Romantikus Írók Tárháza

Fiona McGuire
Nehéz választás

Google
 

 

On-line regény

 

A szerző szeretettel várja a véleményeket, kritikákat!

 

 

Nehéz választás

 

Shannon O'Connor boldog volt,  hogy végre kedvenc nagymamájához költözhet Írországba,  hogy ott éljen és ír steppet tanítson.
 Nagy volt az öröme Mrs. O'Connornak mikor magához ölelte legkedvesebb unokáját.
 - Szervusz kincsem!  - nézte meg magának a nagymama  -  Hogy te milyen szép vagy!
- Ugyan nagymama!  - igazgatta zavartan vörös haját füle mögé Shannon  -  minden évben,  ezt mondod.
 - Gyertek beljebb! Mindenki itt van!  - hívta beljebb a családot a kedves kis házba.  
 - Jaj,  anya!  - ölelte át anyósát Mrs. O'Connor.
 - Amióta Liam meghalt ti vagytok a legkedvesebbek nekem.
  - Kérlek,  ne beszéljünk erről!  -  szólt közbe Sarah O'Connor  - Shannon nagyon szerette az apját! Szeretném,  ha jól érezné magát!
 - Persze,  persze! De gyertek beljebb!  -  tuszkolta őket a konyhába.
 - Valerie!  - csapta össze Sarah sógornője láttán a kezét,  majd megölelte és beszélgetni kezdtek.    
Shannon elhagyatottan álldogált rokonai körében.
 - Shannon!  - a lány megfordult,  és egy csinos szőke lányt látott maga előtt,  karján egy gyönyörű kisbabával.
 - Evelyn!  - kapkodott levegő után  - Csak nem? És Gregory?
 - Ő is itt van!  - kacsintott rá az unokanővére.
 - Nagyon aranyos!  - hajolt a babához.
Sarah karba tett kézzel figyelte lányát.
 - Csak tudnám nekem mikor lesz unokám?
Shannon megvonta vállát.
- Nos,  arra még várnod kell!  - felelte dühösen a lány.
 - Akkor menjünk az asztalhoz!  - paskolta meg a lány karját a nagymama.   -  Különben kihűl az étel.

 

        Az ebéd különösen jól sikerült.  Shannon szerette ezeket a hangulatos családi ebédeket apja családja körében,  mert meghittek,  és kedvesek voltak.
- Ó!  - szólt hirtelen nagymama,  és szép ősz feje megbillent unokája felé  - Jack O'Meara érdeklődött felőled.
- O'Meara?  - kérdezte Sarah  - a gazda fia?
- Igen!  - felelte Sophy,  Sarah másik sógornője - Tetszik neki a lányod.
- Nocsak!  - mormogta Shannon  - Nagyszerű! Szóval  - ütögette meg poharát  - Itt áll előttetek Barret's Hill egyetlen ír step tanára.
A többiek meglepetten pillantottak egymásra,  majd tapsolni kezdtek.
- Bravo kislány!  - felelte hangosan Rory,  Sarah sogóra - Erre inni kell!
- Rory!  - csattant fel nagymama  - Gratulálok szivem!  - tette unokája karjára kezét,   - Mindig tudtam,  hogy tehetséges vagy! Te pedig ne igyál fiam!
- Igen anya!  - felelte Rory.
Bár már 40 éves volt,  Rory imádta anyját.
Mindent összevetve nagyon jól sikerült nap volt Shannon számára.  Nyújtózkodott egyett megszokott ágyában  - Holnap sok dolgom lesz  - .            -  gondolta  - Helyet kell találnom a táncteremhez,  meghirdetni. áh! -  ásított egyet  - Fárasztó nap volt,  és a holnapi is az lesz.

 

