nézett rám, kiszaladt és két orvossal sietett vissza a szobámba. Össze-vissza tapogattak, szerintük vizsgáltak, én meg levegőt is alig kaptam. Végre az egyikük belenézett a szemembe és mielőtt egyáltalán kinyitotta volna a száját, már tudtam a választ. Egyedül maradtam.
Az ezt követő napok összefolytak. Egyfajta kábult érzéketlenségben éltem. A fájdalom ledöntött, az orvosok szerint sokkot kaptam. Elmondták, hogy a szembejövő sávban haladó teherautósofőr elaludt a volánnál, áttért a mi oldalunkra és frontálisan ütközött velünk, a férjem ott helyszínen, a kislányunk egy nappal később halt meg. Én elvetéltem, összetörött pár csontom, betörött a fejem, de túléltem. Miért? Miért történt az egész és miért maradtam életben pont én? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Akkor a lelkem kiürült. A szüleim tették meg helyettem az elintéznivalókat, mire feleszméltem már csak két kihűlt sírhely maradt nekem.

Ó, Jack! - bújt Sally védelmet keresve a férfihoz - Emma még csak öt éves volt, már iskolás lenne, megtanult volna írni-olvasni és biztos, hogy magas lenne, mint az apja. - már zokogott, Jack nyugtató szavakat duruzsolt a fülébe, ringatta a karjai között, azzal az ösztönös mozdulattal, ami olyan ősi, mint maga az ember.
Mikor elfogytak a könnyei és biztonságérzéssel töltötte el  a férfi közelsége elmesélte, hogyan ismerkedtek meg Billyvel és milyen szeretetben éltek hárman. A meg sem született magzatról nem beszélt, oly kevés közös emlékük volt. A teherautó sofőrje élve megúszta, már kijött a börtönből, de azóta is emberi roncs. Egyszer eljött hozzá, az utca túloldalán várta a háza előtt, de mikor odajött hozzá csak sírt és egy szót ismételgetett. "Sajnálom, sajnálom.!" Középkorú, bajszos, alacsony férfi állt előtte, a ruhája több számmal nagyobb volt, lötyögve lógott rajta. Sallynek nem volt mondanivalója számára, tehetetlenül figyelte az ember vergődését. Még most is látja, ahogy lehorgasztott fővel, lógó karral elkullog a buszmegálló felé.

 

XI. fejezet

 

Jack szerelmes volt. Meg akarta kérni Sally kezét. Az együtt töltött hetek bizonyossá tették a kezdeti megérzéseit, ez a nő neki termett. Már ott Peterék buliján is megérintette a nő varázsa, mintha üzenetet váltottak volna egymással látatlanban is, mi még találkozni fogunk, ami sorsdöntő lesz. Olyan mérhetetlen szerelmet érzett iránta, amit eddig el sem tudott képzelni magáról. Védelmezni akarta, megadni neki a biztonságot és hogy lássa sokat nevetni. Együtt akart ébredni vele, fogni a kezét a volt családja sírjánál és az a tudat, hogy minden nap otthon várja őt reszketeg örömmel töltötte el.
Már csak Sallyt kell meggyőznie, hogy mellette nem kell félnie semmitől, ő nem féltékeny többé a volt férjére, sem az emlékére, új családot akart neki adni.
Remélte Sally is szereti. Tudta, hogy fontos a nőnek, de félelmet keltett benne a nő mostani gyakori hangulatingadozása. Nem tudta mire vélni, hogy látszólag minden ok nélkül könny szökik a szemébe, egyedül akar maradni és elzárkózik tőle.
Mélyen megindító volt, ahogy beavatta bizalmába és elmesélte a lábadozását a balesetből. Akkor kitárta neki önmagát, de az utóbbi időben mintha megint távolodna. Csak nem beteg? A szíve összeszorult erre a gondolatra, hogy Sallynek valami baja lehet és nem osztja meg vele. Sürgősen tisztázniuk kell, nem veszítheti el őt. Megveszi az eljegyzési gyűrűt és kifaggatja, ahhoz nagyon ért. Nem fogja csendesen szemlélni Sally vívódását, bármi legyen is a baja. Tettrekészen indult az ékszerboltok felé.
Határozott elképzelése volt az eljegyzési gyűrűről, smaragd, igen smaragd kell hogy legyen, mint Sally szeme amikor a tűző naptól felszikrázik, fehérarany foglalatban, mely méltón kiemeli enyhén lesült kávéarany bőrszínét. A méretet illetőleg Sally minden porcikáját ismerte már, csukott szemmel körberajzolta volna a nő testét, a gyűrűsujja sem okozott gondot. Gondosan megtervezett mindent. Elviszi vacsorázni abba a kis hangulatos étterembe, ahol először ettek együtt és oly sietve hagyták el a helyet felfokozott vágyuktól hajtva. Hazafuvarozza, leülteti a nappaliban és elmondja neki mennyire szereti és minden gondolata az övé, vele akar megöregedni, legyen a felesége. Ha kell térden állva könyörög, mondjon igen-t.