Shannon hangos gyereksírásra ébredt.  Fejére szorította a párnát és felnyögött:
- Ne! Még korán van!
- Shannon!  - kopogott Evelyn  - Kelj fel! Templomba megyünk!
- Nem megyek!  - motyogta.
- Mit mondtál?  - kiabálta túl a gyereksírást Evelyn.
Shannon felkelt és az ajtóhoz csoszogott,  majd nagy lendülettel kinyitotta.
- Azt mondtam,  nem megyek!  - bámult le az Evelyn karján ordító babára.   - Megtennéd,  hogy elhallgattatod? Fáj a fejem tőle!
- Hé,  csigavér!  - felelte Evelyn,  majd cinkosan rákacsintott  - Inkább öltözz ki,  O'Meara is biztosan ott lesz!
- Kifelé!  - mutatott az ajtón túlra Shannon  - te rabszolgahajcsár! Fel kell öltöznöm!
Tíz perc múlva kinnt állt csinosan,  frissen és üdén.  A skót - kockás szoknya és a hozzá illő felső kiemelte karcsú lábát és alakját.
Rory elragadtatva füttyentett.
- Ez igen! Hölgyem,  felajánlhatom a karom?
- Rory!  - felelte kényeskedve  - Te túl idős vagy hozzám!
- Püff neki!  - felelte Rory a többiekre kacsintva  - Akkor ki a szerencsés?
- Nem mondhatom meg! De az is lehet,  hogy senki.
- Induljunk gyerekek!  - szólt nagymama.
Barret's Hill kis temploma teli volt hívekkel.  Evelyn,  aki Shannon mellett lépkedett karján gyermekével,  cinkosan a lányhoz hajolt:
- Nézd Shannon! Ott vannak O'Meara - ék! Ott pedig O'Rourke - ék! Ők a legbefolyásosabb család a környéken.  Ha tényleg akarod ezt a tánciskolát,  akkor beszélj Mrs. O'Rourke - kal,  ő ért az ilyesmihez!
- Jól van  - hadarta Shannon  - Szörnyen előkelőek.
Shannonnak el kellett ismernie,  hogy a magas,  izmos,  gesztenyebarna hajú O'Meara igazi kelta férfi benyomását keltette,  alakjával kimagaslott a tömegből.  Ám,  tekintete az O'Meara család mellett álldogáló O'Rourke családra tévedt.  A két fivérre,  és a hugukra.  Felsóhajtott! Ha ő egyszer ilyen gazdag lehetne.
- Szívem!  - szólalt meg nagymama  - El is felejtettem,  hogy O'Rourkeknál szombaton Céili est lesz!
- Nagyi! - sóhajtott fel  - Csak tegnap érkeztem!
- Talán O'Meara elvihetne! -  vetette közbe Evelyn
- Fogdd be! - fakadt ki gorombán Shannon
- Shannon! - szólt rá lányára Sarah - Ne veszekedjetek,  mindjárt a többiekhez érünk!
- Jó napot! Mrs. O'Rourke! - köszönt rá a magas hollófekete hajú asszonyra nagymama.
- Jó napot! Mrs. O'Connor! - fogott kezet kedvesen a nagymamával.  Sötétkék szeme kiváncsian nézett az új ismerősökre.
- Ó! - kapott észbe nagymama,  és előre tolta tiltakozó unokáját - Ő az unokám,   Liam lánya - súgta
- Örvendek Mrs. O'Rourke! Sziasztok!
- Helló! - köszönt a magas fekete hajú fiúk egyike.  
Húguk,  egy magas,  karcsú,  szőkehajú lány megvetően mérte végig.  Shannon vállat vont és csendben várakozott,  míg bejutottak.  Nagymama a fejét csóválta.  Már a templom küszöbén álltak,  mikor Jack O'Meara furakodott feléjük.  Evelyn megbökte Shannon karját,  Rory elvigyorodott.
- Szép jó reggelt Mrs. O'Connor! - mosolyodott el Jack.
- Jó reggelt Jack! - felelte nagymama - Hogy van?
- Remekül! Szabad a karját? - kérdezte szemtelenül Jack.
A család megkövülten figyelte.
- Ne haragudjon Jack,  - felelte Mrs. O'Connor - De engem Rory szokott bekísérni! Talán a lányomat,  vagy az unokámat!
- Köszönöm,  - hárította el Sarah - Velük megyek!
- Nagyon kedves vagy anya! Köszönöm! - fakadt ki Shannon.
- Nos Shannon? Ugye bekísérhetem?
Ám mielőtt Shannon kinyögte volna a választ,  egy mély,  kellemes hangközbe szólt.
- Elnézést O'Meara! A hölgy velem van! - felelte Niel O'Rourke.
Jack szeme villámokat szórt,  de odébállt.
- Köszönöm! - hebegte Shannon.
- Semmi baj,  - felelte a magas,  fekete,  válligérő hajú fiú - Niel O'Rourke vagyok!
- Az előbb nem voltatok túl bőbeszédűek! - mondta.
- Sajnálom! Az ikertestvérem és a húgom elég otromba volt! Ezért jöttem,  bocsánatot kérni!
- Jól van! Menjünk,  - felelte élénken Shannon  - Mindjárt kezdődik a mise!
Shannon büszke volt arra,  hogy ír származású,  büszke volt hazájára is.  És áldotta istent,  hogy az élet mellé sodorta Niel O'Rourkeot,  akinek a modora százszor finomabb volt,  mint Jack O'Mearáé,  akit régóta ismert.
A mellette ülő fiú viszont maga volt a megtestesült jólét.  Magas volt,  markáns arcéllel,  élénken csillogó,  sötétkék szemekkel.
- Nézd,  ki ül a lányod mellett Sarah! - bökte meg sógornője karját a mise alatt Shopy.
- Látom,  - súgta - bár jobban szeretném,  ha Jack ülne mellette.  Valamiért Shannon nem vonzódik Jackhez!
- Nézd meg jobban mind a kettőt drága Sarah,  - súgta hátra Rory - És érteni,  fogod! Meg kell adni,  Shannonak van izlése!
- Gyermekeim! Csendesebben! - szólt hátra nagymama.
A mise végeztével Niel felállt,  hogy kiengedje Shannont a padból,  majd a karját nyújtotta.
- Köszönöm! - adta karját a fiúnak - Nagyon kedves!
- Szivesen! És mit csinál erre? Még sosem láttam itt!
Shannon felnevetett.
- Milyen kedvesen nevet! - gondolta Niel - Mi olyan vicces? - érdeklődött hangosan.
- Az,  hogy évek óta ide járok nyaralni a nagymamámhoz! Sőt,  most már ide is költözöm,  tudja tánciskolát,  nyitok!
- Ejha! - füttyentett Niel - És mit tanít?
- Ir Steppet!
- Csak nem? - kérdezte,  míg kiértek a ragyogó napsütésbe - Akkor eljönne velem a szombat esti Céilire?
Mielőtt válaszolt,  volna közéjük viharzott Niel húga,  Brigid.
- Niel! - mondta affektáló hangon - azonnal,  gyere! A mama hív!
Niel,  Shannon karját a sajátjába fűzve,  lecsillapitotta.
- Figyelj csak Brigid! Végre lesz tánciskola! Tudod mit tanit Shannon? Ir steppet!
Brigid hátra dobta mézszőke haját.
- Na és?
- Úgy tudom,  téged érdekel,  nem? Beszélhetnél anyával,  nem tud - e valami termet!
- Bátyus! - nézett rá pimaszul - miért viseled sorsodon az új kislányt?
- Fogdd be a szád! - villantt húgára a szeme - Nincs benned vendégszeretet?
Shannon kirántotta karját a fiúéból.
- Mennem kell,  mert vár a családom!
Jack O'Meara vigyorgó képpel figyelte a jelenetet.
- Shannon! - kiáltott a lány után Niel - Mi lesz a szombattal?
A lány,  míg a többiekhez szaladt,  megrázta fejét.  Jack,  ahogy elment Nielék mellett,  a fiú fülébe sziszegte:
- Ezt elszúrtad szépfiú!
Niel gorombán válaszolt vissza,  majd mérgesen elmasirozott.
- Egy - null! -  mondta Jack,  miközben eldobta cigarettáját.
Shannon hallgatagon ment végig a hazafelé vezető úton.  Nem nyűgözték le a táj szépségei: a smaragdzöld rétek,  a kedves kis fehér házak.  Gondolkodott.  Vajon Mrs. O'Rourke kire hasonlít,  Brigidre vagy Nielre?
- Min gondolkodsz Shannon? -  lépett mellé Rory.  Őszülő haját felborzolta a szél.
- Jaj Rory! Nem is olyan jó ötlet ez a tánciskola.
- Áh! Találkoztál Brigid O'Rourkekal,  igaz? Ne törödj vele Shannon! Te csak valósítsd meg az álmaidat!
- Gyerekek! Nem jöttök? - kérdezte Evelyn - Csaphatunk egy kártyapartyt!
- Nincs túl sok kedvem hozzá! - vonta meg a vállát Shannon
- Szegénykém! - mondta nagyi - Fáradt vagy még?
- Ugyan mitől? -  akasztotta fel kabátját a fogasra Sarah -  Nem csinált semmit,  a napnak még nincs vége!
- Sarah túl szigorú vagy vele! Ma vasárnap van és.
- Nézzétek csak! -  nézett ki az ablakon Shophy -  Egy lovas közeleg.
Shannon fáradtan ült le az asztalhoz.
- Lovas? Ki a fene lovagol manapság? -  ásított.
Rory kiosztotta a kártyát.
- Jöttök lányok?
Shophy kiváncsian nézett ki az ablakon,  kedves arcán mosoly áradt szét.  Vörös hajába túrt,  majd leült Shannonal szemben.
- Szerintem menj az ajtóhoz! Látogatód lesz!
Pár perc múlva kopogtak.  Shannon kérdőn nézett a többiekre.
- Nos?
- Nyisd ki! -  súgta Evelyn.
Shannon kitárta az ajtót.
- Szia! -  felelte kedvetlenül -  Látom bokros teendőid között erre is,  jársz! -  felelte gúnyosan - Mi szél hozott ebbe a kis viskóba?
- Shannon! Szörnyen sajnálom,  hogy.
- Miért nem hivod be Shannon? -  kérdezte nagymama közbe szólva.
- Nagyi!  - pirult el Shannon a szavak hallatán.
- Jó napot Mr. O'Rourke -  felelte nagymama -  kerüljön beljebb!
- Nem köszönöm! -  felelte kedvesen Niel -  Inkább elvinném Shannont sétálni!
- Megálljon,  fiatalember! -  szólt Rory fenyegető hangon -  Honnan veszi,  hogy Shannon el akar menni?
Shannon hálásan pillantott rá a nagybátyjára.
- Nem tudom!  - hebegte Niel -  Én csak.
- Mit akarsz? -  förmedt rá Shannon -  Még sok dolgom van!
- A tánciskoláról!
- Anya! Kimentem pár percre! -  kapta magára zöld,  bolyhos kardigánját és becsapta az ajtót.
Kint hüvös szél fújt a tenger felől.  A szikla alatt,  amin a Viktória -  korabeli ház állt,  vadul hullámzott az óceán.  Shannon fázósan összefonta karjait.
- Nos?
- Szóval,  azért jöttem,  hogy bocsánatot kérjek a húgom,  és a bátyám miatt! És egy jó hírt is hoztam,  de én is szeretnék egy kérdést feltenni!
- Ejha! Nem sok ez egyszerre?
- Tehát,  megvan a tánciskolád helye!
Shannon hitetlenkedve nézett rá.
- Ezt csak igy mondod? -  sikoltott fel örömében,  és a meglepett fiú nyakába borult.  -  Köszönöm! Nagyon köszönöm!
- Mi történt? -  rontott ki Rory a házból.
- Ki bántott,  Shannon?
A lány nevetve simitott ki egy makacs vörös hajtincset az arcából.
- Nincs semmi baj Rory! Csak Niel hozott egy fantasztikus hírt! Képzeld,  megvan a tánciskolám helye!
- Igazán? -  vetett gyanakvó pilllantást a zavartan álldogáló fiúra -  Ez kedves tőled! Hogy van édesanyád?
Niel rámosolygott Roryra,  kedvelte a férfit.
- Nehezen bír Declanal és Brigidel,  de hál'istennek jól van!
- Declan jól van? -  kérdezte Rory -  a múltkor igencsak kétes alakokkal,  láttam beszélgetni McGillisék kocsmájában.
Shannon észrevette,  hogy Niel homlokán sötét árnyak vonulnak el.
- Köszönöm,  hogy szólt! Majd beszélek vele! Szóval Shannon,  ha akarod holnap,  megmutatom a helyed! Most már mennem kell! Viszlát Rory!
Niel felszállt a lovára.  Rory megbökte Shannon karját.
- Óh várj csak Niel! -  kapott észbe Shannon -  és te mit akartál kérdezni?
- Nos! -  kiáltott hangosan Rory -  Nekem be kell mennem! Viszlát Niel!
- Helló! -  köszönt Niel,  majd miután becsúkodott az ajtó a lány felé fordult.
- Tehát Shannon! -  hebegte -  Szóval,  szeretném,  ha eljönnél a szombaton rendezett Ceili estre!
Shannon szemét könnyek lepték el,  szédülten fogta meg a ló kantárját.  Niel aggódva ugrott le róla.
- Shannon,  Shannon jól vagy? -  karolta át a lányt.
- Igen! Csak meghatódtam! Olyan kedves vagy,  hogy segitettél! És igen! Elmegyek!
- Nagyszerű! Igérem! Nem,  fogadom,  hogy nagyszerűen fogod magad érezni! - ölelte meg sután a lányt.
- Bocs! Ne haragudj!
- Semmi baj!
- Mennem kell! -  ugrott fel a lovára Niel -  holnap elmegyünk a táncterembe.  És pénteken,  nagyszerű nap lesz!
Shannon sokáig nézett a fiú után.
Barrett S'Hill egyik legszebb pontján,  a sziklától nem messze állt az O'Rourke család ősi birtoka,  az O'Rourke House.  Egy smaragdzöld szinű rét közepén volt a hatalmas György - korabeli ház.  Homlokzatán a család címerével.  A házhoz vezető út,  ami egészen az ajtóig vezetett,  fehér kavicsokkal volt teleszórva.  Az út felénél egy szökökút állt.  Niel megállt lovával,  és hosszan elnézte a nagy házat,  amiben élt.  Szeme előtt lejátszodott Shannonal való találkozása.
- Helló öcskös! -  ütött testvére vállára Declan.
Niel lova ijedten horkantott fel,  a fiú hátrafordult.
- Gondoltam,  hogy te vagy! Finn csak miattad,  ijed meg!
- Na jó! -  álldogállt vigyorogva és zsebredugott kézzel Declan - Látom nincs jó kedved!
- Ha már itt tartunk,   - felelte morogva Niel -  maradj csak szépen itt! Sziszegte,  és közelebb lépett öccséhez,  hogy az orruk,  majdnem összeért.
- Mi a helyzet? Nem kapta be a kislány a horgot?  - érdeklődött Declan.
Niel ökölbe szoritotta kezét.
- Mégis mit képzelsz? Ne vedd a szádra,  hallod? Egyébként ki volt az a két alak,  akivel McGillisék kocsmájában beszélgettél?
- Te kémkedsz utánam? -  fújta ki a levegőt Declan - Ki mondta el?
- Az nem lényeges! - mondta Niel -  Csak arra,  kérlek,  hogy ne okozz több fájdalmat anyának!
- Semmi közöd hozzá,  hogy mit csinálok! -  masirozott el az istálló felé.  Niel nagyot sóhajtott,  és visszavitte az istállóba a lovát,  majd belépett a házba.                     A hall hüvös volt,  csendes és békés.  A szobalányok lent nevetgéltek.
- Declan te vagy? -  hallotta édesanyja hangját.
- Nem anya,  Niel vagyok!
Mrs. O'Rourke felállt a kényelmes kanapéról,  ami a nappaliban állt,  hogy üdvözölje fiát.
- Niel kicsim! -  ölelte meg fiát -  Csak úgy ragyogsz!
- Igen anya! -  csókolta összevissza anyját -  Boldog vagyok! Elhivtam az O'Connor lányt aCéilire!
- Akit bemutattak nekem? -  nyilt tágra Mrs. O'Rourke kék szeme -  Hisz az egy nagyon csinos kislány! -  simitott végig fekete haján -  És Declan? Ő talált valakit?
- Declan? Nem is törödik vele.  Megint rosszban sántikál.
- Jaj nem! -  kapott a szivéhez -  Ugye nem az IRA?                                                 Niel döbentten nézett az anyjára.
- Anya! Ne is gondolj ilyenre! Declan egyszerűen,  egyszerűen vad! De nem gonosz!
- Ha találna egy csinos kislányt,  ahogyan te!
- Ahogyan én?
- Igen! Mrs.  O'Connornak tényleg helyes az unokája,  igazi ír lány! Milyen szerencsés is vagy,  hogy eljön veled a Céilire - Igen,  és anya! -  köszörülte meg a torkát Niel -  Lenne egy kérésem!
- Tessék,  mit szeretnél? -  nézett a fiára Mrs. O'Rourke.
- Tudod,  azt a kis helységet,  ahol balettozni szoktál,  nem adnád Shannonak bérbe? Ir tánciskolát szeretne!
Mrs. O'Rourke lassan felállt,  és a nappali abalakához sétált.  Az ablakból csodálatos panoráma nyilt.
- Ne haragudj anya! Tudom,  hogy utálod,  ha a táncot az eszedbe juttatják,  sajnálom!
- Nem,  de ezt meg kell fontolnom,  hozdd el a kislányt holnap teára!
- Mit kell megfontolni? Szia anya! -  lépett be Declan porosan,  és hegekkel az arcán.
- Declan édesem! Hol jártál? - kérdezte Mrs. O'Rourke.
- Csak volt egy kis dolgom O'Mearával! Belém kötött,  vagyis csak akart! Azt hitte én,  vagyok te! Hát testvér -  dörzsölte meg az állát -  Igencsak a bögyében lehetsz,  hogy elloptad a szerelmét.  Na megyek,  lefürdöm! -  adott egy csókot az anyjának.
Mrs. O'Rourke a fejét csóválta.
- Túl zabolátlan ez a gyerek! Hiába,  hiányzik az atyai szigor.  Most is mibe keveredik! Vigyázz rá! Másrészt,  vajon igaz,  amit mondott? -  nézett kék szemeivel Nielre.
A fiú vállat vont.
- Az tény,  hogy Jack is szerelmes Shannonba,  de nem hiszem,  hogy.
- Szia mindenki! -  libentt a szobába Brigid.
- Szia Brigid! -  ölelte meg lányát nevetve Mrs. O'Rourke -  Hol voltál?
- Dublinban! Óriásit mulattam!
- Meg persze vásároltál! -  nézett rá Niel.
Brigid kinyújtotta nyelvét.
- Mit gondoltok meg? -  kérdezte,  míg ledobta csomagjait a kanapéra
- Semmit kicsim! Csak Nielnek van egy jó ötlelte a táncteremmel!
- Jaj ne! -  nézett kettejükre -  ugye nem az a lány fog ide jönni? Kérlek Niel! Az egy közönséges. .
- Brigid! -  szólt rá dühösen Niel.
- Akkor is,  Collin Duntól,  vagy Jean Butlertől tanulnék! -  patantt fel dühösen -  Anya meg ne engedd! Egy csomó idegen fog itt ugrálni!
- Elég legyen! -  szólt rá Mrs. O'Rourke -  Én döntöm el,  hogy mit csináljunk!
- Anya! -  kiáltott rá Brigid.
- Tűnj el,  mielőtt túl goromba leszek! -  szólt rá mérgesen Niel.
Brigid kiviharzott,  ám az ajtóból visszafordult.
- Nem fogom megenegedni!
Mrs. O'Rourke nagyot sóhajtott.
- Nem birom sokáig! -  szoritotta rá a tenyerét homlokára -  Declan és Brigid elviszi minden erőm!
- Szegény mama! -  simogatta meg az anyja karját - ,  Hozok gyógyszert! Egyébként tudod,  ki üdvözöl?
- Ki? -  kérdezte Mrs. O'Rourke.
- Rory O'Connor!
- Rory? -  lágyult el Mrs. O'Rourke hangja -  Az a kedves csirkefogó! Nagyon szeretném végre megismerni az unokahugát!
- Feltétlen bemutatom!
- Ó! És Niel! Be kell menned a könyvkiadóba!
- Tudom! Vége a szabadságnak!
Mrs. O'Rourke szemét elfutották a könnyek.
- Hidd el,  nem igy akartam,  de át kell venned apád helyét!
- Tudom,  tudom! Na! Légy egy kicsit vidámabb anya! Hozom a gyógyszered a fejfájásra!
Shannon számára gyorsan elrepült az a kis idő hétfő reggelig.  Átkozta a vekkert,  hogy korán szólalt meg.  Álmosan botorkált le a konyhába.  Csodálkozva látta,  hogy Evelyn,  az unokanővére már az asztalnál ült.  Szőke haja kócosan omlott a vállára,  szemei álmosan meredtek az előtte lévő meleg kávéra.
- Hát te már fent vagy? -  kérdezte csodálkozva unokanővérét Shannon,  mialatt bögrét vett elő.
- Mi? -  riadt fel Evelyn.
- Te még álmos vagy,  miért nem alszol? -  kérdezte nevetve Shannon.
- Várok egy telefont! -  felelte kurtán.
- Óh! Azt hittem a kis Sean ébresztett fel.
- Nem! Sean és az apja alszanak!
- Valami baj van? -  ült le kakaójával az asztalhoz Shannon -  Nem akarsz beszélni róla?
- Nem!
- Jól van! Én még egy kicsit felmegyek! Mielőtt Niel értem jön!
Evelyn nem szólt egy szót sem,  de ahogy Shannon felment egyből az O'Rourke ház számát tárcsázta.  Shannon félúton járt a lépcsőn,  mikor meghalotta Evelyn hangját.  Megdöbbenve állt meg.
- Declan! -  hallatszott Evelyn suttogó beszéde -  Annyira vágyom rád! Hidd,  el megőrülök érted! Jó! Ma? Remek! Szia! -  tette le a kagylót.
A szőke lány remegve dőlt neki a konyhaszekrénynek.  Unta a férjét,  unta a családját,  és szégyellte bevallani,  de a gyermekét is.  Shannon majdnem kiejtette kezéből a kakaós bögrét.  Szivébe fájdalom nyilalt.  Ismerte jól az unokahúgát,  de ezt nem gondolta volna.  Azt hitte kinőtt ezekből a kisded játékokból most,  hogy férjnél van.  Sietve ért szobájába és átöltözött.  A lehető legjobban akart kinézni,  mire Niel megjön érte.  Igyekezett elfelejteni,  amit Evelyn szájából hallott az imént.  Mikor erre gondolt,  épp dús göndör vörös haját fésülte,  amely szinte szikrázott az elektromosságtól.  Eközben kint a folyosón Evelyn lassan megállt unokahúga ajtaja előtt.  Tétovázott,  hogy elmondja - e neki,  hogy mit érez.  Már éppen a kilincsen volt a keze,  mikor meggondolta magát és visszament férje mellé az ágyba.
Shannon dúdolva ment le a lépcsőn,  most Rory ült a konyhaasztalnál és homlokát ráncolva,  meredt az újságba.  Shannon nevetve állt mellé,  és kikapta kezéből az újságot.
- Nos? -  pördült meg nagybátyja előtt -  Őszinte véleményt kérek!
Rory mindig is csodálta Shannon nemes szépségét.  a halvány zöld spagetti vállpántos ruha,  aminek lágy anyaga körülölelte az alakját,  kitűnő választás volt,  mert jól állt rajta a hozzáillő szandállal.