- Gyermeket vár!
A középkorú doki komoly ábrázattal meredt rá a fémkeretes szemüvege mögül. Világító mélykék, máskor derűsen csillogó szemei fürkészve próbáltak a nő fejébe látni.
Sally magába mélyedve ült a székben, sejtése beigazolódott. Egy nő, ha már kétszer volt terhes, tudja mit jelentenek a tünetek. Reggeli enyhe émelygés, gyakori sírhatnékja és persze a legnyilvánvalóbb az elmaradt vérzés.
Nem tudta volna megmondani, hogy mit érez a hír hallatán. Az első két terhessége  megállapításakor a doktor is és ő is mosolygott, lelkes volt. Kamaszkora óta járt ehhez az orvoshoz. Szerette, mert a szakértelme mellett úgy bánt vele, mint egy kedves pártfogó nagybácsi. Az első szülése komplikációmentesen zajlott le. A fizikai fájdalom eltörpült ahogy a kicsi Emmát a karjába adták. Billy repesett, kis Hercegnőjének hívta és mindenhová magával akarta vinni.
- Mit szeretne, Sally? - rángatta ki a doki merengéséből. Mindenről tudott, talán ezért nem mosolygott most, aggodalma mély ráncot szántott függőlegesen az orrnyerge fölé.
- A magzat kb. tízhetes, ép, egészséges. Maga is egészséges, de egy vérvizsgálatot el kell végeznünk.
Sally gyorsan utánaszámolt, szóval azon a bizonyos őrült délutánon fogant a baba, mikor varázslat szállta meg őket. - Sally, figyel rám?
Megrázta a fejét, mintha a látását szeretné kitisztítani, kényszerítette magát, hogy az orvosra fordítsa el-elkalandozó figyelmét. - Igen, persze, csak váratlanul ért a dolog. Olyan hihetetlen, hogy megint egy életet hordozok.
A szíve összeszorult erre, hogy fogja megvédeni ezt a babát a rá leselkedő veszélyektől, mit kell tennie, hogy ne csak az anyaméhben legyen védőburokban. Az meg sem fordult a fejében, hogy nem vállalja a kockázatot, a magzatot sajátjának érezte. Tudta milyen érzés, ha kiszakad belőle és önálló életet él. Ha néha Billyvel kettesben elutaztak valahová és Emmát a nagyszülőkre bízták, mindig úgy érzte, mintha elhagyta volna az egyik fontos testrészét. Szükségük volt a férjével a csak egymásra figyelésre, mikor nem kellett sehova menni, semmit elintézni, csak ők voltak maguknak. De Emma minduntalan hiányzott, ilyenkor szívesen dédelgette a klónozás gondolatát.
Emma fájó hiányától könny szökött a szemébe. Az orvos megkerülte az íróasztalát, leült Sally mellé a kanapéra és kézbe vette a kezét.
- No, no! Sírja csak ki magát. Remélem nem bántotta senki!
Sally tagadóan ingatta a fejét. Abba akarta hagyni a sírást, de az akarata nem engedelmeskedett, csak még jobban eleredtek a könnyei. Lassan megnyugodott.
- Drága Sally! Régóta ismerem magát. Előttem, mint orvosa  és jó barátja előtt nem sok titok maradt, de most úgy látom komoly gondja akadt. Ha tudok, segítek. De kérem, adjon valami támpontot. Nem akarja ezt a gyereket? Vagy az apával van a gond?
- Nem, nem! - szipogott Sally - Olyan váratlan volt ezt az egész. Valaki újra megérintette a szívemet és most gyermeket várok tőle. Mit tegyek?
- Sally! De hisz ez csodálatos. Teljesen természetes, hogy zaklatott azok után amin maga keresztül ment. De ez a baba egy kinyilatkoztatás, remény a jövőt illetően, hogy minden jóra fordul. Beszéljen a baba apjával, meglátja elrendeződnek a dolgok.
- Tudja doktor - nézett Emma a megértő kék szemekbe - Emma és Billy elvesztése után egy kicsit én is meghaltam. Most úgy érzem magam, mint Csipkerózsika érezhette magát a száz éves, az én esetemben a háromszáz éves álom után.
- Kedvesem! Maga erős nő, megérdemli a boldogságot. Ne féljen kinyitni a szívét az életnek!
Hazafelé a fülében csengtek az orvos szavai. Nem vette észre, hogy Jack komoran bámulja a Jaguárjából. A városi kórház a belvároshoz vezető út mellett feküdt, Jack szíve összefacsarodott a kórházból kilépő sápadt lány láttán. Minden baljós félelme beigazolódni látszott, Sally beteg és neki nem mondott semmit. Mi baja lehet? Miért nem szólt róla neki?
Hagyta eltűnni Sallyt a forgatagban, este úgyis mindenre fény derül.
De Sally lemondta az esti randevút, és Jack hiába erősködött, hogy beszélniük kell, Sally ugyan elismerte, de időt kért, csendben elköszönt és lerakta a telefont.

Sallynek hiányzott Jack, de egyedül át akarta gondolni az egészet, mielőtt találkozik a férfival. Tudta, hogy megbántotta, hallotta a hangján és az aggodalmat is. Érte aggódik. Jóleső érzés. Szereti ezt a férfit. Már az elején megmondta, hogy nem futó kalandot keres Sally mellett. Ez reménnyel töltötte el őt a jövőre nézve.
Kábult zsongással a fejében feküdt le aludni. Reggel az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozva emlékképek villantak fel előtte. - Lassan eloszlik a homály, felébredek és megállapítom minden a régi. Billy ott szuszog mellettem, a másik szobából Emma mocorgását hallom, mindjárt átjön a maciját a földön maga után húzva, kócos hajjal. Ugyanolyan árnyalatú a szőke lobonca, mint az apjáé. A csontozata, lába, keze formája is őt utánozza. A jobb kezükön lévő görbe kisujjukat felmutatva semmi kétség nem maradhat a szemlélőben, ők egy vérből valók. Szuszogva bemászik közénk, az apja félálomban is megemeli a takaróját, hogy az ő kicsinye nem fázzon.
Védőn átöleljük őt, kedves csacskaságokat suttogunk egymásnak, még nem akaródzik teljesen felébrednünk. És engem átjár a teljesség érzése. Itt van mellettem minden, ami igazán számít.
Lassan észlelek. Egyedül fekszem, egy másik ágyban, egy másik házban. Csend van, csak a saját szaggatott lélegzetemet hallom. De hiszen én megint gyermeket várok! A babák az édesanyjuk hasában, legyenek bármilyen kicsinyek, megérzik a hordozójuk hangulatát. Ha vidám az anya, ők is vidámak, ha zaklatott, ők is szorongani kezdenek. -
Sally felült az ágyban, tenyerét még lapos hasára tette. Szóval tízhetes, két és fél hónapos, a zord télben fog megszületni. - Karácsonyra akkora leszek, mint egy hordozórakéta. -  Jó fél év múlva megint anya lesz. Egy újabb élet növekszik ott bent.
Emlékei naptárában fellapozta az a napot, mikor megbizonyosodott, róla terhes a kis Emmával. Billyt nem engedte be az orvoshoz, de ott toporgott a váróban és mikor ő ragyogó arccal kijött, nem törődve a többi emberrel, felkapta, magához ölelte és - hogy honnan, arra azóta sem tudja a választ - egy csokor szívfájdítóan hosszú szárú borvörös rózsát varázsolt elő.
- Honnan voltál ilyen biztos benne? És ha nem vagyok terhes? - kérdezte akkor lefúló hangon.
- De az vagy ugye? - pillantásával kutatva fürkészett.
- Hát persze. Kb. öthetes a magzat, még nagyon kicsi, de biztos. Én is érzem, olyan más vagyok. Gyere! - húzta maga után a férjét a kíváncsiskodó tekintetek elől - Útközben mindent elmondok.
Érdekes módon ezek a máskor zokogást kiváltó emlékek nem szaggatták annyira lelkét, inkább örömet érzett, hogy részese lehetett ezeknek a szép dolgoknak, ez mind az ő emléke, senki nem veheti el tőle.
Ajándék a Sorstól ez a baba. Vegytiszta öröm töltötte el arra a gondolatra, hogy a karjában tarthatja a babáját és Istenem beszívhatja semmihez sem fogható illatát. Puha kezecskéivel belekap a hajába, nevetve kell kiszabadítania onnan. Ahogy mohón keresi a meleg tejet adó melleket, a szájával csücsörít hozzá, milyen édes! Belemerülhet a lázas készülődésbe, tüneményes babaruhák, játékok, cumisüvegek között válogathat.