- Nos! Meg kell,  hogy mondjam csodásan,  nézel ki!
- Ki néz ki csodásan? -  lépett a konyhába Elinor/Mrs. O'Connor
- Nagyi! -  pördült meg Shannon,  arcán mosoly terült el -  Milyen? -  kérdezte.
- Csodás vagy! Kicsim! -  ölelte meg nagymama.
- Bárcsak anya mondaná ezt! -  sóhajtott fel -  Tényleg,  hol van?
- Alszik! -  mosolygott rá nagymama,  mialatt megtüzte ősz haját -  És te gyermekem,  megbolondultál,  hogy hétfőn reggel ilyen friss vagy?
- Találkám lesz! -  felelte a lány boldogan.
- Kivel? -  kérdezte kiváncsian nagymama.
- Az legyen meglepetés!
Mindannyian felnevettek,  de mikor Evelyn férje,  Gregory bejött a konyhába Shannon elhallgatott,  odalépett,  és megölelte a hullámos,  szőkésbarna hajú fiút.
- Szia Greg!
- Hello Shannon!
- Jól aludtál? - kérdezte Shannon aggódva.
- Nem! Sean folyton felébresztett,  muszály voltam felkelni hozzá!
- Evelyn,  hálás lehet neked! - sóhajtott fel nagymama -  Nem értem,  hogy mi ütött belé!
Gregory leült Rory mellé.
- Én sem! Olyan különös,  hogy nem értem,  mi..
Nem tudta befejezni,  mert kopogtak az ajtón.  Shannon izgatottan lépett oda.  A küszöbön Niel állt elegánsan egy virágcsokorral a kezében.
- Hello Shannon! Gyönyörű vagy!
- Gyere be Niel! - húzta be a zavartan álldogálló fiút.
- Jó reggelt Mrs. O'Connor! -  nyújtotta át a csokrot a nagymamának - ragyogóan,  néz ki!
- Ugyan Niel! - vette el a virágokat Elinor - Köszönöm! Kávét?
- Nem köszönöm! Sietnünk kell,  Shannon! Anyám nincs túl jól ma reggel!
Rory letette az újságot.
- Rosszul van? -  érdeklődött.
- Azt hiszem!  - sötétült el Niel szeme - A szíve!
- Nem lesz ez így jó Niel!Édesanyád intéz minden üzleti ügyet!
- Tudom! - hajtotta le fejét Niel - Jövőre végzek és akkor beszálok az üzletbe én is!
- Nos akkor menjünk! - kapta fel a táskáját Shannon.
- Shannon hova mész? -  lépett be az anyja a konyhába.
- Már csak ez hiányzott! -  motyogta -  Anya! Niellel együtt megyek el! Majd jövök,  jó? -  tuszkolta ki a fiút az ajtón.
Odakint vakitóan tűzött a nap.  A szikla alatt a végtelen óceán,  most a békésebb oldalát mutatta.  Shannon a távolban látszodó horizont felé nézett.
- Annyira izgulok!
- Tudom,  nyugi! Declan,  és Brigid nincs otthon,  legalábbis remélem! Gyere! Itt az autóm! -  mutatott egy lenyitható tetejű kocsira.  Shannon füttyentett.
- Ejha! Bocsánat,  de itt Barrett S'Hillben senkinek sincs ilyen autója!
- Köszönöm! Végre valaki,  akinek tetszik! Gyere,  próbáld ki! - nyitotta ki az ajtót Niel.
Az út csodálatos volt lefelé a szikláról,  a zöldellő dombok között.  A rádióban legnagyobb ámulatára egy ír népdal szólt.
- Te ilyet hallgatsz? Egészen különleges srác vagy!
- Köszönöm! - felelte Niel nevetve -  De ezt nekem kellett volna mondanom! - kanyarodott a fiú a kocsival az O'Rourke House elé.
- Szóval,  ne érts félre Niel,  de szokatlan,  hogy egy srác a te korodban ilyen zenét hallgat!
- Hát ez van! - vont vállat Niel -  Ime az otthonom!
Shannon nagy zöld szeme elkerekedett,  amikor meglátta a nagy házat.
- Nem megyek be Niel! Szörnyen előkelő!
- Ne félj Shannon!
- Apropó Niel! -  szólalt meg nagysokára a lány -  Beszélnem kell veled Declanről.
Niel meglepetten nézett rá.
- Miért akarsz te Declanról beszélni?
- Majd később elmondom!
Niel bátoritóan megszoritotta a lány kezét.
- Gyerünk! -  súgta.
Az ajtó kitárult,  és feltűnt a hüvös hall,  amiből a nappali nyílt.  A nappali láttán Shannonak elakadt a lélegzete.  Kandalló a sarokban,  hatalmas ablakok,  krémszinű szőnyegek,  és kanapék,  középen az ébenfa asztallal.  Szemet gyönyörködtető látvány volt,  a stúkkódíszes mennyezettel együtt.
A lánynak remegni kezdett a lába.  A kanapén ülő nő,  aki úgy elmerült egy könyv olvasásában,  csakis Mrs.  O'Rourke lehetett.
- Anya! - érintette meg édesanyja vállát Niel.
- Kisfiam! -  tette le kecsesen a könyvet Mrs. O'Rourke,  majd felállt,  hogy köszöntse Shannont.
- Shannon! -  állt fel Mrs. O'Rourke - örülök,  hogy eljöttél! Gyere és ülj le,  beszélgessünk egy kicsit! Mióta táncolsz?
Shannon kényelmesen elhelyezkedett és csillogó szemmel mesélt az ír táncról,  a sikereiről.  Mrs. O'Rourke áhitattal hallgatta.  Ez a lány annyira hasonlitott régi önmagára,  amikor még híres balerina volt.  Addig,  amíg közbe nem jött Niel apja,  sóhajtott fel.
- És mik a terveid? -  kérdezte Mrs. O'Rourke.
Shannon fészkelődni kezdett,  és kétségbeesetten nézett Nielre.  Niel bátórítóan rámosolygott.
- Hát! -  mondta Shannon remegő hangon,  és kezeit összekulcsolta ölében -  Szeretnék egy jó csoportot.  Gondolom itt Írországban nem lesz nehéz tehetségeket találni.  
Mrs. O'Rourke bólintott.
- Ha jól tudom a helyi iskola Ír stepp tanárt,  keres,  Shannon! -  mosolygott rá Mrs. O'Rourke -  itt tarthatnád,  az órákat,  az egyik szobát,  a férjem átalakította táncteremmé én is ott táncoltam!
- Jaj Mrs. O'Rourke! -  kiáltott fel Shannon,  és felsikoltott örömében,  majd az asszonyhoz rohant és megölelte - Köszönöm!
Mildred nevetve tolta el,  a lányt
- Gyermekem ne ilyen hevesen! Még eltöröd öregcsontjaim!
- Köszönöm mégegyszer,  hogy megbizik bennem!
Niel a lányra mosolygott
- Szeretem,  ha ilyen vidám vagy!
- Gyere! -  ragadta meg Mildred O'Rourke Shannon kezét - megmutatom leendő birodalmad,  persze előbb Mr. Terenc Shelbyvel az iskolaigazgatóval kell beszélned! - kacsintott rá Shannonra Mr. O'Rourke
- Igyekszem,  elbüvőlni! - motyogta
- Az nem lesz nehéz! - szorította meg a lány kezét Niel
Átvágtak,  a hallon végigmentek egy hosszú folyosón,  aminek a falán az O'Rourke ősök képei függtek.
- Hát ez az! - nyitotta ki az aranyozott díszítésű ajtót Mrs. O'Rourke.  Az ajtó kitárult és egy hatalmas parkettás terem tárult Shannon szeme elé.  a lány belépett,  és körülnézett.  Az ajtó mellett végig hatalmas tükör volt nagyszerű vílágítást adott,  a hatalmas kristálycsillár,  és akkor Shannon sírva fakadt a terem közepén.
- Jaj istenem Shannon! - tördelte kezeit Mildred O'Rourke
Niel átvágott a termen,  és megölelte Shannont
- Jól van,  nincs semmi baj!
- Bocsánat! - felelte hüppögve,  a lány - De annyira örülök és remélem,  jól fogom,  csinálni!
- Mi ez a felfordulás? - lépett a terembe Declan O'Rourke
A lány felpillantott,  és egy Niellel teljesen egyforma fiú állt az ajtóban.  Annyi külömbséggel,  hogy Declan borostás volt,  haja zilált,  míg Niel a tökéletes úriember benyomását keltettel.
- Szia anya! - csókolta meg édesanyját.
Mrs. O'Rourke végignézett másik fián.  Declan igazán jól nézett ki a hozzávaló vadstílusában.  Fekete póló,  bőrdzseki,  és bőrnadrág volt rajta.
- Fiam! Nincs egy rendes ruhád? - kérdezte Mildred -  és köszönj Shannonak!
- Helló! - bicentett
- Szia! - motyogta Shannon
- Mit csináltok ebben az üres szobában? - nézett körül Declan
- Shannon fog itt Ír táncot tanítani! - felelte Niel
- Tényleg? - nézett rá érdeklődve Declan
- Van ellene kifogásod? - kérdezte gorombán Niel
- Nincs! - felelte Declan vigyorogva - Presze csak ha Jack O'Meara nem bánja!
Niel keze ökölbe szorult,  de Shannon lefogta.
- Hagyd! - súgta
- Nos Shannon? - kérdezte MildredO'Rourke
- Köszönöm! - törölte meg a szemét Shannon - Már ma délután bemegyek az iskolába! - felelte a lány boldogan
Ez alatt Shannonéknál igencsak feszült volt a hangulat,  miközben mindenki együtt reggelizett.
- Jó reggelt! - libbentt be a konyhába Evelyn,  aki igencsak vadítóan nézett ki fehér blúzában,  amit megcsomózott a hasán,  és fekete miniszoknyájában.  Futtában megivott egy kávét és megcsókolta Gregoryt.
- Hát te? - kérdezte Valerie lányától - Hova készülsz?
- Bemegyek,  a városba! Van ellene kifogásotok? Elvégre ezer éve nem voltam sehol!
Gregory arca,  megrándult a visszatartott dühtől
- És Sean? - préselte ki magából a szavakat a fiú
Evelyn a plafonra emelte tekintetét
- Sean alszik!
- Mi lesz,  ha felébred? - kérdezte nagymama az unokájától
- Ennyit sem kérhetek? - emelte fel karjait a lány az ég felé - Bezzeg Shannon kisbabájára vigyáznál igaz nagyi?
- Nem ezt mondtam! - felelte nagymama - De lásd be Evelyn,  annyi felelősség sincs benned,  hogy.
- Elegem van! - robbantt ki Evelyn - Elmegyek,  akár tetszik,  akár nem!
- Evelyn! - kiáltott mérgesen lánya után Valerie,  de már csak az ajtó csapódása hallatszott.  Valerie egy székre roskadt,  felsóhajtott és kezét homlokára szorította mit,  akinek fáj a feje.  Ekkor kopogtak az ajtón,  a kopogás éles hangjai belehasítottak a csendbe.  a többiek összenéztek.
- Mi jöhet még? - morogta Rory és az ajtóhoz lépett,  ahol Jack O'Meara nézett vele farkasszemet.
- Jó reggelt Rory! Shannon?
- Jöjjön be Jack! - állt fel Sarah,  megígazítva vörös haját - a lányom mindjárt jön!
Jack kényelmesen besétált a házba kezet csókolt Valerinek,  és Sarahnak,  majd a nagymamának.
- Jack nem adja fel igaz? - felelte Mrs. O'Connor
- Nem Elinor! - kacsintott egyett a fiú és kisimította gesztenyebarna tincseit a homlokából
- El kell mennem! - állt fel Valerie
- Veled megyek,  ha a kicsihez mész! - mondta Gregory és szőkésbarna hajába túrt
- Rendben! - felelte Valerie - Gyere!
Miután elmentek Sarahék összenéztek
- Aggódom Valeriért! - sóhajtott fel Sarah,  majd Jack felé fordult - Mi újság Jack? Hogy van?
- Köszönöm jól! A farmon minden rendben! Várjuk az aratást.
- Hát igen! Anya úristen,  már május van!
- Bizony gyermekem! Te nemsokára visszamész,  NewYorkba!
Sarah megszorította anyósa kezét
- De ígérem,  visszatérek!
Kintről nevetés hallatszott
- Valaki azért boldog ebben a családban! - felelte Jack
Nyílt az ajtó,  és Shannon lépett be rajta kipirulva,  és boldogan Niellel a nyomában,  ám egy pillanatra megállt,  ahogy Jacket meglátta.
- Sziasztok!
- Szia kicsim! - felelte nagymama
- Már megyek is tovább! - mondta Shannon tudomást sem véve anyja rosszaló pillantásáról
- De hova? - kérdezte Sarah - Hisz Jack azért van itt.
- Már megyek is asszonyom! - állt fel a férfi,  aki igencsak jól festett frissen vasalt ingjében,  mellényében,  és nadrágjában.
- Sajnálom Jack! - felelte könnyedén Shannon - De el kell mennem,  Niellel az iskolába,  nem tudom,  mikor jövök!
- Az iskolába? - kérdezte megütközve nagymama - Mi dolgod van ott?
- A tanítványaim nagyi! Megyek és bemutatkozom nekik!
Nagymama büszkén megölelte unokáját
- Gratulálok Shannon!
- Nekem miért nem szólt senki? - kérdezte Sarah mérgesen
- Akkor én tényleg megyek! - felelte Jack mérgesen,  és felrántotta az ajtót
- Ennek meg mi baja? - nézett utána a lány - és hol van Valerie,  Rory,  Evelyn,  és Greg? Nekik is el akartam mondani,  mielőtt elmegyek!
Nagymama ránézett a lányra
- Az most nem fog menni! Valerie,  és Greg fent vannak a kicsinél!
- Evelyn,  megint elment? - tört ki dühösen Shannon - ez nem lehet igaz!
- Jól van! Akkor mennék is! - mondta Niel - Shannon,  majd később.
- Nem Niel! Anya majd jövök! Még ma el kell intéznem,  ezt az ügyet!
Hétfő délután volt Terenc Shelby mindig is utálta a hétfőket,  főleg miután egy katolikus lányiskola igazgatója volt.  Éppen titkos szenvedélyének hódolt,  azaz a harmadik szál cigarettát szívta el.  harmincegy éves volt,  és egy lányiskolában volt igazgató Írországban.  Hátrasímította szőkehaját és feljebb tolta szemüvegét,  már nyúlt volna a negyedik szálért,  mikor a titkárnője Maggie kopogott
- Igen Maggie?
- Egy úr és egy fiatal lány vár kint!
- Mit akarnak?
- A lány az Ír stepp tanárállásra akar jelentkezni!
- Engedje be őket! - sóhajtott és visszarakta a cigarettát a helyére
- Üdv Mr. Shelby! - köszönt Niel,  és kezet fogott a férfival - Hoztam valakit!
- Örvendek Mr. Shelby! - felelte ragyogó mosolyal Shannon
- Üljenek le! - intett kábán Terenc,  mikor meglátta a káprázatos lányt - Miben lehetek a segítségére?
- Nos! Úgy hallottam szüksége van egy Ír stepp tanárra!
Terenc Shelby megragadta a lány kezét
- Az ég küldte magát! Bocsánat! - dőlt hátra - De tényleg megőrülök a lányoktól!
Niel felnevetett
- Egy csomó fékezhetetlen tinédzser? - kérdezte Niel
- Nem mintha maga idősebb lenne! - mordult rá a fiúra
Niel nem szólt semmit
- Szóval Mr. Shelby? - rebegtette meg szempilláját Terenc felé Shannon
- A tied az állás! - állt fel az igazgató - Gyere! Bemutatlak a tanítványaidnak! Oda lesznek az örömtől!
- Mr. Shelby! És a referenciámra nem kiváncsi? Táncoltam New Yorkban aztán Michael Flatleynél!
- Jó,  jó elhiszem! Csak menjünk!
Niel az igazgató és Shannon átvágtak a nevetgélő diáklányok között a folyosón.  Niel utálkozva morgott Shannon fülébe
- Förtelmes! Kedves Shannon,  remélem megvédesz ezektől a boszorkányoktól!
Shannon kedvesen felnevetett,  majd a fiúhoz hajolt cinkosan
- Ha szépen megkérsz rá!
- Azt hiszem úgy lesz keddves Shannon! De már meg is érkeztünk! - álltak meg a tornaterem ajtaja előtt.
Terenc,  benyitott a terembe,  ahol a lányok éppen gyakoroltak.  Shannon lenyűgözve figyelete őket,  szíve mindig felgyorsult,  ha kedvenc táncát látta valahol,  önkéntlenül verte lábával a ritmust.  Mr. Shelby a CD lejátszóhoz ment és leállította.
- Lányok figyelem! - kiáltott akkorát, hogy a lányokra ügyelő apácák is felriadtak. A lányok, mérgesen fordultak az ajtó felé.
- Lányok! - felelte Terenc - és a terem közepére vezette Shannont.
- Hagy mutassam be Shannon O'Connort,  az új stepptanárt,  ha valaki tényleg komolyan akar evvel a tánccal foglalkozni,  akkor Mrs. O'Connornál lehet jelentkezni.  Nos?
- Sziasztok! - köszönt a lány húsz ráfigyelő szempárral farkasszemet nézve.
- Helló! - morogták a lányok
- Tudom,  hogy mit gondoltok rólam! Egy Amerikai Ír lány,  de dolgoztam,  keményen dolgoztam New Yorkban és Michael Flatleynél! Nos ha valaki akar Ír táncórát venni megtalál az O'Rourke Houseban,  ma délután!
- Köszönöm Mr. Shelby! Ennyi volt! - fordult meg Shannon és kiment
Terenc kérdőn nézett Nielre,  a fiú vállat vont.
- Úgy látszik ennyi!
Terenc most a lányokra nézett
- Hallottátok? Nos akkor lehet folytatni az órát!
Shelby becsúkta az ajtót,  majd kint Nielékhez ment
- Tényleg ennyi volt? Mert ez úgy érzem hatásos lesz!
- Nem hiszem! - igazította meg a vállán táskáját Sannon - Úgy kellek nekik,  mint púp a hátukra,  de köszönöm,  hogy adott egy lehetőséget!
- Még nem volt semmilyen lehetőség,  hisz csak bemutatkozott - felelte Shelby
- Nekem ez is elég! - felelte Shannon - Menjünk Niel!
- Köszönjük Mr. Shelby! Ha valaki jelentkezni akar jöjjön az O'Rourke Houseba!
Fél óra múlva Niel és Shannon Barrett'S Hill felé tartottak az autón.  Niel elgondolkodva nézte Shannont.  a lány a tájat figyelte
- Nem volt olyan szőrnyű ugye? - kérdezte Niel
- Mi? - fordult felé Shannon - ne haragudj,  máshol jártak a gondolataim!
- Nagyszerű voltál!
- Gondolod? Kiváncsi vagyok hányan fognak jelentkezni! Ne haragudj kitennél nálunk?
- És a tánc?
- Délután,  átmegyek biciglivel! De most beszélnem kell Evelynnel!
- Jól van! - sóhajtott fel Niel - úgy lesz,  ahogy akarod!
Miután Shannon kiszállt,  Niel elhajtott,  bár szíve szerint még a lánnyal maradt volna és megcsókolta,  de mindezt csak volna.  Shannon már kintről hallotta a veszekedést.
- Szép kis hétfő! - motyogta,  majd benyitott.  a konyhában,  kisebb fajta vihar volt készülőben.  Evelyn és Gregory egymással szemben álltak Valeriet Sarah vigasztalta.  a nagymama csendben ült az asztalnál
- Valld be,  hogy van valakid! - sziszegte Greg
- És ha igen? - lendült támadásba Evelyn
- Szóval még be is vallod? - csapott a szekrényre Greg akkorát, hogy a benne lévő poharak összekoccantak
- Hagyjátok abba! - kiáltott fel Shannon
A veszekedők ránéztek,  ezt kihasználva Evelyn feltépte az ajtót és kiviharzott.  Gregory leroskadt az egyik székre,  Shannon mellé lépett
- Ne aggódj! - szólt Shannon - beszélek Evelynnel! Óh! - fordult a többiekhez - Megint el kell mennem!
- Sikerült? - kérdezte nagymama kiváncsian
- Ne kiabáljuk el! Megyek Nielhez,  ott lesz a beíratkozás!
- Már megint ez a fiú! - morogta Sarah
- Anya! Ne kezdd megint!
- Kicsim! - felelte nagymami - nem eszel semmit?
- Eszembe se jutott az evés! - mosolyodott el a lány - De egy kis kekszet viszek az útra!
Sarah rosszallóan nézett a lányára
- Ugye azért látunk itthon még szombatig? - kérdezte gúnyosan - Gondolom a Céilire is Niellel jössz!
- Igen! - vágta rá nyersen Shannon  - van ellene kifogásod?
- Miért nem Jacket hívod el? Hidd el Niel előbb útobb kihasznál!
- Anya hagydd ezt abba!
- Sarah! - védte meg a lányt Valerie - Hagydd már a lányod!
- Köszönöm Valerie! - motyogta Shannon
- Sok sikert Shannon! - felelte Gregory halkan
- Köszönöm! Sziasztok! Nagymama,  a biciglim meg van még?
- Meg szívem! Nézd meg a garázsban!
Shannon szeretett biciglizni főleg,  ha jó volt az idő,  mint most.  a szikláról leérve,  amin a házuk állt,  zöldellő rétek mellett haladt el,  amin békésen legelésztek a juhok.  a lány behajtott az úton,  amin az O'Rourke House felé vezetett és megállt a nagy ház előtt.
- Istenem! - súgta - Legalább öten legyenek!
Leszállt a biciglijéről,  és maga mellett tolva elindult a ház felé.  Az ajtót inas nyitotta ki,  és a táncteremhez vezette,  ami előtt Niel várt rá,  és vagy harminc lány.
- Shannon! - tört utat magának Niel a lányok között - Látod?
- Igen Niel! Szükségem van, jegyzettömbre és tollra!Felkell írnom a lányok adatait, ezenkivül megkérnéd a mamád, hogy segítsen nekem?
- Persze de miben?
Shannon a fiúhoz hajolt
- Mindenkit egyenként fogok megnézni! - súgta - Ezt még nem tudják! Azért kell őket megnéznem,  hogy tudjam kit milyen csoportba osszak be! Kár,  hogy fiúk nem jelentkeztek!
- Majd jövök én!
- Elnézést! - hallott egy hangot Niel a háta mögött - Itt lehet jelentkezni?
Shannon a fiú háta mögé nézett,  és egy tíz éves lángvörös hajú kisfiút látott maga előtt.
- Igen! Itt várj jó? Sziasztok lányok! - kiáltott - remélem bemelegítettetek,  ha nem pótoljátok,  mert mindenkit egyenként meg fogok nézni!
- Micsoda? - kérdezték a lányok - Erről nem volt szó!
- Nem kell félni! Csak azt akarom megnézni,  hogy mennyit tudtok!
- Hál istennek! - hallatszott a megkönnyebült sóhaj
- Megyek! - felelte Niel - szólok anyának,  örülni fog neki!
A táncteremben egy széken ült Shannon mellette egy másikon Mrs. O'Rourke,  és Niel.  a lány ölében ott volt a jegyzetfüzet,  a földön magnó.
-  Megyek,  kiszólok! - felelte Niel - Jöhet az első! - kiáltott ki!