Érezni fogja az apró kezek, lábak mozgását, azt a feszítő érzést, mikor a hasa egyik fele szinte teljesen lapos, mert a baba a másik oldalt helyezte magát kényelembe, de pár pillanat múlva az enyhe noszogatást elértve bukfencet vetve visszanyeri eredeti formáját.
Mandy félre nem érhető kaparászása az ágy elhagyására ösztönözte. Beengedte a kutyát és mint minden reggel eljátszották közös játékukat. Mandy odafutott hozzá, Sallynek alig maradt ideje végigsimítania a hátán már rohant is a kamra ajtajához, okos szemeit továbbra is a nőre függesztve. Ő úgy tesz, mintha nem látná, akkor Mandy pár kajla ugrással mellette terem, bekapja a hálóinge alját és finoman húzni kezdi a célállomás felé.
- No, mi az? Mit akarsz? Tán éhes vagy? - nevetett fel Sally. A kutya megérezte a megadást a hangjában, elengedte a ruháját és lázas izgalommal figyelte amint tele lesz a tálja a reggelivel. Mialatt Mandy teljes odaadással átadta magát az evésnek Sally főzött magának egy teát. A forró bögrét a tenyere között melengetve kibámult az ablakon.
Mit fog szólni Jack? Már a férfi puszta gondolatától is megremegett a gyomra. Vajon mit szól majd a babához?  Meg sem fordult a fejében, hogy eltitkolja előle, amúgy sem az a fajta, akit félre lehetne vezetni. Tudta, nem sok ideje maradt az egyedüllétre, Jack magyarázatot követel az utóbbi hetek furcsaságaiért, és joggal. Az első együttlétüket kivéve mindig védekeztek és soha eszükbe sem jutott ez a tény. Tudta, hogy ő nagy hatással van Jackre, úgy tűnt fáradhatatlan az ágyban. És kedves, figyelmes. Meghallgatta, de soha nem vájkált a múltjában, elfogadta azzal együtt. És mesélt a volt feleségéről. Eleinte Sally féltékeny volt Laurára, de rájött Jacknek már semmit nem jelent.
Néha magán érezte a férfi fürkész tekintetét, mikor azt hitte, ő nem látja. Ha rajtakapta kiismerhetetlen mélységeket látott a tekintetében és mintha várt volna valamire a férfi. Mintha ő egy megfejthetetlen talány lenne. Igaz soha nem mondta, hogy szereti, de a tettei magukért beszéltek. Ő teljesen odavan a férfiért, ezt éreznie kell. Minden érintése várakozásteli izgalommal tölti el. És imádja a teste illatát. Semmivel össze nem téveszthető. Ha bekötött szemmel kellene több száz illatot belélegeznie, akkor is felismerné őt.
Jó vele, nagyon jó.
Élvezi minden pillanatát. Szeret vele megjelenni is, a nők elismerő pillantásokat vetnek rá, szórakoztató, érdekes ember. Mellette nem érzi, hogy elveszett lenne, nem kell úgy tennie, mintha minden rendben lenne, hisz a világ és dolgai olyankor a helyére kerülnek. Szerelmes a férfiba. Az ég megadta neki még egyszer ezt az áldást.
Gyorsan kényelmes levágott szárú farmerba bújt, egy rövidke kis pólót rángatott magára, a kedvenc edzőcipőjét vette fel és indulásra kész volt. Mandy izgatottan rohangált a póráza és gazdája között.
- Na, gyere, te szőrmók! Meglátogatjuk őket.