Odakint egy pillanatra csend lett,  majd megjelent az ajtóban az első lány.  a fekete hajú Mary Donahue.
- Jó napot Mrs. O'Rourke,  Ms.  O'Connor,  és Niel!
- Szervusz! - köszöntek vissza egyszerre
- Mióta táncolsz? - kérdezte Shannon
- Egy éve!
- Helyes! Láthatnánk,  egy Jiget meg egy Hornpiepot?
- Persze!
- Vagy nyugodtan előadhatsz mást!
- Nem jó lesz ez! - felelte Mary
Ez pedig így ment több mint három órán át,  már kezdett alkonyodni.  Shannon karjai elfáradtak a sok jegyzeteléstől,  a végén mosolyogv nézett Mrs. O'Rourkera.
- Nos! - nyújtozkodott - Kimegyek,  és kiosztom a jelentkezési lapokat.  Arra ráírtam ki melyik csoportba jár majd.  Ki lépve a teremből Sannon,  Brigidet pillantotta meg,  aki utálkozva vágott keresztül a lányokon.
- Mi ez anya? - kérdezte,  majd Shannonra nézett - jajj ne is mondd! - csóválta meg a fejét - Ms.  Jane Butler nem igaz?
- Nem érdekel,  mit mondasz! - fordult el a lány,  és ajelenetkezési lapokat kezdte el osztogatni.
Ám Brigid nem hagyta magát lerázni.
- Szóval akkor az sem zavar,  - felelte gonoszul,  - hogy az unokanővéred az én jóképű öccsémmel hempereg,  az istállóban?
Shannon lassan megfordult arca sápadt volt,  a lányok elhallgattak,  egy pillanatra.
- Figyeljetek! - kezdte Shannon miközben végig Brigidre nézett - Mrs. O'Rourke meghív mindenkit egy hideg limonádéra! Holnap elkezdünk gyakorolni a Céilire egy koreográfiát!
A lányok izgatottan néztek rá
- Fellépőruhátok van ugye?
- Igen! - kiáltotta mindenki
- Jól van akkor holnap! Sziasztok! - felelte Shannon
- Szia Shannon! - kiáltották a lányok
- Én is jöhetek? - lépett a lányokhoz a tízéves kisfiú
- Hát hogyne! Te leszel,  a szólótáncos!
Miután,  mindenki elment Mrs. O'Rourke is,  csak ő és Niel maradt a teremben a fiú nyúgtatóan tette Shannon vállára a kezét.
- Mit mondtál Evelynről? - kiabált Brigidre
- Ugyan Shannon moderáld magad! Ez nem a futballpálya,  ahol kiabálhatsz!
- Akkor kiabálok mikor nekem tetszik nekem! Még egyszer mondd el! - rázta meg a lányt
- Ne nyúlj hozzám! Lökte el durván Shannon kezét Brigid,  most már ő is kiabálva - ha tudni akarod a te unokanővéred egy közönséges kéjnő!
Shannon nem bírta magát türtőztetni és lekevert egy pofont a meglepett lánynak,  majd elrohant.
- Hülye tyúk! - morogta Brigid
- Megérdemled! - felelte Niel mérgesen - nagyon kíméletlen voltál vele! - folytatta, majd a lány után rohant. A lányok akik a társalgóban iszogattak,  csak annyit láttak,  hogy Shannon dühösen elrohant a nyomában Niellel. Aggódva néztek össze,  majd Mrs. O'Rourkera aki megrázta a fejét. . Shannon nem látott a dühtől egész testét rázta a remegés a felindultságtól,  átvágott az udvaron annyira sietett,  hogy azt sem hallotta meg Niel a nevét kiabálja.
- Hol az istálló? - kérdezte meg az egyik fiútól,  aki ott dolgozott.
- Itt a ház mögött,  de Ms.  Nem mehet oda!
- Engedjen! - lökte arrébb és belépett.  Az istállóban megcsapta az orrát a trágya,  és a friss szalma szaga meg a lovak illata.  Már épp megfordult volna,  mikor meghallotta a suttogást egy férfi és egy női hang volt.  Felülkerekedve undorán elindult a hang felé a látványtól,  ami elé tárult felsikított.  Az egyik bokszban,  amit még nem használtak,  egy pokrócon Evelyn feküdt meztelenül.  Declan ráhajolt fekete haja beterítette a lány vállait.  a síkoltásra Eve felriadt az édes bodulatból,  kábán nézett a másik lányra.
- Úristen! - súgta és maga elé kapta ruháit.
- Te te! - hebegte Shannon
- Shannon! - ért az ajtóhoz kimelegedve a futástól Niel,  majd megdöbbenve nézett körül - hát ez?
- Shannon várj! - kezdett kapkodva öltözni Eve
- Nem! Fáradt vagyok! Niel kérlek vigyél haza!
- Mi a baj öcskös? - nézett fel Declan - zavar a látvány?
- Förtelmes vagy! Lesz egy kis beszédem veled!
Shannon zokogva lakatolta le biciklijét Evelyn futva érkezett hozzá.
- Várj,  kérlek!
- Veled nem beszélek többet! - nyelte a könnyeit Shannon - Mit tettél? Seanra,  ésGregre nem gondolsz?
Niel megállította a lányt
- Ilyen állapotban nem mész kerékpárral,  hanem hazaviszlek! És téged is -  tette Eve vállára a kezét,  aki remegett a félelemtől.  Eve bólintott - Maradjatok itt! - folytatta Niel.
Odabent Mr. O'Rourke odalépett fiához.
- Mi történt? - tördelte a kezét
- Hát Brigid nem mondta el? - kérdezte dühösen Niel - Ha ő nem provokálja Shannont nem történik meg!
- De mi? Fiam mindent harapófogóval kell kihúznom belőled?
- Hát az,  hogy a drágalátos Declan lefeküdt.  Mrs. Evelyn McLeoddal,  akinek férje és gyereke van!
- Úristen! - kapta szája elé a kezét Mr. O'Rourke - Shannon jól van?
Niel megrázta a fejét.
- Nincs! Megyek,  és hazaviszem őt és Evelynt mert már késő van! Declannal majd később beszélek!
- Jajj! - ült le Mrs. O'Rourke - Már megint Declan!
Declan fütyörészve zuhanyzott le. Mikor végzett egy törülközővel a derekán lépkedett saját szobája felé, mikor meglátta húgát felnevetett.
- Hát neked kihúzott be egyett? - kérdezte vigyorogva
- Nagyon vicces! - rázta hátra szőke haját - Az az undok kis dög Shannon! De ezt még megbánja!
- Hát te jól kifogtad! Viszont megkell mondanom - csettintett - Evelyn jó kis nő!
- Te összefeküdtél vele? - rázkodott össze Brigid
Declan ránézett
- Igen! És ha tudni akarod nagyon jó volt!
Brigid felnevetett
- Hát mit is várhatnál egy kéjnőtől! Ne félj Niel,  majd ad neked!
- Nem érdekel niel véleménye,  törödjön a saját dolgával!
- Törödik is! - felelte Brigid - Nem láttad milyen tömeg volt itt tegnap?
- Tömeg? Miért?
- Declan ébresztő! Shannon befészkeli magát a házunkba és összezavarja Niel fejét!
Shannon,  a feljövő teliholdat figyelte az autóból.  Eve csendben zokogott mellette,  Niel a tükörben figyelte a két lányt.
- Niel tegyél ki légy szíves! Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni!
- Nyugi Shannon! - vezette tovább a kocsit Niel - mindjárt otthon vagyunk!
- Hallgass már! - rivallt rá az unokanővérére Shannon  - Előbb sírtál volna!
- Nem lehetsz ilyen! - siránkozott Eve  - nem tudod milyen mindig a gyerekkel lenni!
- Minek házasodtál össze akkor Gregoryval,  és szültél neki gyereket!
- Fejezd be! - sápadt el Evelyn
- Elég! - fékezett le Niel
A két lány meglepetten nézett fel
- Hagyjátok abba! - folytatta Niel - Unokanővérek vagytok! Szeretném,  ha a Céilire kibékülnétek!
- Nem értesz semmit! - fordult el Shannon - Indíts már!
Pár perccel később némán álltak,  meg a ház előtt.
- Hát köszönjük Niel! - felelte Shannon - Gyerünk Eve!
Evelyn pirosra sírt szemekkel nézett rá
- Ne mondd el kérlek a nagymamának és anyának jó?
- Mi lenne,  ha mégis elmondanám nekik? - kérdezte gonoszul Shannon
- Elég Shannon! - felelte Niel - Jó éjt! - felelte Niel - és visszaszállt az autóba - Holnap találkozunk Shannon!
- Szia Niel! - felelte Evelyn
Shannon szó nélkül nyított be aházba,  odabent csend és béke honolt.  Eve halkan levette magassarkú cipőjét ám késő volt.  Mrs. O'Connor jött le a lépcsőn és álmélkodva nézett a két lányra.
- Hát ti? Jó későn jötteterk haza!
A két lány nem válaszolt
- Jól van!Ha akartok vacsorázni a hűtöben van ennivaló! - nézett egyik lányról a másikra
- Köszönjük! - nyögte ki nagynehezen Evelyn
- Hát akkor jó éjszakát! - csókolta meg őket nagymama - legyen édes az álmotok!
Shannon nem szólt semmit csak némán ment fel az emeletre.  Eve zokogva borult nagymamája karjaiba.
- Sajnálom nagyi! - felelte elcsúkló hangon Evelyn - Én már csak ilyen vagyok!
- Óh Eve! Sajnálom,  de ezt neked és Gregnek kell megbeszélned,  ezenkivül ne feledd,  hogy anya is vagy!
- Tudom! - hajtotta le a fejét
- Most menj aludni,  Shannon meg fog bocsájtani!
- Nem hiszem! - rázta meg a fejét - Amit most tettem azt nem bocsájtja meg soha! Imádja Seant és Greget - felelte keserűen - Pedig nekem,  kellene!
- De hát mit csináltál? - kérdezte nagymama
- Inkább nem beszélnék róla! - csókolta meg nagymamáját Evelyn
Minden nap egy új kezdet - gondolta Shannon, míg nyitott szemmel feküdt az ágyában. Betty a fekete szőrű macska összegömbölyödve feküdt a lábánál, a lány nagyot nyújtozkodott majd előre hajolt, és megvakarta az állat fülét. Ekkor hallotta meg a hangot, mintha valamit dobáltak volna az ablakra. Shannon felkapta köntösét, és az ablakhoz szaladt még idejében elkapta a fejét mert a következő kő már őt találta volna el. miután visszanyerte lélekjelenlétét ismét kihajolt, hogy szemügyre vegye ki az az őrült aki reggel nyolckor kővel dobálja az ablakát.
- Niel! - kiáltott fel meglepetésében Shannon - Te megőrültél?
- Csak tudni akartam jól vagy - e? - dörmögte - Olyan zaklatott voltál,  tegnap este!
- Fiatalember! - hajolt ki Rory az egyik ablakon - Ha kérhetném! Ne reggel nyolckor vitassák meg a helyzetüket,  pláne ne kedden reggel nyolckor! Van,  aki még aludni akar!
- Ne haragudj Rory! - szólt le Shannon - Niel mindjárt elmegy! Ugye Niel?
- Igen Rory! Viszlát Shannon! Találkozunk délben a táncórán! - intett a fiú és elsietett.
A lány nagyot sóhajtott és még egy kicsit figyelte a szikla alatt háborgó óceánt,  majd összefogta vöröshaját egy halványzöld selyem szalaggal becsúkta az ablakot és határozott léptekkel a szekrényéhez lépett.
- Nos lássuk csak Betty! - mondta - Mit is vegyünk fel?
A macska nem felelt semmit,  csak figyelt sárga szemeivel.
Evelyn az öltözőasztalánál ült hálószobájában egy szál selyemköntösben,  és a haját fésülte.  Gregory a fürdőszobaajtónak dőlve figyelte feleségét,  majd pillantása az ágy mellett álló bölcsőre esett,  amiben Sean aludt.  Lassan Eve mögé sétált megállt mögötte lehajolt és megcsókolta a nyakát.  a lány abba hagyta a fésülködést és idegesen felpatantt
- Ne Greg! - tolta el a férfit,  mikor az át akarta ölelte.
- Mi bajod? - förmedt rá halkan Gregory,  hogy Sean fel ne ébredjen - Őrjítően kivánlak! - motyogta - Gyere! Feküdjünk vissza egy kicsit!
- Nem,  nem és nem! - felelte Evelyn - Értsd mér meg,  hogy nem kivánlak érted? - nézett farkasszemet Greggel - Declant szeretem! Veled csak azért vagyok,  mert te vagy a gyerekem apja!
Gregory fájdalmasan összerándult a szavak hallatán,  Evelyn nemcsak a szívét törte össze de férfiúi büszkeségén is csorbát ejtett.
- Azt mondtad Declan O'Rourke? - felelte megtört hangon és könnyes szemmel nézett feleségére - akkor miért jöttél hozzám?
Evelyn megvonta csodás vállait,  amiket Greg úgy imádott
- Tudom is én! A gyerek miatt és talán szánalomból,  na és mert olyan szolgálat kész voltál velem szemben!
- Menj ki! - állt fel Gregory - menj ki most kérlek!
A lány felkötötte szőkehaját és bólintott
- Megyek!
Miután kiment Gregory felemelte Seant és megcsókolta.
- Ne félj Sean! - ölelte magához a fiát,  aki elkezdett sírni - visszakapod a mamát,  bármi áron!
Odalent a konyhában Shannon csinálta a reggelit Greg óvatosannjött le a lépcsőn és csendben figyelte a csinos lányt tudta, hogy odavan érte és ezt akarta kihasználni. Vidámságot erőltetett magára és belépett a konyhába.  
- Szia Shannon! - köszönt a lánynak,  aki szorgalmasan tevékenykedett a konyhában.
Gregory szíve összeszorult
- Bárcsak Evelyn lenne ilyen házias!
- Szia Greg! - intett a fiúnak Shannon - Ülj le, mindjárt kész a reggeli!
- Köszi Shannon! - ült le az egyik székre Greg - A többiek?
A lány mosolyogva rakta elé az illatozó sült szalonnát.
- Csak én vagyok fent! Nem tudtam,  aludni,  mert tudod ma lesz az első táncórám!
- Biztos izgatott vagy! - kapott a lány keze után
Shannon megborzongott az érintésétől
- Engedj Greg a tea!
- Milyen más vagy mint Eve! - súgta  - Kedves, szép! - állt fel egész közel a lány mellé még mindig a kezét szorongatva
- Ne Gregory! - nyögte a lány - Bárki bejöhet!
Gregory végigsimított a gyönyörű lángvörös hajzuhatagon
- Na és? - hajolt közelebb a lány szájához
"Meg fog csókolni" - gondolta Shannon - Ne Greg! - mondta hangosan - Mindenre ami szent!
- Azt már mindd elveszítettem,  ami nekem fontos! - csókolta szájon a lányt,  majd nyugodtan felegyenesedett és megigazította nyakkendőjét - Igazán izgató volt! - túrt bele szőkésbarna hajába - Szegény JackO'Meara! - csetintett az újjával - Miről maradt le!
Shannon remegő térdekkel ült le a székre,  szája még mindig tűzben égett Gregory csókjától.
- Miért tette ezt? - súgta maga elé meredve - Tudja mit csinált Eve?
Felállt,  és levette a teát a tűzhelyről pár perc múlva Eve botorkált be
- Szia Shannon! - súgta
- Ülj le! - felelte kimérten a lány - van még sültszalonna!
- Köszönöm! - felelte hálásan Evelyn - Nagyon éhes vagyok! - látott neki a szalonnának,  de előtte szemügyre vette unokahuga megviselt arcát - jól vagy? - kérdezte - Olyan zaklatotnak tűnsz!
Shannon elpirulva nézett rá
- Semmi,  igazán semmi! Csak izgulok az órám miatt,  és óh Eve! Bocsáss meg!
- Jaj Shannon! - ölelte meg Evelyn - Inkább te ne haragudj,  hogy ilyen helyzetbe hoztalak!
Shannon megrázta fejét
- Semmi baj! De mi lesz veletek?
- Nem tudom! - súgta Eve - Sajnálom Gregoryt,  de már nem szeretem! Tényleg! Nem tudod hova ment?
Shanonn megvonta a vállát
- Fogalmam sincs!
Gregory eközben Barrett'S Hill központja felé vette az útját,  méghozzá az O'Hara pubba.  Elhatározta,  hogy leissza magát bekapcsolta a rádiót és teli torokból énekelte a régi Beatles számot.  Az úton észrevette Jack O'Mearát aki a kutyájával sétált.
"Az ostoba!" - gondolta Greg - Ha tudná,  hogy Shannon milyen jó nő! - Hé! - kiáltott ki a kocsiból,  mikor mellé ért - Jack!
A férfi meglepve pillantott fel
- Nahát Gregory! - kiáltott fel gúnyosan - Hol hagytad,  a csinos feleségedet?
Gregory elengedte füle mellett a megjegyzést
- Hé Jack! Nincs kedved leugrani O'Haráék pubjába?
- Megőrültél McLeod? Ilyet is csak egy Skót találhat ki! Már reggel be akar rugni!
- Semmi közöd hozzá! Jössz vagy nem?
- Kössz McLeod,  de nem! Körül kell néznem a földeken!
Gregory felnevetett
- Hát ezért nem fog Shannon beléd szeretni Jack! Tudod nem szereti az egyszerű földműveseket! Viszlát Jack! - hajtott tovább pimaszul.
- Hé! - kiáltott Jack haragosan - a francba! - túrt bele sötét hajába - Gyere Boby! - szólt a kutyájának.
Déli tizenkettőkor Shannon felvette kockás szoknyáját és egy hozzáillő polót.  a család lent ült az ebédlő asztalnál,  mikor a lány lement tánclépésben a lépcsőn,  sporttáskáját a vállára vetve.  Sarah O'Connor összehúzta szemöldökét.
- Már megint elmész? - mordult rá a lányára - Tudod jól,  hogy nemsokára visszamegyek NewYorkba!
- Tudom anya! - csókolta meg édesanyját - Igyekszem haza, de tudod ma van az első órám!
- Így van! - kontrázott Rory
- Meglátjátok! - csókolta meg nagyanyját és édesanyját - olyan,  műsort csinálunk a Céilire,  hogy mindenkinek tátva marad a szája!
Mindenki felnevetett
- Hát akkor jó munkát Shannon! - felelte nagymama
- Meg lesz! - tépte fel az ajtót a lány,  ami előtt meglepetésében nem Niel állt,  hanem Jack,  aki se,  szó se beszéd karon ragadta.
- Mi bajod Jack? - rémült meg Shannon - Várj becsúkom az ajtót!
Jack sötét szeme villámokat szórt és szorítása nem enyhült, míg odébb vezette a lányt.
- Mi bajod van velem Shannon? - kérdezte fojtott hangon - Az,  hogy nem vagyok olyan művelt mint te,  vagy a barátod Niel?
- Nem értem! - nyögött fel a lány - Ki mondta ezt neked?
- Az unokanővéred férje,  Gregory!
- Gre?Greg?De miért?
- Nem tudom! - eresztette el a lány karját,  csak megjelent az úton,  a kocsiján és a képembe vágta,  hogy azért nem szeretsz,  mert csak egy egyszerű földművelő vagyok!
- Ez nem igaz! - hápogta a lány
- Akkor bizonyítsd be! - rántotta magához Shannont Jack
- Szép jó napot! - hallotta Niel hangját - Zavarok? - köszörülte meg a torkát
- Dehogyis! - lökte el magától Jacket Shannon - Jack már menni készül!
- Igen! - felelte Jack - Ja,  még valamit Niel! - mondta kajánul mosolyogva - Jól csókol a barátnőd!
Miután Jack elment Shannon zavartan nézett Nielre
- Szia!
- Szia Shannon! - felelte gorombán Niel - Gyerünk mert elkésünk! - nyitotta ki a sportkocsi ajtaját Niel
- Jaj Niel! Nehogy komolyan vedd!
- És ha úgy veszem? - motyogta a fiú
- Az a te gondod! - vonta meg a vállát Shannon és az útat kezdte el figyelni.
Niel szótlanul koncentrált a vezetésre.  Shannon lopva figyelte,  a fiú arcát karcsú mégis erős újjait,  amikkel a kocsi kormányát fogta.  Szivesen beletúrt volna a fiú fekete hajába.  Nagyot sóhajtva fordult el.  Megkönnyebülve szállt ki az O'Rourke House előtt,  a lányok már ott toporogtak kétségbeesetten.  Shannon feledeve rosszkedvét nevetve lépett közéjük.
- Hát ti? Miért nem mentek be? - kérdezte
- Nem mertünk! - felelte Mary Donahue - Megvártuk magát Ms.  O'Connor!
- Magát? - kérdezte Shannon - Tegezzetek nyugodtan!
- Miért nem vagytok bent? - ért oda hozzájuk Niel és mérgesen nézett rájuk
- Nem akartuk zavarni édesanyádat! - motyogta Kimberly Birds - És Brigid azt mondta várjuk meg kint a tanárnőt!
- Nem igaz,  mit meg nem enged magának a húgod Niel!
- Majd beszélek vele! - motyogta Niel - Gyeretek be! - tárta ki az ajtót
Shannon némán követte őt a lányokkal.
 - Hát akkor itt hagylak a lányokkal - felelte Niel - Sziasztok! - intett búcsut - Szia Shannon!
Shannon megkövülten állt az ajtóban, a lányok zsivaja nem jutott el a tudatáig egyre csak Niel hüvös magtartása járt az eszébe. Ennyire féltékeny Jackre?
- Ms.  O'Connor! - érintette meg a lány vállát az egyik kislány - Milyen zenét tegyek be?
   - Hogy? - riadt fel Shannon - Mi kérdeztéll?
   - Milyen zenét rakjak be?
   - Bemelegítéssel kezdjük a shoft shoe - t/spiccipőt/vegyétek fel!
   - Igen!
   - A zenét majd én elintézem!
   - Igenis!
   Shannonbecsúkta az ajtót és nasgy levegőt vett majd a terem közepére állt.  Tíz perc múlva már hangos kopogás hallatszott.  Brigid mérgesen húzta fejére a párnát az egyik emeleti hálószoba ágyában.  Majd nyitotta csodálatos kék szemeit,  és haragosan kimasírozott hálóingjében öccse hálószobája felé és benyitott.
   - Declan , Declan! - rázta meg az alvó fiút
   Declan álmosan pillantott fel
   - Mi az ördögöt csinálsz Brigid O'Rourke elment az eszed? - ült fel mérgesen
   - Hallod ezt? - kérdezte villogó szemekkel - déli tienkét óra óta kopácsolnak,  itt a saját házunkban!
 - Fejezd már be Brigid! Az agyamra kezdesz menni,  ne engem ébressz,  hanem Niel - t.
   - Nem érted? Ez a kis szemét már itt van nálunk!
   - Hagyj aludni,  és mars ki! - mutatott az ajtó felé


        

Brigid toppantott egyett,  és kiment.  Shannon fél egykor szünetet tartott,  mikor
Arra lett figelmes,  hogy valaki a nevét kiabálja.  Mary Donahue az ablakhoz szaladt.
- Ms.  O'Connor! Jöjjön gyorsan!
- Te jó ég! Ez Gergory! És részeg,  de mit kiabál itt? Várjatok meg! Mindjárt jövök!

Shannon kirohant
- Drága,  drága Shannon! - jött a lány felé dülöngélve
- Te részeg vagy Greg!
- Tudom! Azért jöttem hozzád!
- Maradj itt hallod? Mindjárt jövök! - felelte a lány mérgesen
Mrs. O'Rourke is kijött a kiabálásra,  és megállította a lányt,
- Mi történt? - kérdezte
- Nem tudom! Egyszercsak itt termett,  részegen Greg az unokanővérem férje!
- Te jó ég!
- Elmehetek most?
- Természetesen Shannon! - felelte Mrs. O'Rourke
- Anya! - rontott be Brigid - egy részeg férfi randalírozik az udvaron!
Shannon megköszörülte a torkát
- Az én ismerősöm!
- Tudtam! - felelte Brigid diadalittasan - Ha te egszer beteszed ide a lábad nem lesz jó vége!
- Elég legyen Brigid! Menj csak Shannon! - mondta kedvesen Mrs. O'Rourke
A lány összekapkodta a holmiját és elköszönt a lányoktól.
- Holnap találkozunk!
Útközben a folyósón majdnem nekiment Nielnek.
- Hallotam mi történt,  ne vigyelek haza? - kérdezte Niel aggódva
- Nem kell,  majd sietünk! Gyalog megyünk!
- Megőrültél? Barrett's Hill messze van!
- Nem érdekel!Menj innen!
Shannon az udvaron átkarolta Gregoryt.
- Gyere szépen Greg! Megyünk haza! - duruzsolta a fiú fülébe Shannon
- Jól,  jól van Shannon! - támaszkodott rá Greg - Sajnálom! - súgta
- Semmi baj!
Már félúton voltak,  az országút mellett mikor Gregory hirtelen megvadult.
- Üljünk le Shannon! - nyögött fel Greg
- Rendben! Gyere leülünk ide a fűbe!
Amikor leültek egy kicsit távolabb az úttól Gregory végigsimított a lány lábán.
- Mit csinálsz? - kérdezte rémülten a lány
- Amit mindig is akartam! - mondta Greg és ledöntötte a fűre,  majd hevesen csókolgatni kezdte,  keze eközben végigsimított a lány mellén.
- Ne! - nyögte Shannon - Greg! - felelte elhaló hangon
- Hé McLeod! Elment az eszed? - hallatszott egy mély hang,  majd az a valaki felrántotta Gregoryt.
Shannon remegve és lehúnyt szemmel feküdt a fűben,  megalázottnak érezte magát és könnyek szivárogtak a szeméből.  JackO'Meara letérdelt a lány mellé és csendesen suttogni kezdett neki.
- Fel tudsz állni? - kérdezte csendben Jack
A lány bólintott,  és Jack segítségével felállt,  majd leporolta a szoknyáját.
- Köszönöm! - mondta halkan
- Mondd! - kezdte Jack - Mit keresel itt evvel a félörűlttel?
- Részeg Jack! Haza kell vinni!
- Aha! És ilyenkor hol van a csodafiú a csodakocsiján? - kérdezte csúfondáros hangon
- Jaj Jack! Hagyd már! - Menjünk inkább!
Ekkor Jack vadul szítkozodva ugrott félre egy feléjük száguldó sportkocsi elől.
- A francba! - felelte majd megpillantotta Niel - t - Ja! Az O'Rourke kölyök! Gondolhattam volna!
Niel kipatantt a kocsiból,  ahogy észrevette Shannon kisírt szemét
- Mit csináltál vele? - támadt rá Jackre
- Csigavér! - felelte Jack nyersen - Most mentettem meg Gregorytól,  - intett a fűben ülő férfira
- Menj innen Niel! - felelte égő szemekkel Shannon - Ne avatkozz bele.
- Biztos? Hazaviszlek jó?
- Nem kell mondtam már! Jackkel elsétálok,  inkább Greget vidd!
Niel nem szólt semmit,  felnyalábolta Gregoryt és az autóhoz vitte,  még egyszer ránézett Shannonékra majd beindította a kocsit.  Jack a lányra nézett.
- Jól vagy? Indulhatunk haza?
- Igen! Szerencse,  hogy Niel elvitte Greget!
- Még jó,  hogy eszébe jutott! - morgott magában Jack
- Kérlek Jack,  ne morogj! - karolt bele a fiúba,  míg másik kezében a táskáját tartotta - Sétáljunk inkább!
- Rendben! De ezt nem ússza meg!
- Hogy haladtok az aratással?
- Lassan,  de haladunk! Több ember kellene! - sóhajtott fel a fiú
- Elmész a szombati Céilire? - kérdezte Jacket Shannon
a fiú megrázta a fejét.
- Nem! Otthon maradok! Fáradt vagyok ehhez,  egész héten dolgozom!
- Bocsáss meg! - felelte a lány - Ugye milyen szép? - nézett a smaragdzöld szinben játszó dombokra,  és a rétre az országút mellett.  - Mennyivel szebb,  mint New York!
- Mikor mész vissza? - kérdezte Jack
Shannon csodálkozva nézett rá
- Ki mondta ezt neked?
- Csak kérdeztem! - vont vállat a fiú
- Az anyám megy vissza,  nem én! Én itt maradok a tánciskolámmal!
- Jól van! - csitította Jack
Már Barrett'S Hill mellett jártak,  mikor Shannon megérintette Jack karját.
- Kérlek ne áruld el otthon,  hogy mi történt jó?
Jack mérgesen megrázta a lányt
- De hát majdnem megerőszakolt!
- Jack! Gregory részeg volt,  és nem történt semmi!
- Akkor is ezt mondod,  ha később érek oda,  Jól van,  hagyjuk!
Eközben otthon Evelyn, kinézett egy fékező autó hangjára.
- Jézusom! - szaladt ki a száján
Mrs. O'Connor felnézett a kávéjából
- Mi történt Evelyn? - állt fel a nagymama ijedten
- Gregory részeg! Niel O'Rourke hozza haza! - szaladt ajtót nyitni
- Jó napot Mrs. McLeod! - köszönt Evenek - Meghoztam a férjét!
- Köszönöm Niel! - támogatta be Gregoryt Eve
- Nincs mit! Jó napot Mrs. O'Connor!                                                          
- Szia Niel! - köszönt nagymama - Hát Shannon?
- Nemsokára jön! - felelte keserűen Niel - Jacckel!
- Miért Jackkel jön? - érdeklödött Shannon anyja aki ekkor lépett a konyhába
- Azt nem tudom!Viszontlátásra! - köszönt el Niel
- Szia Niel! - mondta nagymama
- Shannon! - nyögte Gregory - Mit tettem! - temette kezébe arcát csapzott haja előre hullott
- Mit csináltál Shannonal? - rázta meg Gregoryt Shannon anyja - Hallod?
- Semmit! - tolta el őket Gregory és dülöngélve felállt - Hagyjatok! - indult el a hálószoba felé - Csak Shannon jöhet be!
- De Greg! - tiltakozott Evelyn - Shannon nem.
- Te csak hallgass!
- Na ez szép! - lépett be Rory - Még jó,  hogy Valerie nem látja - villantt a szeme Evelynre - Már délelőtt részeg! Na,  gyere Gregory! - fogta meg a férfi karját - Szépen felmegyünk!
- Veled beszédem van! - fordult nagymama Evelynhez
- Nagyon félek nagymama,  hogy Greg valamit csinált Shannonal! - mondta Eve
- Eszedbe ne jusson ilyet kitalálni! - mondta Sarah
- Sziasztok! - lépett be Shannon mint egy végszóra
- Hol voltál? - támadt rá az anyja - Már aggódtunk érted!
- Csigavér! - felelte a lány - Jack hazahozott! - mosolygott rá a többiekre
- Hogy - hogy Jack? - érdeklődött nagymama Miért nem Niellel jöttél?
- Ugyan Elinor! - szólt közbe Sarah - manapság mindegy,  hogy Jack vagy Niel!
- De Sarah! - vágott közbe Mrs. O'Connor - Shannon nem olyan! Engedd,  hogy elmondja!
- Köszönöm anya! - felelte keserűen a lány,  - Hogy ilyeneket gondolsz rólam!
- Bocsáss meg!De ideges vagyok!Gregory azt mondta valamit tett veled!Te nem aggódtál volna a lányodért?
Shannon nagyot nyelt
- Nem történt semmi! - felelte határozottan - Gregory félrebeszélt! - ült le fáradtan az egyik székre
Evelyn lassan jött le a lépcsőn,  szép arcán aggódás nyomai látszottak.
- Shannon! - lépett kitárt karokkal unokahúga felé,  majd leengedte karjait,  mikor meglátta annak hideg tekintetét.
- Elegem van a családodból,  és belőled is! - tört ki Shannonból,  és felpattantt táskáját felkapta és felrobogott az emeletre.
Evelyn lehajtotta a fejét.
- Nem bocsátott meg!
Nagymama rátette kezét unokája karjára
- Ne félj! Előbb vagy utóbb megbocsát!
- Mi folyik itt? - kérdezte Shannon anyja Evelynre pillantva
A lány könnyes szemekkel nézett rá
- Ne haragudj Sarah! De ezt nem mondhatom el!
Szaladt fel az emeletre Eve. Sarah ránézett a többiekre
- Hát ezekbe mi ütött?
- Nem tudom! - ált fel nagymama - valamin összevesztek! Kér valaki teát?
Mielőtt felelhettek volna Valerie lépett be.
- Sziasztok! Hát ti? Mit ültök itt? Gyönyörű idő van! - sóhajtott fel,  és lerakta kezéből a virágcsokrot - Sarah el,  kell jönnöd sétálni,  mielőtt elutazol! Na! Mi van veletek? Rory? Sarah?
- Semmi! - állt fel Rory és megpaskolta Valerie arcát - Csak Gregory egy kicsit holtrészeg!
- Ki? Gregory McLeod? Az nem lehet! - rogyott le az egyik székre
- Pedig igaz! - kortyolt bele a kávéjába Sarah
- Felmegyek,  beszélek őkelme fejével! - állt fel Valerie és hátrasimította szőkésbarna haját.  Odafent az emeleten csend és béke honolt,  Shannon Bettyt simogatva feküdt az ágyán,  mikor kopogtak.  a lány riadtan ült fel.
- Ki az?
Nem szólt senki,  Shannon nagy nehezen felállt és az ajtóhoz ment,  amikor meglátta az ajtóban Gregoryt,  majdnem rácsapta az ajtót.
- Menj innen! - sziszegte
- Várj Shannon! - felelte akadozó nyelvvel Gregory - beszélnünk kell!
- Menj vissza a szobádba Greg! És hagyj nekem békét!
Gregory nekitámasztotta kezét az ajtónak
- Engedj,  bekérlek! Beszélnünk kell!
- Eredj vissza a feleségedhez!  - Mondta Shannon,  és becsúkta az ajtót, majd remegve dőlt neki.
Ezután sírva zuhant végig az ágyán.  Gregory visza támolygott a szobája feléahol Evelyn várta kisírt szemekkel.
- Megint Shannont zaklatod? - kérdezte mérgesen - Menj és feküdj le!
- Hagyj nekem békét! Érted? - rázta meg a lányt villogó szemekkel - Eredj Declanhez!
- Kérlek Greg! - tördelte kezét Evelyn - Eredj feküdj le!
- Eredj a szobádba! Lemegyek és iszom egy kávét!
Evelyn kétségbaesetten nézett férje után,  majd határozott léptekkel Shannon szobája felé indult,  megállt az ajtó előtt és elmosolyodott,  bentről Ír zenét hallott és szteppcipők kopogását.  Bekopogott a zene elhalkult,  és a kopogás is elhalt.
- Ki az? Greg? Hagyj békét nekem!
- Én vagyok! Eve!
- Kérlek Eve! Menj a férjedhez vissza vagy Declanhez! - felelte gonoszul Shannon a zárt ajtó mögül.
Evelyn nagyot nyelt.
- Köszönöm Shannon! Bocsánatot jöttem kérni,  de már megyek is! Úgy látom semmi értelme!
- Nincs is! Hagyj gyakorolni,  készülnöm kell a Céilire!
Evelyn átbotorkált a szobája felé.  Odabent sötét volt nem voltak széthúzva a függönyök,  hogy Sean aludni tudjon.  Evelyn leült a kicsi bölcsője mellé,  szőke haja előrehullott,  ahogy lehajtotta fejét,  és sírt.  Kisvártatva Valerie Evelyn anyja jött be a szobába feldúltan.
- Mi ez az egész Eve?Mi van Greggel?
A láyn felemelte könnyáztatta arcát
- Jaj anya! Én olyan hülye vagyok! - szakadt ki belőle a zokogás - Anya!
Valerie a lányához ment és átölelte.
- Csss! - nyugtatta meg - most szépen,  elmesélsz mindent jó? De ne itt!Seannak aludnia kell!
Másnap reggel verőfényes idő köszöntött Barrett'S Hillre. Shannon álmosan pislogott ki a takaró alól. Szerda reggel volt. Már csak két napja van arra, hogy tökéletesítse a csoport tánctudását de, hogy tudja ezt megcsnálni mikor végig Nielre gondol?Shannon nagy lendülettel felkelt az ágyról és a fürdőszoba felé indult. Pár perc múlva fogmosás közben Niel járt az eszében. Álmosan hunyorgott a tükörbe. Most nem ez a legfontosabb!A lány miután megmosakodott kifésülte ragyogó égővörös. Utána ahogy szokta reggelenként lesietett a konyhába. Az ajtóban megtorpantt, ahogy sejtette az asztalnál Greg ült iszonyú Fejfájással küszködve.  Shannon vigyorogva ment oda az asztalhoz.  
- Szia Greg! - kezdte gúnyosan - csak nem vagy másnapos?
A fiú ránézett
- Kérlek Shannon! - nyögte - Ne kínozz! Iszonyúan fáj a fejem!
- Emlékszel mi történt tegnap? - kérdezte a lány hozzá hajolva
Gregory ránézett
- Mit akarsz? - motyogta
- Jól van! - paskolta meg a karját Shannon - Tegnap egy kicsit berúgtál!
- Mi folyik itt? Mindenki úgy beszél velem,  mint egy bünözővel!
- Szegény Greg! - búgta Shannon,  és a fiú elé tett egy bögre   forró kávét,  amit sebtében csinált.  - Arra sem emlékszel, hogy Niel hozott haza?
- Igen! Arra igen! - szégyelte el magát a fiú - Meg kell neki köszönnöm!
- Szerintem,  most hagyd őt! - állt fel az asztaltól lány
- Miért? - kérdezte Greg - történt valami?
- Nem! Felelte gyorsan Shannon,  mert Eve lépett be a konyhába
- Jó reggelt! - köszönt a bent lévőknek - Vagy inkább jó estét? - villantt a szeme Gregre,  míg leült mellé
- Sajnálom Eve! Nem fog előfordulni! - akarta megcsókolni a feleségét de az elhúzodott.
- Remélem is! - felelte hidegen Eve - Azok után amiket tegnap a fejemhez vágtál!
- Na jó! - húzta el a száját Shannon - Amíg ti veszekedtek elmegyek sétálni!
Shannon felkapta vékony kardigánját, és kisietett. Itt Írországban hűvösek voltak a reggelek. Főleg a szikláknál a tenger mellett ahol Shannonék laktak. A lány lassan sétált, élvezte a napsütést és virágokat szedett. Elhatározta, hogy elmegy megnézni a közelben lévő óriási kőveket amik Stonhenghez voltak hasonlatosak. Még két órája volt a táncóráig, addig szerette volna átérezni a hely szellemét, az  ősi Kelta kövek között. Mindig is vonzódott a boszorkánysághoz, és itt ideális volt hozzá a környék. Nagyot sóhajtott. Mégcsak az kéne, hogy ezt beadja az anyjának. Akkor végképp befellegezne a jó viszonynak, hajolt le egy újabb virágért elhatározta, hogy a kör közepére teszi . Már fél órája gyalogolt a házukkal ellenkező irányba. Míg elé tárult a réten álló hatalmas kőtömb rengeteg. Elragadtatva figyelte, ahogy a reggeli nap sugarai ráestek a kővekre. Hirtelen megcsapta a múlt szele, lelki szemei előtt fehér lepelbe burkolt druidák álltak a kör közepén. Shannon megilletődve fogta a kezében a virágcsokrot és belépett a kör közepébe, majd pár percre csendben megállt. Fejét a nap felé emelte és hagyta, hogy a sugarak átmelegítsék szívét és lelkét. Gyönyörű volt ahogy ott állt az ősi kövek között, tűzvörös haja szikrázott a napfényében, azt kérte, hogy sikerüljön a tánc és Niel szeresse míg világ a világ.
- Nocsak,  nocsak! - törte meg a csendet egy fiatal női hang
Shannon hátrafordult a varázslatos hangulat megszünt.  ahogy megpillantotta Brigidet aki lóháton ült.  Egy tűzes hófehér csődörön.
- Mit akarsz? - kiáltott fel Shannon,  míg végigmérte a lányt aki lovagló ruhában is gyönyörű volt.
- Csak nem boszorkányságon kaptalak?
- Nem hiszem! - felelte higadtan Shannon - Csak kijöttem tisztelegni az ősök előtt! - lépett ki a körből.
- Érdekes ezt ma így hívják? - kérdezte Brigid gúnyosan - Niel is biztosan Kijönne!
- Mit akarsz tőlem? - sóhajtott fel Shannon
- Hagyd békén a bátyám! - szállt le a lováról Brigid és egészen a lány közelébe sétált - Vagy mindenki tudni fog erről!
- Erről? - intett kezével a kövek felé - Ezt mindenki ismeri Barrett'S Hillben!
- Tudod,  jól miről beszélek! Szállj le a bátyámról,  azt nem bánom,  ha ott kopácsolsz nálunk,  de Niel - t hagyd ki ebből a játékból,  és engedd át Allison Moorenak a helyed! Hidd el te és Niel nem,  illetek össze. !
- És ha azt mondom nem? - kérdezte dacosan
- Nos akkormolyan boszorkány üldözést tartok,  hogy New Yorkig meg sem állsz!
- Nevetséges vagy Brigid! A szívnek nem lehet parancsolni!
- De nem vagy közénk való!
- Rendben! - felelte higgadtan Shannon - Megigérem,  hogy beszélek Niellel!
- Remek! - ült vissza a lovára Brigid - Akkor megtennéd,  hogy Allison szólótáncot táncoljon?
Shannon megrázta a fejét
- Nem!
- Miért nem?
- Nem érdekel,  hogy ki milyen gazdag és mennyi pénze van a tehetség számít! - felelte szenvedélyesen - Már pedig Allison a tánckarban fog szerepelni!
- Allison boldog lesz,  ha meghalja!
- Sajnálom! - felelte rezzenéstelen arccal Shannon - Engedj kérlek! Haza kell mennem!
- Menj csak! És ne feledd,  amit mondtam! - indult el Brigid a lovával
Brigid sietve vágtatott hazafelé. Kifulladva ment be a házba, Mrs. O'Rourke az édesanyja aggódva nézett rá.
- Hol voltál Brigid? - kérdezte Mildred - Nemsokára jön Shannon!
- Ja! A táncoslány! - mondta gúnyosan
- Légyszives segíts Nielnek előkészíteni a termet!
Brigid felhúzta az orrát
- Az nem a személyzet dolga?
- Brigid! Ne húzz fel kérlek!
- Jól van! Átöltözöm és megyek!
Fél óra múlva egy régi farmerban és kendővel hátrafogott hajjal indult el a táncterem irányába,  kezében seprűvel.  Az ajtóban megállt.  Niel volt bent és éppen egy pár Cd - t rendezett el.
"Milyen helyes fiú!" - gondolta Brigid
Niel megérezte,  hogy figyelik így megfordult
- Mondcsak Brigid! Nem tévesztetted el a házszámot?
- Vicces vagy öcskös! - kezdte söpörni a termet Brigid - A kis barátnődnek készítem elő a termet!
Niel felsóhajtott és hátrasimította fekete haját.
- Nem a barátnőm,  csak
- Csak szeretnéd! - felelte gúnyosan
- Hagyd abba rendben? - nézett félre
- Óh! - ölelte magához a söprűt Brigid - Az öcsém szerelmes,  de a kislány mást szeret igaz? - puhatolózott tovább
- Nem tudom,  talán! De nem is érdekel! - vonta meg a vállát - Miért érdeklődsz ennyire? Kémkedsz valakinek?
Brigid hátrarázta fényes szőke haját
- Nem! Csak érdekel,  hogy mi van az öcsémmel!
- Siessünk! - vágta rá Niel - Mindjárt jön Shannon
- Jó! De még egy szót hadd szóljak! Niel! Szerintem Allison Moore jobban illene hozzád!
- Hagydd abba! Mégegyszer mondom!
Déli tizenkettőkor kezdtek a lányok szállingózni kezdtek.  Elsőként a fekete hajú démoni szépség Allison állított be,  Brigid ismerte barátnőjét és tudta,  hogy az iskoláslány külső vad női amazont takar.  Szóval nézte végig barátnőjét míg eléje sietett.  Minden megvolt benne ami egy nőben meg kell,  hogy legyen.  Vad volt szexi és titokzatos.
- Szia Allison! - ölelte át Brigid
Niel éppen feléjük tartott,  ám midőn észrevette húga barátnőjét szó nélkül visszafordult.
- Niel! - kiáltotta Brigid,  majd Allison feléfordult - Ne haragudj! Az öcsém már csak ilyen bunkó! Gyere! Mindjárt jönnek a többiek!
- Tulajdonképpen,  az öcséd miatt jöttem korábban! - dobta le sporttáskáját a terem előtti székre.  - De úgy látom nem érdeklem egyiket sem!
- Tudod! - vágott közbe Brigid - Egy kicsit beszélgettem Ms. O'Connorral, aki azt mondta, jól táncolsz,  de a csoportban kell lenned, úgy gondolom - fecsegett tovább - Ott is jó nem, ?
Allison úgy nézett Brigidre,  mint akit kígyó mart meg.
- Hogy a legjobb? - sikoltott fel - Ha nem táncolsz szólót,  táncot egy senki vagy! Én - mutatott magára - Megnyertem a megyei bajnokságot,  erre idejön egy jenki aki annyit sem ért hozzá,  hogy.  áh! Inkáb megyek átöltözni!
Allison dühösen nyitott be az egyik fürdőszobába, ez csak az ő kiváltsága volt a többiek a teremben öltöztek át. Dohogva vette le iskolai egyeruháját és csak egy szál melltartóban meg egy zöld szoknyában álldogállt a tükör előtt
- Hm! Kivánatos látvány! - hallatszott egy férfihang Allison háta mögött
A lány ijedten fordult hátra.  Az ajtóban Declan állt.
- Mit akarsz? - kapta maga elé blúzát Allison - Tűnj innen! - sziszegte,  és idegesen igazította füle mögé fekete haját.
- Csak nem erre az idióta ugrabugrálásra jöttél? Téged értelmesebnek gondoltalak!
- Hogy te milyen fafej vagy! Látszik,  hogy semmi kultúra nem szorult beléd!Menj már el!Fel akarok öltözni!
- Tudom ám kire vagy dühös! - lépett beljebb Declan
- Mit tudsz te? - nézett a fiúval farkasszemet miközben szíve a torkában dobogott.  Declan vezsélyesebb volt,  mint Niel.
A fiú ekkor magához rántotta úgy,  hogy megfogta a lány csuklóját.  Allison nekidőlt a fiú széles mellkasának,  Declanen egy egyszerű kockás ing volt de így is elképesztő látvány nyújtott.
- Szóval! - emelte fel a lány állát Declan - Az a kis liba,  Shannon O'Connor? Talált?
Allison felnyögött lábai elgyengüldtek a fiú közelségétől
- Ne kínozz!Igen! - felelte elhaló hangon
Declan eltolta a felajzott lány
- Helyes! Tudtam,  hogy egyetértünk!
- Menj már ki!Mindjárt kezdődik az ugrabugrálásom! - felelte dühösen
Declan megszorította a lány karját
- Mi ketten tezsünk róla ugye, hogy eltűnjön ez a kis hülye?
- Igen! Csak eressz el!
- Nagyon jó! Találkozunk óra után! Pá picinyem! - intet csókot Declan
Miután becsúkodott az ajtó Allison mérgesen hajítota rá a törülközőjét.
- A fene! Mindjárt kezdd az órám! Majdnem elkéstem!
Odabent épp bemelegítettek.
- Bocsánat,  bocsánat! - sietett be Allison
- Nos! - felelte kimérten Shannon - Allison kedvéért mégegyszer megcsináljuk a bemelegítést!
Shannon hátrakötötte vörös haját és a magnóhoz sétált.
- Mondtam már,  hogy bocsánat! - kiáltotta Allison
- Jegyezd meg!Nálam nincs késés!Aki profi munkát akar az jelenjen meg időben. A többieket hátráltatod a gyakorlásban!
Allison lehajtotta fejét egész teste remegett a dühtől,  utálta,  ha mások előtt leszídják.  Mary Donahue megértően nézett rá.  Aztán elindult a zene.  Allison nem érzett semmit csak a zene lüktetését.
- Nagyon jó! - kiáltotta Shannon - Lehet,  hogy a bemelegítést is bevesszük.
Kopogtak az ajtón,  Shannon odasietett az ajtóban Mrs. O'Rourke állt.
- Shannon! Én és Niel szeretnénk megnéznék a próbát,  ha lehet!
- Persze! Jöjjön beljebb! Szia Niel gyere! A lányok a cipőt veszik fel!
- Szia! - súgta Niel a lány füléhez hajolva, ajkai majdnem hozzértek a lány füléhez.
Allison dühösen figyelte őket míg bekötötte a cipőjét.
- Gyere! - bökte meg a karját Mary - A Lord of The Dance nyitány jön!
- Elfelejtetted? Én csak a fináléban vagyok benne! - motyogta Allison
Niel odasétált Shannonhoz aki a következő Cd - t rakta be.
- Beszélnünk kell! - súgta
A lány úgytett mint aki keres valamit a magnón
- Jó! - fordult pár perccel később a fiú felé - Óra után! Most ülj le!
Niel engedelmesen végigülte a két órát.  Szünetben sem állt fel,  hanem édesanyjával lelkesen tapsolt.
- Okey! - tapsolt óra végén Shannon - Vége! Nagyon jók voltatok!
Mrs. O'Rourke,  felállt és odasétált Shannonhoz
- Nagyszerűek voltatok! - fordult a lányok felé
- Köszönjük! - kiáltották a lányok
- Sziasztok! - intett nekik Shannon
- Szia Shannon! - köszönt el Mrs. O'Rourke - Nagyszerű lesz a tánc a Céilire!
- Köszönöm! De van még egy meglepetésem!
- Alig várom! - bólintott Mrs. O'Rourke - Niel jössz te is?
A fiú megrázta fejét
- Nem! Még beszélnünk kell!
- Rendben!Ó! - fordult hátra Mrs. O'Rourke - Szia Allison!
- Jó napot Mrs. O'Rourke! - mosolygott rá a lány - Elnézést Ms. O'Connor! Beszélhetnék önnel?
Shannon nevetve fordult el Nieltől
- Persze mondjad!
Allison lesütötte szemét
- Négyszemközt ha lehetne!
Shannon bocsánatkérően nézett Nielre, aki megvonta vállát.
- Ne haragudj! - mondta Shannon
Allison örömmel látta, hogy Niel arca elborul. A két lány kiment a folysóra, Shannon idegsen az órájára nézett.
- Mondjad mi olyan sürgős?
- Tanárnő!Bocsánat a késésért, de feltartottak, reggel!Tudja Ms. O'Connor, Niellel találkoztam!Olyan fantasztikusan tud csókolni!
Shannon arcáról lefagyott a mosoly, hidegen nézett Allisonra.
- Mi közöm nekem ehhez?
- Csak szólni akartam!
- Rendben! - felelte idegesen Shannon - De ha mégegyszer elkésel nem tartunk rád igényt!Bejössz a Strechingre?
- Igen! - mosolygott rá Allison
Niel odabent már várt rájuk
- Végre Shannon!Beszélni akartam veled!
- Én pedig nem!Ne haragudj, sok dolgom van!Óra után pedig haza kell mennem!
A fiú könyörögve nézett rá
- Kérlek olyan régóta várok erre!
- Nem!.  - sziszegte a lány - Tűnj el vagy menj Allisonhoz!
Már mindenki őket nézte. Shannon mosolyt erőltetve magára végezte el a lazító gyakorlatokat.
- Szuper! - kiáltotta a végégn - Büszke vagyok rátok!Találkozunk holnap!
Allison nevetgéve ment ki teremből.
- Viszlát Ms. O'Connor! - köszönt oda pimaszul a lánynak
- Szia! - felelte elhaló hangon
Miután az utolsó lány is elment Shannon zokogva borult neki a tükörnek.
- Nem szeret! - nyögte - Vége mindennek!
A kastély másik termében Allison fuldokolva nevetett, miközben Declan széles mellkasára borult.
- Látnod kellett volna! - törölgette könnyeit amik a nevetéstől csordultak ki - Milyen szánalmas volt!Ostoba liba! - fújt megvetően
- Szuper voltál! - simított végig a lány haján Declan - De most jövök én!
- Mik a terveid?
- Nem kötöm az orrodra! - felelte nyersen - Eredj haza anyádhoz!
- Szívtelen vagy! - vágta a fiú fejéhez Allison
- Ha nem hagyod abba! - dörmögte Declan míg a lány karját szorította - Te is pórul járhatsz!
- Aú!Engedj el!Már megyek is! - kiáltott fel Allison és kitépte magát a fiú szorító karjai közül.
- Allison!Ne felejtsd el! - szólt utána Declan mielőtt kilépett volna - Senkinek egy szót se!
- Úgy lesz!. bólintott a lány