 

XII. fejezet

A temető nem messze feküdt az otthonától, tudatosan választotta ezt a házat, közel akarta tudni őket magához. Mivel őt teljesen kiütötte a baleset és következményei, a szülei döntése alapján kerültek a dédnagyapó örök álmát is őrző eldugott kis falu széli nyughelyre.
Örült, hogy a szülei Paul apó mellé temettették Billyt és Emmát. Valahogy olyan megnyugtató a gondolat, hogy egy más korban élt kedves rokon várta őket az ismeretlenben.
Most is, mint mindig friss virág pompázott a sírokon, nemcsak Sally, de az egész család gyakran kijárt hozzájuk és el nem mulasztottak volna virágot hozni. Sally friss vizet hozott a közeli csapról és beletette a színes csokrokat.
Gyakran eltűnődött rajta, vajon Billy mit szólna a neki hozott virágokhoz, elvégre soha nem vitt még neki virágot. Enyhén felhúzott szemmel kissé értetlenül kérdezné: Ezt meg miért kapom? Igazából mindig úgy érezte, hogy nekik, az élőknek fontos a sírhely látogatása, akik elmentek nem a föld alatt vannak. Vajon hol lehetnek? Néha olyan közel érezte magához őket, szinte csak a kezét kellene kinyújtania és megérinthetné ismerős bőrüket. Bárki bármit mondd, ő időnként érezte a jelenlétüket és ez boldogsággal töltötte el. Mint a friss tavaszi szellő érintése, amely végigsimogat, kiűzve belőled a súlyos gondokat, a szíved megkönnyebbül és reménységgel telik meg. Talán ők adták ezt az újabb reménységet a szíve alatt, hogy ne maradjon egyedül és ők elmehessenek egy olyan helyre, ahol egyszer Sally találkozni fog velük. Ebben megingathatatlanul bizonyos volt.
Mandy lelkes farok csóválással szimatolta a bokrok alját, majd fáradtan lerogyott Sally mellé a fűre, mellső lábaira hajtva fejét átadta magát a szundikálás élvezetének.
Sally szórakozottan simogatta Mandy fejét, csak egy idős bácsika volt a temetőben a kerítés tövénél. Gyakran találkoztak itt, nem tudták egymás nevét, sem semmi egyebet egymásról, de a gyász összekötötte őket. Valószínűleg a feleségét látogatta, mindig egyedül jött és fekete régimódi öltönyében egy letűnőben levő világot képviselt. Sallyt mindig mélyen meghatotta kis öregember reszketeg gondoskodása, számtalanszor elnézte ahogy fáradt derékkal kapálgatta a földet, nem engedve teret a gazoknak. Intettek egymásnak. Sally is kihuzigálta a szemtelen gyomokat, szorgosan tett-vett, ahogy a nap egyre feljebb hágott melegedtek át a sírkövek. Egyszerűségében volt feltűnő a két szorosan egymás mellé lefektetetett kőlap a rávésett neveikkel és a szívfájdítóan szűk évszámokkal. Sally később csináltatott két faragott összekulcsolt kezet, egy férfiét és egy kisgyerekét, ezt tűzte le fejfa helyett.
- Nem tudom merre vagytok Kedveseim, de mindig, a nap minden pillanatában rettenetesen hiányoztok. Szeretem azt hinni, hogy jól vagytok és vártok rám, tudom találkozni fogunk. De nem most. - Sally halkan beszélt valahova a messzeségbe révedve - Ó, Billy, megismerkedtem valakivel, jó ember és én szeretem, újabb gyermeket adott nekem. Nem helyettesítheti sem Emmát, sem a meg nem született gyermekünket, de reményt adott nekem.
Nektek mindig lesz a szívemben egy külön hely, ahonnan senki és semmi nem vethet ki benneteket. Visszatérek az életbe. Szeretlek benneteket.
Órákig elüldögélt tűnődve gondolatai tekervényében, néha egy talált faágat dobált a rugóra járó Mandynek, hallgatta az énekes madarak trillázását, behunyt szemmel élvezte a déli szél játékát a falevelek között.