Shannon kapkodva szedte össze holmiját. Ismét azt az ólmos fáradságot érezte és undort mint amikor Evelynt meglátta az istállóban Declannel. Nem akart Niellel találkozni, és senkivel sem. Pillanatnyilag csendre, és nyugalomra vágyott. Elhatározta, hogy kimegy az óriások kövéhez ahol korábban járt. Kopogtak, a lány meglepve nézett fel. Sűrű könnyein át látta, hogy az ajtóban Niel áll, kezében egy szál vörös rózsával.
- Shannon! - súgta lágy hangon és közelebb lépett a lányhoz annyira,  hogy érezték egymás szívverését.  a fiú hozzá hajolt Shannon arcához és mielőtt bármit szólhatott volna,  hosszan lágyan megcsókolta.
- Niel! - felelte akadózó hangon
- Css!Most ne beszélj! - simított végig a lány szép arcán és karcsú nyakán Declan.
Merthogy ő volt,  és most élvezte igazán,  hogy ikrek Niellel együtt.  Majd beadja,  hogy ez a boszorka elcsavart a fejét.  Niel dühönge vágott át a folysón,  és majdnem neki ment az édesanyjának.
- Niel! - állította meg a fiát - Shannon már elment?
- Nem tudom! És nem is érdekel! - felelte keserűen
- Valamit szeretnék kérdezni tőle! Beküldenéd hozzám? - simított végig homlokán Mrs. O'Rourke - A szombati Céilire kell mindent előkészíteni! Mrs. O'Brien átjött segíteni! Kérlek,  szólj Shannonak jó? Küldd be a dolgozószobámba!
- Jó! - sóhajtotta a fiú
Semmi  kedve nem volt a lánnyal beszélni. A tánctermből nevetést hallott ahogy a teremhez ért. Óvatosan közeledett a terem felé, a nevetés Shannoné volt de ki a férfi?Aki megállás nélkül suttog?Niel benézett a terembe és a látványtól kiszaladt az arcából a szín. A terem közepén ott állt Declan szoros ölelésben Shannonnal. Niel felkiáltott.
- Declan!
Shannon szemei felpatanttak az édes bódulatból.  Jól hallotta? Declan? Szeme az ajtóban álló ideges fiút kutatta.  Mi történt? Declan élesen felnevetett.  és ellökte a lányt,  majd Nielhez fordult.
- Látod milyen kis boszorkány? - fogta meg egyik kezével a lány csuklóját,  és erősen megszorította.  - Nem csak téged vert át!
Niel őrjöngve vetette magát Declanre.
- Ereszd el! Hallod? Nem hiszek neked!
- Szerinted mit csináltunk az előbb?Felelj! - lökte meg a lányt
Shannon sápadtan nézett Nielre
- Megcsókoltam! - bólintott,  arca égett a szégyentől - De hidd el azt hittem,  hogy te vagy! És ő nem mondta
- Elég! - ordította Niel és előre lépett - Halgass! Tűnjetek el! - felelte dühtől remegő hangon
- Látod? - kérdezte gúnyosan Declan - Mondtam, hogy egy kis. .
- Hagyd abba! Téged pedig - fordult a lány felé Noel - anyám hívat! Menj hozzá,  és utána pedig tűnj el örökre!
Shannon nem szólt csak bólintott, és úgy ment végig a folyosón,  lehajtott fejjel észre sem véve Brigidet aki csodálkozva nézett rá. A két fiú testvér eközben egymással szemben állt.
- Hidd el! - felelte Declan és hátrasimítota haját - Csak segíteni akartam!
- Persze! - vicsorgott Niel - Örültél ugye? Végre tönkre teheted a boldogságom?
- Mi folyik itt? - robbantt be Brigid a szobába - Úgy veszekedtek,  hogy kihalatszik! Anyának vendége van!
- Tessék! - mutatott Brigidre Declan - Ő is segített!
- Igazán? Köszönöm Brigid! Most örültök? Shannon elmegy! - nem tehetett róla,  de elsírta magát.
- Anyám asszony katonája! - indult ki Declan de tovább nem jutott,  mert Niel behúzott egyett a bátyának.  és kiment.
Declan az orrát fogva feküdt,  Brigid nevetve gugolt le mellé.
- Ezt jól megkaptad! - mondta nevetve
- Segíts! - kapott a húga keze után
- Hogy is ne!Nem vérezem össze a virágos szoknyámat bátyus! - köszönt el vidáman
Shannon könnyeit nyelve várakozott a dolgozószoba előtt. "Legjobb lenne - gondolta - Ha itt hagyna mindent,  és visszamenne New Yorkba!" Idáig jutott gondolataiban Shannon,  mikor Mrs. O'Rourke behívatta.  Shannon emelt fővel lépett be a szobába,  és köszönt az őt váró két nőnek.  a másik hölgy Lady Eugenia Mary O'Brian volt igen idős,  és igen előkelő.
Shannon leült a felkínált helyre.
- Shannon a tánctanárunk! - kezdte Mrs. O'Rourke - Rajta nyugszik minden!
- Nos kedvesem,  hogy halad a tánccal? Lesz szép bemutató a Céili napján?
- Sehogy! Sehogy sem haladok,  és nem fogom befejezni! - állt fel hevesen - Köszönöm a bizalmukat de nekem el kell mennem!
- A lányok szomorúak lesznek! - felelte bánatosan Mrs. Orourke - Ki fogja befejezni?
- Furcsa! - kortyolt egyett a teájából Mrs. O'Brian - Azt hittem,  hogy a New Yorkiak sokkal ambiciozusabbak mint mi Írek! - és elfintorította arcát - Nos Mildred tévedtem! Gondolkodtál már azon - fordult el Shannontól - ,  hogy ki vegye át a leány helyét? Mindig is tudtam,  hogy az ilyen munkát nem szabad fiatalokra bízni! Csak profikra! Nem bukhatunk meg a rendezvényen!
Shannon megsemmisülve ült a helyén. Mrs. O'Rourke szomorúan nézett rá.
- Vársz egy kicsit kint? Mindjárt hozom a pénzed!
- Nem köszönöm! Majd Rory nagybácsim eljön érte! Köszönök mindent! És - hajolt meg Lady O'Brian előtt - sajnálom!
Mrs. O'Brian elfordult,  míg Shannon rogyadozó lábbakkal indult el a kapu felé.  Otthon nem szólt senkinek,  csak Rory szobájába ment.  Bekopogott,  odabent elhallgatott a Vivaldi lemez.
- Ki az? - szólt ki Rory, utálta ha megzavarták zenehallgatás közben.
- Én! - lehelte Shannon és idegesen a füle mögé simította lángvörös haját
- Óh Shannon!Gyere be!
- Rory! - sírta el magát a lány,  ahogy belépett - én olyan szerencsétlen vagyok!
Rory gyorsan becsúkta az ajtót,  majd intett a lánynak,  hogy üljön le mellé.
- Na mi a kislány? Kérlek,  mondd el mi a baj?
Shannon félórán keresztűl mesélte el a történteket.
- Szóval! - törölte meg szemét - Neked kell elmenned a pénzemért!
Rory hátrasimította őszes haját
- Muszály engem belevonni? Én szeretem Mrs. O'Rourkeot! És nem akarok összeveszni vele!
A lány nagyot sóhajtott
- Gyülölöm őket! - tört ki belőle - Főleg a két fiút! Otthagytam az állásom!
Rory döbbentten nézett rá
- Otthagytad az állásod? Hiszen az volt minden álmod!
Shannon megrázta a fejét
- Majd találok mást! Nem tudok többet ott tanítani!
- És Jack? Hidd,  el annyiszor mondtuk,  hogy ő a hozzád való!
- Nem! - állt fel a lány - Egy időre elegem van a férfiakból!És a Céilire sem megyek el! - szakadt ki belőle
Rory megsimogatta a lány vörös fürtjeit
- Meddig jutottál Nielel?
Shannon ajkai megremegtek,  ahogy eszébe jutott a csók.
- Szőrnyű volt! - fogta a fejétkét kezébe - Azt hittem,  hogy Niel az és kiderült kiderült - nem tudta folytatni
- Declan? - nézett rá Rory
- Igen! - felelte hidegen - Legyen átkozott!
- Hozzád nyúlt? - patantt fel Rory - Ha igen megölöm!
- Ne! Csss! Nem akarom,  hogy valaki meghallja! Nem nyúlt hozzám,  hál istennek!
- Az a szerencséje! - csillapodott le Rory - Az a gyerek egyszer még bajt hoz Mrs. O'Rourkera! - csapott öklével a levegőbe
Shannon kedvesen nézett unokabátyjára
- Ennyire sokat jelent neked?
- Igen! - csuklott el a hangja
- Szegény Rory! - csóválta fejét a lány és felállt - az O'Rourkeok,  csak bajt hoznak ránk! Megyek,  elmondom nagymamának a jó hírt!
Shannon fáradtan vánszorgott le a konyhába,  az asztalnál ott ült az anyja és a nagymamája.
- Szervusz kicsim! - köszönt túlságosan kedvesen az anyja - fáradt vagy?
A lány szomorúan elmosolyodott
- Igen! - mondta és leült - Mindenki itt,  van? - kérdezte csengő hangon,  Evelyn aki a tűzhelynél állt,  megfordult
- Igen!
- Mi a kincsem? - kérdezte nagymama
- Otthagytam az állásom!
A bejelentés,  megtette hatását
- Mégcsak pár napja kapta meg! - sopánkodott Sarah a többieknek
- Hagyjátok! - csitította Elinor - Ugye köze,  van a fiúkhoz?
Gregory előre lépett
- Valamit tettek veled? - kérdezte feldúltan
- Nem Greg! - szólt közbe Shannon - Semmit nem csináltak!Hagyjuk ezt a témát jó?Csak szóltam, hogy ne számítsatok rám a Céilinél! - állt fel és a szobája felé indult
Nagymama kérdőn nézett a többiekre
Niel ez alatt az anyjához sietett,  aki az asztalnál ült és apapírjait nézte át.
- Mama! - köszörülte meg a torkát Niel
- Áh fiam! - nézett fel - Tudtad, hogy Shannon elment?
- Igen! - ült le Niel az anyjával szembeni székre - Én küldtem el!
Mrs. O'Rourke csodálkozva nézett rá
- Te?De miért?
Niel elfordította a fejét
- Csak!Ez az én ügyem, és Declané!
- Már megint Declan! - jajgatott Mrs. O'Rourke - Elegem van! - csapott később az asztalra - Niel!Köteles vagy egy új tanárt szerezni!
- Igen anya! - állt fel fáradtan - Hidd el! - emelte rá könnyes szemét - Nehéz döntés volt!
- Rendben! A te döntésed! - szakadt ki a sóhaj Lady O'Rourkeból
Shannon eszeveszett tempóban csomagolta össze a holmiját.  Nagy zöld szemét könnyek öntötték el,  arra a gondolatra,  hogy itt kell hagynia Barrett'S Hill - t.  Éppen a ruháját csomagolta mikor lentről csörömpölés hallatszott.  Szerda éjszaka volt.  Vajon mi ez?
Aztán Evelyn felsikoltott.  Shannon lélekszakadva rohant a lépcső tetejére,  és lenézett.  a lépcső alján ott állt a családja egy összegyűrt papírral a kezében,  a többiek vádlóan néztek rá.  Shannon szédülni kezdett és megmarkolta zsibadt újjaival a korlátot.
- Mi az? - dadogta - Miért néztek így rám?
Az anyja eszelős dühvel indult el a lépcső tetejére és az orra alá tolta a papírt.
- Igaz ez? - kérdezte hisztérikus hangon - Felelj Shannon! Igaz?
- Micsoda? - kérdezte hebegve a lány
Az anyja a kezébe adta a papírt
"Shannon O'Connor egy átkozott boszorkány! Szemtanúk látták a Barrett'S Hill - i óriások kövénél. " - olvasta a lány.
- Shannon! Jól vagy? - kérdezte Evelyn - Jól vagy?
- Igen! - kiáltott fel Shannon - Minden szó igaz! Mit fogtok most tenni? Megégetni?
- Shannon! Nyugodj meg! - felelte fáradtan nagymama - Most menjünk lefeküdni!
- Ne féljetek! - zokogta a lány - El fogok tünni az életetekből!
- Shannon! - jajdult fel Evelyn és átkarolta,  most már együtt sírtak.
Greg feszülten figyelte őket.
- Ki megyek megnézni nincs - e itt aki,  ezt bedobta!
Shannon lassan kibújt Eve ölelő karjaiból
- Ne féljetek! Nem lesz bajotok!
- Shannon! - szólt közbe Rory - Azt megérteném,  ha több lenne köztetek Niellel és ezért el,  akarsz menni,  de egy csók miatt?
- Itt már rég nem erről van szó! - szólt közbe Sarah - Az emberek pletykálni fognak! És mutogatni fognak,  hogy boszorkány!
Nagymama felnézett.
- Sarah!Senkinek semmi köze, hogy milyen vallású addig amíg vért nem ont hite ürügyén!Most pedig feküdjünk le végre!
- Ámen! - motyogta fáradtan Greg
Shannon könnyes szemmel feküdt az ágyában. "Talán - gondolta - tényleg vissza kellene mennie New Yorkba! Válogatásokra járnia,  - fordult a fal felé - és egy csinos kis házat bérelni a Broadway közelében - sóhajtott fel - és,  bekerülni a Riverdancebe és elfelejteni,  hogy Írország valaha is létezet. "
Csütörtök reggel volt.  Odakint pittymallott,  a hajnali harmattól gyémántként szikrázott a smaragdzöld fű a sziklán,  amin Shannonék háza állt.  a ragyogó égen,  melyen egy felhő sem volt,  héják köröztek lassúméltosággal,  vijjogásukat elnyomta az óceán zenéje,  ahogy a hullámok nekicsapódtak az évszázados szikláknak.  Egy új napra ébredő természet hangjai voltak ezek,  megfűszerezve a madarak énekével.  Lágy hajnali szellő lebegtette Shannon ablakán a függönyöket.  Nyomában édeskés virágillat tódult a szobába.  Nyár volt. A lány nagyot nyújtozkodott, és kinyitotta szemét mely ugyanolyan színben játszott, mint a kinti dombok színe ha rájuk sütött vakító gyémánt fényével a hajnali napsugár. "Mennyi szépség van egy hétköznap reggelében is - gondolta Shannon - ha a vidék csendjében élsz, és nem a város lüktető szívében, itt minden egy kicsit lassúbb, nyugodtabb a város fáradttá és megcsömörlötté teszi az embert. Szürke hétköznapok mindig ugyanazt csinálni, mint egy nappal ezelőtt. Írország csodálatos és elvarázsolt hely, az ember ha tudja itt megtalálja a helyét és a boldogságát!"
Shannon belenézett a tükörbe
- Én már elis vesztettem a boldogságom! - súgta Méghozzá három nap alatt! - sóhajtott fel - Talán itt kéne maradnom? Vagy inkább Dublinban? Valamit kezdenem kell magammal!
A reggeli köd alig oszlott fel,  és a harmat is ott csillogott még a füveken,  mikor Niel lovagolni indult.
"Micsoda nagyszerű dolog! - gondolta ügetés közben - Ha van az embernek egy hűséges állata. "
Niel akaratlanul is a sziklák felé indult.  Niel kihúzta magát a nyeregben, és szétnézett. a táj fenséges volt a hajnali fényben. Most büszke volt arra, hogy Kelták vére folyik az ereiben akik talán Boadeica királynő oldalán harcoltak, vagy Arthúr király? - felnevetett, és megveregtte lova nyakát, majd hátra pillantott. Az O'Connor ház ott állt némán,  a szikla tetején.
Niel megborzongott,  fekete haját felborzolta a szél.  Az ajtón kilépő lányt ezer közül is megismerte volna,  Shannon volt.
A fiú szíve nagyot dobbantt bárhol megismeri ezt a karcsú termetet,  és a vörösen szikrázó hajfürtöket.  De akit a lány mellett látott.  Niel majdnem lefordult a nyergéből.  Szívén fájdalom cikázott át.  Jack O'Meara segített Shannonak vinni a csomagjait.  Niel lova idegesen felnyerített,  és topogni kezdett egyhelyben.  Az éles hangra Shannon felkapta a fejét,  tekintete találkozott Nielével.
Niel hirtelen lehajtotta fejét,  szeme könnybe lábadt elfordult és lovával levágtatott a szikláról.
- Jobb lesz így! - motyogta Shannon,  a vér a füleiben dobolt és olyan fájdalom szúrt szívébe,  hogy megkapaszkodott Jackben mert félt,  hogy elájul.
- Jól vagy? - hajolt le a fiú,  gesztenyebarna haja a lány meztelen vállához ért amitől az megborzongott.
- Jól! - szorította meg Jack kezét Shannon - Köszönöm,  hogy befogadtál! - nézett rá hálásan
- Nem kéne szólnod nekik? - bökött Jack fejével a házra
- Nem! - rázta meg a fejét Shannon - Írtam egy papírt,  hogy jó helyen vagyok! - nevetett fel - Ami igaz nem?
Jack elpirult
- Remélem! Ami az enyém,  az a tied is Shannon,  hidd el nem,  fogom kihasználni a helyzeted! Szép kis házam van,  négy szobával nem olyan palota,  mint a tiétek de.
- SSS! Menjünk! - nézett hátra - Nem akarom,  hogy felébredjenek!
Niel dühöngve rontott be a szalonba,  ahol a család éppen reggelizett.  Mrs. O'Rourke szánakozva figyelte Nielt.  Most látta elöször sírni a fiát,  mióta az apja meghalt - döbbentt rá.  Niel megállt az asztallal szemben és végignézett rajtuk.
- Átveszem Shannon helyét! - fulladt el a hangja, ahogy az anyjára pillantott - Most boldogok lehettek - nézett a többiekre Shannon elment!
- Jön a helyére másik! - morogta Declan, beletemetkezve az újságba, amit Niel kikapott a kezéből
- Mit mondtál? - hajolt közelebb a fiú és megfogta Declan gallérját,  a teás bögre csörömpölve hullt a földre
Brigid sikoltva állt fel
- Anya! Még megölik egymást!
Declan nevetve hárította el Niel gyenge ütéseit,  majd egy mozdulattal hátra csavarta ikertestvére karját.  Niel felszisszentt
- Inkább hálásnak kellene lenned! - sziszegte Niel fülébe - ,  Hogy elüldöztük a boszorkányt! - lökte le a földre öccsét Declan - Csak bajt hozott ránk!
Niel sírva térdelt a földön,  Brigid lehajolt hozzá és átölelte.  Mrs. O'Rourke megsemmisülve ült az asztalnál.  Erre az idilli családi képre érkezett meg Rory,  hogy átvegye Shannon fizetését.
- Brigid! - felelte Mrs. O'Rourke - Vidd kérlek Nielt a szobájába,  és te Declan,  menj ki egy percre,  kérlek! Hagyd a cserepeket Rose majd,  összeszedi!
Declan szitkozodva állt fel mikor Rory mellé ért elfintorította arcát.
- Remélem nem sokáig,  rontja itt a levegőt! Sosem veszi át apám helyét!
- Declan! - kiáltott rá az édesanyja
- Hagyd csak Mieldred! Declannak ilyen a stílusa! Azt hiszi ez a menő! Nem igaz? - nézett rá Rory
Declan elkáromkodta magát és kiment.
- Shannon pénzéért jöttem!
- Tudom! - szólt kedvesen Mildred - De ülj le Rory és mesélj, hogy van?
- Én sem tudom! - sóhajtott fel Rory és idegesen rágyújtott - Nem baj?
Mrs. O'Rourke nevetve rázta meg a fejét,  majd elkomolyodott
- A fiam nagyon szenved! Mármint Niel! - kulcsolta össze remegő kezeit Mildred - Most láttam elöször sírni,  hogy George - lábadt könnybe a nő szeme hangja elhalt
Rory odatérdelt elé,  és ügyetlenül átkarolta
- Sajnálom!
Mrs. O'Rourke beletúrt Rory ősz hajába
- Nem változtál semmit!
Rory keserűen felnevetett
- Dehogynem! Megőszültem! Mikor Khaty meg és Jessica meghaltak! Azóta nem beszéltem róluk senkinek! - ingatta fejét,  testét belső zokogás rázta.
- Niel az én emlékem Georgeról! - felelte akadozva - Ha őt látom a fiatal
Georgeot látom.  Persze Declanben is,  de Niel természete nagyon hasonlít az édesapjáéra! - állt fel hirtelen nagy hévvel és az ablakhoz ment - Rory mi történt?
A férfi lehajtotta fejét dús ősz haja a homlokába hullt
- Nem mondhatom meg!
Mrs. O'Rourke lassan kieresztette a levegőt
- Mindenre ami szent Rory O'Connor! - fordult felé az asszony és megragadta a kezét,  fekete haja röpködött körülötte szemében könny csillogott
Rory megrázta fejét
- Nem tehetem! Megigértem Shannonak!
A nő nem szólt semmit csak szomorúan pillantott Roryra
- Mindjárt hozom a pénzt!
Rory kábán bólintott,  majd fejét két kezébe temetve leült.  Pár prec múlva nyílt az ajtó és Brigid lépett be
- Elnézést! Az édesanyám?
Rory felnézett.  Brigid annyira hasonlított a lányára Jessire,  hogy úgy nézett rá mintha kisértetet látott volna.
- Hogy? - kérdezte dadogva
- Az anyám! - felelte éles hangon - Hol van?
- Ó! Kiment Shannon fizetéséért!
- Ha engem kérdez,  megsem érdemelte volna! Azok után ahoy az öcsémmel bánt!
Rory nagyot sóhajtott
- Már elment örökre!
- Hál istennek! - csúkta be az ajtót Brigid
Shannon magának sem merte bevallani, hogy ez volt a hét legboldogabb napja. Jack mindent megtett, hogy boldog legyen, vidáman ült a férfi házának tornácán ölében Jack kiskutyájával és a zöldellő erdőt figyelte. Mennyivel másabb mint a szikláknál. A fiú a földekről jött haza és örömmel látta a lányt a saját házánál. Végre az övé volt. Csak az övé. Shannon felállt és integetni kezdett. El kell, hogy mondja a jó hírt!Barrett'S Hilltől nem messze Loch Nearben talált állást.
Jack futott a kitárt karok közé,  amik most őt várták.
- Jack! Képzeld! Munkát kaptam Loch Nearben! - kacagott fel
Jack megmerevedett az ölelésben szemei dühösen villantak a lányra és elhúzodott.
- Mondtam,  hogy nem kell dolgoznod!
- De Jack! Nem élhetek örökké a nyakadon!
- Ha elmész dolgozni - mondta - elmondom,  hogy hol vagy! Mindenkinek!
Mérgesen ment be a házba.  Shannon remegve figyelte.  Tehát Jack a fejébe vette,  hogy nem mehet sehova
- Ez őrület! - motyogta - Egyik rosszabb,  mint a másik!
Niel remegve állt a terem előtt ahol a táncot tanították és a lányokat várta kezében a szteppcipőivel.  Először,  mint mindig Mary Donahue jött.  Csodálkozva nézte Nielt.
- Szia! - köszönt félénken - Hát Shannon?
- Nincs itt! - felelte merev arccal - Elment! Én veszlek át titeket!
A lány bólintott,  el kell mondani a többieknek is.  Allison vidáman jött az órára,  maga sem tudta miért de érezte,  hogy jó híreket fog hallani.
- Sziasztok! - kiáltott és Nielre villantotta legragyogobb mosolyát
De Niel oda sem figyelt,  már rég végzett a nőkkel,  a szerelemmel,  és mindennel.
- Szia! - felelte hüvösen majd Maryhez fordult - Mindjárt jövök,  addig mindenki öltözzön át!
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte elég hangosan,  hogy mindenki jól hallja.  Még azok is hallották akik,  most jöttek meg!
- Shannon elment! - felelte Mary szomorúan
- Nem sokáig bírta! - felelte Allison - Megyek átöltözni!
- Beképzelt tyúk! - felelte az egyik lány - Szegény Shannon!
Mindenki felsóhajtott
- Lányok! - fordult a többiekkel szembe Mary - Most megmutatjuk,  hogy mit tanultunk!
Allison sietősen öltözött át nem akart elkésni most, hogy Niel a tanár. Mosolyodott el. Declan lassan benyított a fürdőszobába és a lány mögé lépett majd átkarolta meztelen vállát. Allison felsikoltott. Declan durván befogta a száját és maga felé fordította. A lány rémült szemei tágra nyíltak, ahogy a fiú kikapcsolta a melltartóját ami a földre esett. Declan lehajolt, hogy mohó szája birtokba vegye a fiatal hamvas női melleket. Allison remegve adta át magát a kéjnek, és hagyta, hogy a fiú a hüvös fürdőszoba padlóra fektesse. Csillogó szemmel nézte Declan erős és izmos testét ami birtokba vette az övét. A Fiú durván leteperte és a hátára fordította.  Majd így tette magáévá.  Allison arcán könnyek peregtek végig a gyönyörtől.  Zihálva lélegzett és vadul dobálta magát.  Declan se,  látott se hallott lelki szemei előtt Shannon arca lebegett,  őt tette magáéval és nem Allisont.  Kimerülten feküdtek a végén egymás mellett.  Allison egy csókra nyujtotta a száját és a fiúhoz akart hajolni,  de a vadul ellökte.
- Eredj táncolni! - állt fel Declan - Csak arra kellettél,  hogy egy átkozott nőt kitöröljek a lelkemből! - vágta nyersen a lányhoz - Szánalmas vagy ahogy Niel után futsz!
Allison könnyezve feküdt a földön. Declan elfordult, nem bírta nézni a lány karcsú meztelen testét. Miután Declan elment. Allison reszketve ült fel és fejét a nyirkos kád szélének hajtotta. Megpróbált felállni de émelygett. Declan O'Rourke az előbb tette magáévá és nem védekeztek. Jutott az eszébe mi lesz ha terhes marad?Sírva öltözött fel és lebotorkált a táncterembe, ahol a második óra kezdödött. Mary aggódva nézett barátnőjére
- Jól vagy?
- Igen! Csak egy kis dolgom akadt!
- Jól van emberek! - kiáltott Niel - Kezdődjön a második óra!
Shannon homlokát ráncolva ment be Jack után.  Majd békítően rakta a fiú izmos karjára a kezét.
- Jack! Nincs kedved elmenni Loch Nearbe? Az ottani középkori várban lovagi tornát rendeznek!
Jack szótlanul kanalazta tovább a levest.  a lány fáradtan ült le,  kezét ölébe ejtve.  Nem fog könyörögni! - gondolta - Pedig megnézte volna!
Amiután Jack megette az ebédjét felnézett és elmosolyodott.
- Nagyon finom volt! Mit is mondtál hol lesz az a lovagi torna?
Shannon felkiáltott,  és a nyakába vetette magát.
Niel ez alatt kimerülten dőlt neki a tükörnek,  fárasztó volt az a két óra de hál istennek a lányok tudták a dolgukat.
- Niel! - lépett hozzá Mary Donahue egy csapat lánnyal - Nincs kedved Loch Nearbe menni a lovagi tornára?
Niel elgondolkodva nézett,  igaz minek is üljön itthon egymagában? Shannon is biztosan remekül szórakozik!
- Okey! Elmegyek! - felelte hangosan
A lányok örömükben felujjongtak
- Találkozzunk itt egy óra múlva! - kiáltotta Mary
Alliso kóválygó fejjel figyelte őket,  kék szemét könnyek futották el,  ahogy rájött milyen helyzetbe került.  Az előbb lefeküdt Declan O'Rourkeal,  és nem védekeztek! Megkapaszkodott az ajtóban,  már nem érezte magabiztosanak magát.  Niel aggódva szaladt felé,  nem szerette a lányt,  de,  most megijesztette.
- Jól vagy? - hajolt hozzá
Allison feltekintett a szemekbe amiket régen magáénak kívánt.
- Jól! - hebegte - Csak megszédültem egy kicsit!
- Nem jössz velünk Loch Nearbe? - kérdezte Niel
- Nem! - rázta meg a fejét - Kihagynám! De kössz!
Brigid mosolyogva figyelte őket messziről.  Majd elindult vissza a dolgozószoba felé,  nagyot sóhajtva megállt előtte és meghallotta Rory O'Connor hangját.
- Mildred! Hogy lehet,  hogy Brigid a megszólalásig hasonlít a meghalt lányomra Jessicára?
A lány odatapasztotta fülét az ajtóhoz.  Odabent Mrs. O'Rourke könnyes szemmel nézett Roryra.
- Emlékszel? Azt mondtam,  hogyha Declanre és Nielre nézek akkor Georgeot látom magam előtt,  de ha Brigidet nézem akkor.
Rory elsápadva tekintett rá
- Azt akarod mondani,  hogy Brigid az én,  az én - nem tudta befejezni a mondatot szédelegve ült le.
- Brigid a te lányod! - súgta Mrs. O'Rourke
Odakint Brigid elsápadt,  kezét a szája elé kapta,  nehogy felsikítson.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte megtörten Rory
- Nem tehettem!Az anyám megesketett, hogy ne mondjam el neked!Azt akarta menjek Georgehoz, és ő segít felnevelni!Meg tudsz bocsájtani?
Rory sírva állt fel
- Nem tudom! Még nem! El kell most mennem!
- Várj! - kiáltott Mildred - Nem akarsz talákozni vele? - kérdezte
Brigid gyűlőlte ezért az anyját,  végig sem gondolva mit tesz benyított,  egy darabi nézték egymást Roryval,  majd hangos zokogással borultak egymás nyakába.
- Kislányom! - súgta Rory
- Apa! - nyögte ki Brigid mosolyogva
Most már mindhárman sírtak,  Mrs. O'Rourke a megkönnyebüléstől,  Rory az örömtől,  és Brigid? Ő maga sem tudta,  hogy miért.

Shannon ámulva pillantott körbe a középkori forgatagban,  ahol korhű ruhákba bújt embereket látott.  Lelkesen kapaszkodott Jackbe.
- Jaj de gyönyörű! Nézd ott a lovagi torna!
- Várj,  várj Shannon! - nevetett fel a fiú - Ne olyan gyorsan! Nézz csak a szinpadra!
A kastély előtt felállított színpad felé fordult, ami előbb elsötétült majd kivilágosodott és tíz gyönyörű Kelta díszítésű ruhába öltözött táncos állt. Tíz gyönyörű Ír lány akik magasak voltak, kecsesek és karcsúak arcukon mosoly ült. Shannon a szája elé kapta kezét. Az ő csapata!Akármilyen kevés ideig tanította őket azért az övé voltak. Várakozva figyelte, hogy mi lesz. Ekkor Niel lépett a lányok elé a színpadra a vöröshajú kisfiúval. Ezután felhangzott a Riverdance,  a nézők hangosan füttyögtek és éljenztek a zene hallatán.  A tíz lány és a két fiú egyszerre mozogtak a zene ütemére, cipőjük egy ütemre kopogta ki a ritmust. A lányok előtt ott állt Niel. Magasan és jóképűen a kisfiúval aki mintha valami csintalan kis manó lenne, zabolátlan vöröshajával szédületes tempót diktált. A lányok elegánsan kihúzott derékkal, követték. Shannon azt hitte álmodik, szemét elfutották a könnyek. Ezt a koreográfiát New Yorkból hozta még maga Michael Flatley mutatta be, a Céilire akarta előadni velük. "Mary,  ó milyen ügyes és Allison! - gondolta - Tényleg jól táncol.
- Menjünk innen Jack! - súgta
- Nem!Megérdemled a sikert!Remélem lesz annyi esze Nielnek, hogy megemlít!
- Felesleges Jack! Hagyd,  gyere inkább!
- Ugyan Shannon! Belehalnál ha,  itt maradnál?
A lány lehajtotta fejét.
- Nem akarom,  hogy Niel felhívjon a színpadra! Úgyis elmegyek két nap múlva!
Jack döbbentten nézett rá
- Elmész? Erről nem volt szó!
- Most kaptam hívást New Yorkból! Ott kaptam állást! Sajnálom Jack! - tette a fiú karjára kezét
Jack elfordult
- Miért nem szóltál? - kérdezte keserűen
Shannon nem tudott felelni,  mert véget ért a tánc és feldübörgött a taps.  a lány jackkel az oldalán csatlakozott a tapsolókhoz majd egymásra mosolyogtak.
- Gyere! Nézd csak! - fordult hirtelen jobbra Shannon  - Ott van Rory,  Mrs. O'Rourke,  és Brigid! Mit keresnek itt együtt? Különös nem?
- De különös! - motyogta Jack - Niel mondani fog valamit! - nézett a színpadra
Shannon vissza fordult és várakozással telve pillantott Nielre.
- Köszönöm! - felelte Niel kifulladva - Sokat köszönhet ez a csapat,  Ms.  Shannon O'Connor - nak! - mondta Niel lelkesen - Aki most nincs itt köztünk,  mert csak néhány napig volt velünk.  Köszönjük Shannon! Önök pedig hölgyeim,  és uraim,  ha látni szeretnék a csapatot,  jöjjenek el a szomszéd faluba Barrett S'Hillbe a szombaton rendezett Céilire!
Mindenki tombolt Rory lopva megtörölte a szemét,  és megszorította Brigid kezét.
- Az unokatestvéred nagyon tehetséges!
- Rájöttem! - sóhajtott fel Brigid,  és lehajtotta fejét
- Rory! - tört utat magának Shannon az ünneplő emberek között
- Shannon? - nézett fel Rory - Tényleg te vagy? - tárta ki karját
- Igen! - nevetett fel a lány és a két másikkal mit sem törödve megölelte Roryt
Brigid megköszörülte a torkát.  Shannon elengedte a nagybátyját és ránézett.
- Hát te mit keresel itt? - kérdezte hidegen
- Majd én elmondom! - lépett Rory háta mögé Niel - Ti csak menjetek sétálni! Te is Jack!
- Hé! Ki vagy te,  hogy így parancsolgass nekem? - kéárdezte,  de azért tette amit mondott
Shannon riadtan pillantott a fiúra
- Mit akarsz,
Niel előrelépett
- Shannon! - sóhajtotta - Végre megtaláltalak! - fogta meg a rémült lány két kezét
- Ne bánts! - súgta a lány - Nem akartalak megbántani,  én - emelte könnyes szemét a fiúra - Szeretlek! - mormolta - De el kell mennem,  vagyis - helyesbített - el fogok menni!
Niel felemelte a kezét
- Már rég megbocsájtottam! Nem akarod megtudni,  hogy mi van Rory és Brigid között?
- Mit akar a húgod az én nagybátyámtól? - ragadta meg a fiú gallérját
Niel lefejtette magáról a lány kezeit
- Gyere,  menjünk sétálni! Közben elmondom!
A lány lassan bólintott
- Rendben!
Shannon egy órán keresztül némán és hitetlenkedve hallgatta a fiút.
- Nem létezik! - csóválta meg a fejét - ,  Hogy Brigid a mi családunkhoz tartozik!
- Most pedig! - állította meg a fiú a lányt - ketőnkről beszéljünk! - simított végig a lány arcán
Shannon öszerezzentt,  eszébe jutott mikor Declan
- Ne félj én vagyok! - mondta Niel és lehajolt, hogy a meglepett lányt megcsókolja. Shannon átadta magát a csóknak és átkarolta a fiú nyakát. Jack és Allison a távolból figyelte őket nemsokára Declan is csatlakozott hozzájuk.
- Ó ó! A pórul járt szerelmesek! Tudod Jack végig tudtam,  hogy nem tart soká! És te Allison?
- Mi az? Mit akarsz? - kérdezte Allison
- Hagyd abba Declan! Mert istenugyse megjárod! - felelte halkan Jack
- Hoppá! Megfenyegettél Jack? - nézett a fiúra
- Jól vigyázz kivel játszol! - fenyegette meg Jack - Ha nem mész innen hívom a rendőr!
Declan felegyenesedett és elvigyorodott,  majd megveregette Jack vállát
- Nagyon sajnálom haver! Szia Allie! - akarta megsimogatni a lány arcát Declan de az elhúzodott
- Tűnj innen! - sziszegte Allie
Declan bólintott
- Ezt még megbánjátok!
Shanonn és Niel még mindig egymást átölelve álltak a középkori forgatag gyűrűjében.  Shannon hirtelen eltolta a fiút.
- Ne nehezítsd meg a dolgom Niel! A Céili után elmegyek!
- De miért? - kérdezte Niel - Azt hittem rendbe jött minden!
- Nem akarok még több gondot okozni! Úgyis azt terjesztik,  hogy boszorkány vagyok! - csuklott el a hangja - A húgod!
Niel megrázta a fejét
- Nem hiszem el!
- De más igen! - nézett félre Shannon
- Kik? Ugyan kicsim! - emelte fel a lány arcát,  hogy szemük egy vonalban legyen - Én hiszek neked! A húgomat bízd rám!
Shannon fáradtan elmosolyodott
- Ha ez elég akkor rád bízom!
A fiú felnevetett
- Helyes! Akkor magadat is bízd rám! Felejthetetlen napot akarok veled! Elsőnek gyere a tánccsoporthoz hisz neked akartak örömet szerezni!
A lány szemében könnycsepp csillogott ahogy ránézett Nielre nézett
- Sikerült is!
A lányok üdvrivalgásba törtek ki mikor Niel - t és Shannon - t meglátták.  Kivéve Allison - t aki az orrát felhúzva figyelte az esményeket.  Mary Donahue megbökte karját.
- Nagyszerű, hogy itt van nem?
- Igen! - bólogatott Allison unottan és elnyomott egy ásítást - Elmegyek és megkeresem Brigidet!
Mary sértődötten elfordult
- Úgy látom újjabban csak vele állsz szóba! Nem tudom mi ütött beléd! Délelőtt azt mondtad nem fogsz eljönni aztán mégis! Mi bajod van? - fordult vissza
Allison rámeredt barátnőjére
- Ha tudnád! - gondolta de hangosan csak ennyit mondott - Semmi közöd hozzá,  az pedig,  hogy kivel barátkozom nem tartozik rád! Mary Donahue - masírozott el.
Mary nagyot sóhajtott
- Jól vagy? - lépett hozzá Shannon
Mary ráemelte sírástól piros szemeit
- Igen! - karolt bele Shannonba - Csak valami belement a szemembe! - dörzsölte meg szemeit
- Akkor gyertek a lovagi tornára!
Aznap este Shannon mosolyal az ajkán aludt el Jack házában.  Jack halkan benyitott a lány szobájába és figyelte az alvót.  Szívét féltékenység mardosta ahányszor Niel O'Rourke felbukkantt a lány közelében.  Kihez fordulhatna? Eszébe jutott Barrett S'Hill boszorkánya Kendra.  Jack elmosolyodott.  Az enyém leszel Shannon bármi áron!
Tudta, hogy ezt nem lenne szabad. De ha sikerül megérte. Halkan kiment a szobából és becsukta az ajtót. Péntek reggel esős idő köszöntött Barrett S'Hillre, viharos széllökésekkel tarkítva. Nagymama szomorúan nézett ki az óceánra amit most felkorbácsolt a szél. Evelyn álmosan botorkált le a lépcsőn. Az elmúlt hét igencsak kikezdte az idegeit, épp itt az ideje egy Céilinek!Nagymama hátrafordult a zajra és rámosolygott az unokájára.
- Jó reggelt Evelyn! Nyugodtan bújj vissza! Cudar idő van odakint!
A lány bólintott
- Hiányzik ugye? - kérdezte Evelyn - Mármint Shannon!
- Igen! És Sarah is! Elvégre az anyja! Még azt sem tudja ez a lány,  hogy az anyja elment! Haragszanak egymásra! Rory is eltűnt! - sóhajtott és leült - Szétesik a család!
Evelyn megcsókolta Mrs. O'Connor ősz haját.
- Főzők egy jó kis teát nagyi! És ne szomorkodj! Holnap Céili lesz!
- Jó lány vagy te Eve!
A lány felnevetett
- Ugyan nagyi! - tette fel a tea vízet
Odakint zuhogni kezdett az eső és villámok cikáztak az égen.  kopogás hallatszott az ajtón.  Nagymama ránézett Evelynre
- Várunk valakit?
Mrs. O'Connor megrázta fejét
- Ilyen korán? Nem hinném! De nyisd ki és megtudod ki az!
Evelyn az ajtóhoz ment és kinyitotta.  Az ajtóban ott állt Rory és Brigid O'Rourke csuromvízesen.
- Szia Eve! Beengednél?
A lány kétkedve nyitotta ki az ajtót
- Persze! Gyere!
- Ő nem! - nézett Brigidre
- Vagy ő is! Vagy nem megyek be! Beszélni szeretnék az anyámmal!
Evelyn hátrapillantott nagyanyjára.
- Nagyi! - mondta - Rory van itt!
Mrs. O'Connor felállt
- Engedd be te lány! Vagy azt akarod,  hogy megázzon?
- Más is itt van!
- Ki? Shannon?
- Nem Brigid O'Rourke!
Nagymama megállt egy pillanatra majd intett,  hogy bemehetnek.  Brigidet kellemes családi légkör fogadta,  olyan amilyen otthon sosem.
- Isten hozottt az O'Connor családban! - szóltnagymama csengő hangon
Gregory aki időközben lejött Seannal a karján kérdőn nézett Evelynre.  a lány vállat vont.
- Ezt, hogy érted nagyi? - kérdezte villogó szemekkel - Ez a, ez a mi családunkhoz tartozik?
- Üljetek le! - intett nagymama
Rory engedelmesen leült az asztal másik végén Brigiddel.  Velük szemben Evelyn és Gregory foglalt helyet.  Rory ráemelte fáradt tekintetét az anyjára.
- Te tudtad? Végig ugye? Miért nem szóltál? - csapott az asztalra
Evelyn dühösen kifakadt
- Ne csapdosd az asztalt az anyád előtt Rory O'Connor!
- Semmi közöd hozzá! Inkább törödj a saját életeddel,  van mit azon is rendbe hozni!
Eve dühtől remegve ült a helyén.  Greg csitította.
- Maradj nyugodtan! Nagymama beszél!
- Régóta tudtam! - mondta Mrs. O'Connor - ,  Hogy Brigid a te lányod! De Mrs. O'Rourke megesketett,  hogy nem fogok szólni róla neked! Sajnálom! - felelte megtörten.  Brigid nagyanyja karjára tette kezét.
- Nem tehetsz róla nagyi! - súgta
- Igazad van! - felelte nagymama és megölelte Brigidet - Van egy újabb unokám!
Evelyn nem bírta tovább,  és felállt
- Felmegyek a szobámba! Nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni evvel az elkényezetetett fruskával,  aki elüldözte Shannon - t! Jössz Greg?
- Evelyn! - felelte mérgesen Rory - Egy kis tiszteletet a lányomnak!
- És ő? Mutat tiszteletet? Ébredj fel Rory! Miatta ment el Shannon!
- Kérlek ne veszekedjetek! - állt fel Brigid - Inkább elmegyek!
- Nagyon helyes! - vágta rá Evelyn
- Nem mész sehova! - felelte nagymama - Itt maradsz nálunk!
Eve sarkon fordult és felvágtatott a szobájába.
Shannon Jack házába az ég dörgésére ébredt fel és riadtan felült. A kis szobában ahol aludt félhomály uralkodott a borús idő miatt. Álmosan felkelt, és széthúzta a függönyöket. Nyomasztotta ez az idő, és Jack?Ma nem dolgozott vajon hova ment?Ha jól tudta pénteken már nem halásznak!Főleg nem ilyen időben. Sóhajtva összébb húzta magán selyem köntösét. Hiányzott neki Evelyn a kis Sean, és a nagyanyja is. Shannon odalépett a telefonhoz és nagymamája számát tárcsázta. Nem tudta volna úgy a Céilire menni, hogy nem hallja a hangját, a telefont azonban Evelyn vette fel.
- Halló? - kérdezte Eve - Ki az?
Shannon nagy levegőt vett és megszólalt.
- Szia Eve!
Evelyn majdnem elejtette a telefonkagylót.
- Shannnon! Tényleg te vagy? Hol bújkálsz te szökevény?
- Csak pár napja mentem el! Jól vagytok?
- Igen! - felelte Eve
- És az új rokon? - kérdezte gúnyosan
- Te tudtad? - kérdezete dühösen Evelyn - képes idetolni a képét,  és oh Shannon! A te szobádban alszik!
Shannon nagy levegőt vett
- Nagymama ezt engedi?
- Mit tehetne? Rory lánya,  de várj! Adom a nagyit! Nagyi! Valaki beszélni szeretne veled!
- Tessék! - szólt bele nagymama
Shannon könnyeit nyelve válaszolt
- Szia nagyi!
- Shannon te vagy?
- Igen nagyi! Jól vagy? Annyira hiányzol!
- Jaj kicsim! Annyira szeretlek! Ó! Édesanyád hazament!
- New Yorkba? Az nem lehet!
- Pedig igen! Szörnyen bántotta,  hogy csak úgy elmentél!
- Tudom,  de hidd el jobb ez így! Le kell tennem! A céilin találkozunk!
- Shannon! - kiáltott nagymama
De a vonal végén,  már csak a zúgást hallotta.
- Letette! - fordult a többiekhez nagymama
Jack elgondolkodva ült az O'Hara pubban egy korsó Guiness - t kortyolva,  és a zenekar játékát hallgatva.  Meg kell keresnie Kendrát és hathatós varázsigét meg varázslatot kérnie,  nehogy Shannon elmenjen.  Jack fizetett és felállt,  odakint tombolt a nyári vihar,  az égen villámok villantak.  Jack elmosolyodott.  Tökéletes időzítés.
Kendra Mckenzie boszorkány boltja Barrett S'Hill fő látványossága volt a turistáknak. Akit érdekelt a Kelta misztikum a mágia, a varázslat és a gyönyörű Kelta ékszerek az betért ide. De legtöbbször rosszindulatú pletykák tárgya volt Kendra. Hollófekete hajával, kékeszöld szemével, és titokzatos varázsitalaival amelyekről mindenki beszélt. Kendra kártyát is vetett, és jósolt annak aki kérte. Sok embert megismert, mégis magányos volt. Ha bezárta boltját hazatért a bolt fölött lévő kis lakásba Merlinhez fekete macskájához. Aznap pénteken is ezt akarta, de közbeszólt Jack O'Meara. Kendra éppen elrakta a jóskártyáját mikor Jack belépett és megszólalt a csengő az ajtó felett.
- Mindjárt zárok! - kiáltottt hátul
Jack feszengve topogott az ajtóban.
- Tudom! De szükségem van önre!
Kendra kilépett az elfüggönyzött helységből és végigmérte a zavarban lévő férfit.
- Mit akar? - ment közelebb Kendra,  Jack megcsodálta fekete Kelta diszítésű ruháját.
- Ööö! Szerelmi varázslatra lenne szükségem!
- Magának Jack O'Meara?
A férfi ránézett
- Honnan tudja a nevem?
A lány rápillantott
- Megsúgták a tündérek!
Jack megütközve hallgatott,  tényleg megbízhat ebben a lányban?
- Gyere! - pillantott a válla fölött Kendra ahogy elindult befelé.  Jack követte.  a lefüggönyzött rész volt,  Kendra boltjának központja és szentélye.  a földön egy körben pentagramma volt festve.
- Vigyázz! - szólt Jackre - Ne lépj rá!
Jack megtorpantt,  de közben körülnézett.  Mindenhol gyertyák,  füstölők illata szállt fel,  az asztalon mi a sarokban állt érdekes dolgok voltak.  a férfi érdeklődve vett fel egy régi tőrt.
- mennyit kér érte? Mármint a varázslatért?
Kendra ránézett
- Mit mondott?
- Úgy értem pénzt! Mennyit kér?
A lány elgondolkozott
- Nos! Van Shannonak egy kis Kelta keresztje.  Ő nem tudja,  de hatalmas erővel bír! Hozzd el nekem!
- De hogyan?
A lány a férfihez lépett és végighúzta vöröskörmű újját a férfi arcán.
- Azt te tudni fogod!
Jack beleborzongott az érintésébe
- "Átkozott boszorkány!" - gondolta - Jól van,  meg lesz! - mondta hangosan és kábán és kibotorkált a zuhogó esőbe.  Kendra követte az ajtóig.
- Ne feledd Jack! Szerezd meg! A tündérek segítsenek!
A férfi elgondolkozva nyitott be a házába.  A konyhából finom illatok szálltak fel.  Jack figyelte a lányt,  ahogy a tűzhelynél tüsténtkedett.  Vöröshaja szikrázott a konyhai lámpa fényénél,  karcsú alakját körülölelte hálóingje melyben izgató látványt nyújtott.  Jack nyelt egyett.
- Jó napot! - köszönt rekedt hangon - Azt hiszem eltévedtem!
Shannon nevetve fordult hátra,  és szemügyre vette az ajtónak támaszkodó
Elázott férfit.
- Öltözz át Jack! Aztán ebédelünk!
- Mi ez a jó kedv? - kérdezte a fiú és a lány válla fölött lepillantott a fazékba.
- Mi? - kérdezte Shannon - Ja! A telefon! - lépett el Jacktől,  feje kóválygott.  Mi ütött belé? Ő Niel - t szereti!
Jack szítkozodva vágott át a szobán