 

Jack látszólag teljes lelki nyugalommal támaszkodott a fekete Jaguárnak Sally háza előtt, a szél összeborzolta sötét haját, kifürkészhetetlen szemei zavarba ejtően követték a kocsijából kilépő Sallyt. Mandy odaviharzott a férfihoz, mellső tappancsát felemelve üdvözölte a férfit.
Igen, ezt is nagyon szerette benne. Hogy a külső szemlélő számára oly fegyelmezett, szinte szigorú vonásai mögött egy szenvedélyes, akaratos férfi lappang. Senki meg nem mondaná a megfontolt mozgású, mindig magabiztos férfiról, hogy milyen robbanékony energiák feszítik. Kordában tudja tartani önmaga ördögeit, és Sally azon kevesek egyike, akik látták fellobbanni és perzselni ezt a tüzet. Már a puszta látványától is remegett a nő gyomra, remélte ez nem látszik meg rajta. Ő is próbált higgadtnak mutatkozni, de mindez szertefoszlott, mert a férfi mindenfajta köszönést mellőzvén egyből magához vonta szenvedélyes csókot követelve.
Sally elveszett.
Jack keze megindult Sally hátán, le a fenekéig. A vékony anyag második bőrként tapadt Sallyre, minden vonalát érezte alatta. És Sally is jól érezte a férfi izgalmát.
- Gyere, menjünk be! - mormogta a férfi - Különben a szomszédoknak évekre szaftos pletykaanyagot szolgáltatunk.
Sally nagyot sóhajtva kibontakozott az ölelésből. - Jó menjünk, úgyis beszélnem kell veled.
Jack megdermedt, szóval most elmondja, mi a baja, eldől a további sorsa.
- Kérlek, ülj le, kérsz kávét? - mutatott Sally a kanapéra.
- Hé - fogta meg Sally karját a férfi - Ne kerülgesd a forró kását, mondd meg mi a baj! Ennyit minimum kaphatok a tegnapi kurta-furta elküldésem után.- Sally habozott, nem számított rá, hogy Jack itthon várja, még nem szedte össze magát, meg sem fogalmazta a mondandóját.
- Miből gondolod, hogy baj van? - időt akart nyerni.
- Édes, elég sok tapasztalatom van ilyen téren, mellesleg te különösen közel állsz hozzám. Most akarom tudni, hogy mi bánt!
Csak, nehogy nagybeteg legyen, vagy véget akarjon vetni a kapcsolatunknak! - mintegy litániát ismételgette tegnap óta Jack magában. Tudta, hogy a nőnek komoly problémát jelentett a férje halála után egy másik férfi az életében. Még mindig bizonytalan volt a nő iránta táplált érzéseit illetőleg. Azt határozottan tudta, hogy Sally is kívánja őt és vonzódik hozzá, de szereti-e? Ma megkéri a kezét bármi legyen is Sally betegsége, nem hagyja magára.
Szereti, úgy ahogy van. Olyan űrt töltött be a szívében, ami a házassága szétesése óta kísértette.
Látszott, hogy Sally vívódik magában. - Hát, jó, - adta meg magát - úgysem szeretem az időt húzni.- ült le Jack mellé, a kezét elhúzva az ölében összekulcsolta, még véletlenül sem ért a férfihoz.
Jack hátradőlt, kényelmesen kinyújtóztatta hosszú lábait. Így oldalról gyönyörködhetett a nőben, kísértést érzett, hogy a kanapé tetején nyugvó kezét a nő tarkójára tegye, de tudta, hiba lenne. A nő távolságot akart tartani. Kicsit megköszörülte a torkát és a férfi felé fordította összeszűkülő pupilláját.
- Olyan dolgot akarok mondani, ami rád is tartozik, de tudnod kell, hogy nem akarlak semmire sem kényszeríteni. - megrebbent a szempillája, egyébként semmi mással nem árulta el a belső feszültségét.
- Emlékszel arra az őrült délutánra, mikor találkoztunk a városban? Hülye kérdés, - legyintett Sally - persze, hogy emlékszel. Akkor se te, se én nem védekeztünk. Terhes vagyok, Jack! - várakozóan nézett Jack elsötétülő szemébe. Mindenre számított, csak a következő reakcióra nem. Jack felkapta, megpörgette és ott csókolta, ahol érte. Összefüggéstelenül beszélt valami képzelt betegségről, meg hogy hál Istennek egészséges.
Majd vigyázva leültette az ölébe és tőle soha nem hallott hangon suttogott a fülébe.
- Az első perctől kezdve, ahogy megláttalak, tudtam, hogy te vagy a másik felem. Szeretlek! Ez a baba pedig a szerelmünk gyümölcse. Éjszakákon át nem aludtam, járt az agyam, hogy lehetnél teljesen az enyém. Láttalak tegnap a kórházból kijövet, kirázott a hideg a gondolatra, hogy beteg lehetsz. Nagyon sápadt voltál és mikor lemondtad az esti találkánkat félelem szorított össze a szívemet.
Sally kábultan hallgatta a férfit. Úgy érezte biztonságban van és hazatért.
- Én is szeretlek! Nem tudom mikor kezdődött, de ott a lovardában már felkavartál. Mikor elvesztettem a szeretetteimet, azt hittem vége az életemnek, eddig tetszhalottként éltem. Most újra kiléptem a fényre, de féltem, hogy mit szólsz a babához. Nem élném túl, ha megint megismétlődne az a szörnyűség.
- Vigyázni fogok rátok, ígérem mindent megteszek ennek érdekében, ami tőlem telik. - Jack a fejét Sally mellére hajtotta beszívta semmihez sem fogható nőies illatát. - Szeretni foglak, amíg csak élek, de szeretnék kérni tőled valamit - állt fel Jack, kihalászta zsebéből az apró dobozkát, féltérdre ereszkedett Sally előtt - Légy a feleségem! Mondj igen-t és mi leszünk a legboldogabb pár a világon!
- Mi mást mondhatnék, igen, az leszek.

 

Utóhang

 

Nyári esküvőt rendeztek egy tengerparti kis kápolnában, csak a szűk családot és barátokat hívták meg, de így is vagy ötvenen tolongtak a kerti partyn. Sally soha nem felejti el milyen fess volt Jack a világos vászonöltönyében, a szél kissé felborzolta a tarkóján a haját. A sirályok örömükben hangosan vijjogtak, ha egy-egy finom falatot felfedeztek a vidáman csapkodó tengerben. Sallyt majd szétfeszítette, az öröm, mikor megérezte a benne fejlődő baba enyhe hullámzó mozgását, a terhességtől még szebb lett, messziről sugárzott róla a szerelem. A szertartás után ledobálták a cipőiket és mezítláb futottak le a partra, a násznép kis habozás után követte őket. Mindenkire ráragadt a felhőtlen boldogságuk, ki nagy-nagy megelégedéssel, ki kissé irigykedve, ki szívéhez kapva sóhajtozott bensőséges ölelésüket és csókjukat látván.
Az esküvő után sok időt fordítottak a leendő otthonuk keresésére, türelmüket siker koronázta, ősz végére beköltözhettek egy bájos kétszintes, fagerendás közel százötven éves udvarházba. A tulajdonosok kihaltak belőle, a rokonok pedig messze éltek, nem akarták megtartani.
Mire berendezkedtek eljött a Karácsony, Sally hasméretében jelentős változások álltak be, de ez mit sem csökkentette egymás iránti vágyukat. Esténként szorosan összeölelkezve aludtak el, Jack keze óvón felesége hasán nyugodott. Sally minden félelme semmissé vált Jack mellett. Január közepén, egy szikrázó, szélcsendes napon pedig életet adott David Logannak. Jack végig ott volt vele, fogta a kezét, és ámulva hálálkodott magában, hogy részese lehetett ennek a csodának.
Ezt a csodát az évek folyamán még kétszer megismételték, még egy fiúval, aztán egy kislánnyal áldotta meg őket a Sors. Szépszeműnek építettek a ház mögé egy istállót és hoztak mellé egy másik hölgyet is a gyermekek nagy örömére.
Sally rendszeresen kijárt a temetőbe egykori családjához, szívében őrizte emléküket és Jacket még jobban szerette azért, hogy ezt elfogadta. Még kicsi volt David, mikor egyszer ellátogatott a vétkes teherautósofőr otthonába, hogy tudassa vele, megbocsát neki és a kicsivel a karján elmondja, ő új életet kezdett, tegye ő is ugyanezt. Hónapokig visszatért álmában az idő előtt elöregedett arcban megbúvó szemekből áradó mérhetetlen levertség, ami hitetlenkedésnek, majd pedig mélységes hálának adta át a helyet. Később megtudta, hogy a férfi a legjobb úton haladt az alkoholizmus felé, a találkozásuk után megfogadta Sally tanácsát, hajlandó volt elmenni a feleségével egy terapeutához.

Sally az évek múltával is, ha meglátta a hazatérő Jacket, a gyomra enyhén megremegett, a szíve pedig meglódult az örömtől, hogy ez a férfi az ő férje, hozzá tartozik.

 

 

 

 

 

 

 

  e-mail

© 2004 Ajus. Média Online design