 - Hm! Finom illata van! - szagolt bele a lány hajába.
Shannon idegesen felnevetett
- A levesnek? Én magam főztem,  a saját két kazemmel! - nyújtotta a fiú felé karcsú kezeit.
- Ez igen! Shannon O'Connor a konyhatündér! - mondta hirtelen gúnyos hangra váltva - Niel vajon örülne neki?
- Mi bajod van? - kérdezte a lány Jacktől
- Semmi! - morogta a fiú - Megyek lezuhanyozom és átöltözöm!
Shannon a homlokát ráncolva figyelte.
Jack zuhanyozás közben fejét a nedves csempére hajtotta,  hátát csapkodta a forró víz de nem törödött vele.  Uralkodnia kellett magán pedig iszonyúan vágyott a lány érintésére.  De míg a varázslat nem hat a lány nem lehte az övé.  Kopogtak,  a fürdőszoba ajtón.  a fiú prüszkölt a víztől ami az arcába folyt,  majd kiszólt.
- Mit akarsz?
- Jack! Telefonod van!
- Megyek már! - zárta el a csapot a fiú és magaköré tekerte törülközőjét,  és olyan gyorsan nyitotta ki az ajtót,  hogy Shannon megelepetten felkiáltott mart a hirtelen mozdulattól egyensúlyát vesztve zuhant Jack széles mellkasának.  a fiú zihálva lélegzett.  Shannon remegve dőlt neki,  Jack idegesen eltolta.
- Megyek felveszem!
- Mi? - kérdezte Shannon - Ja! A telefon! - lépett el Jacktől,  feje kóválygott.  Mi ütött belé? Ő Niel - t szereti!
Jack szitkozódva vágott át a szobán
- Tessék? - szólt bele mogorván a telefonba
- Nocsak Jack O'Meara! - hallatszott Kendra hangja - Mindenkihez ilyen goromba vagy? Nem csoda,  hogy Shannon nem.
- Hallgass! - szólt bele Jack a telefonkagylóba - Inkább azt mondd mit akarsz?
- Mit? A jutalmam! Vagy nemhasznált a varázs?
Jack nagyot nyelt
- De túlságosan is!
- Nohát akkor! Várom a jutalmam!
- Mikor?
- Ma este!
- Hogy mi? Elment az esze? Nem tudom elvenni azt az átkozott nyakláncot ma!
- Azt akarod,  - dühödött fel Kendra - hogy elvegyem a varázst?
- Nem! - sóhajtott fel Jack - jól van!
- Akkor ma a házamnál!Tudja hol van?
- Igen! A tenger parton!
- Szóval tudja a búvóhelyem! De az otthonom a bolt felett van!
- Jól van ott leszek!
Shannon mosolyogva figyelte
- Nocsak! Ki a szerencsés leányzó?
Jack félrenézett
- Senki! Csak egy ismerős! - húzta végig aznújját a lány arcán amitől az elpirult,  majd leült - Kérek ebédet Shannon! El kell mennem!
A lány szomorúan nézett rá
- Megint elmész? Arra gondoltam
- Shannon hozz már azt az ebédet! - ütött az asztalra
Shannon összerezzenve bólintott
- Hozom!
Jack idegesen dobolt újjaival az asztalon,  hogy szerezze meg a nyakláncot.
Shannon letette az asztalra a levest.  Jack kétkedve szimatotlt bele.
- Mi ez?
- Zöldségleves! - felelte hebegve a lány és hátrasimította vörös haját az arcából.
- Mi ez? Nem vagyok nyúl! - lökte le a tányért jack
Shannon könnyes szemmel figyelete ahogy a tányér leröpül.  Jack legugolt a lány mellé és megfogta mindkét kezét.
- Ne haragudj! Csak fáradt vagyok! - simogatta meg a lány arcát,  majd pillantása a lány nyakában logó Kelta keresztre esett.
- nem értem! - hüppögte Shannon - Olyan furcsa vagy! Azt hittem örülsz a levesnek,  hisz már csak szombatig vagyunk együtt!
Jack pillantása elsötétült
- Mii? - rázta meg a lányt - Azt már nem! - rántotta magához Shannon - t - Valld be,  hogy előlem akarsz menekülni,  hogy a pulzusod erősebben ver ha a közelemben vagy!
Shannon remegve hajtotta le fejét
- Restellem bevallani,  de ma reggel óta így van! Nem értem mi van velem! Hisz én Niel - t szeretem! Most mégis mit nem adnék egy csókodért! - tartotta felé csókra szomjazó ajkát.
Jack lehajolt,  és hosszan megcsókolta"Szóval hat a varázs!" - gondolta miközben végigsimított a lány karcsú nyakán,  és míg az nem figyelt oda lekapcsolta a nyakláncot a nyakából.
Péntek délután volt.  Miután elállt az eső Declan O'Rourke az erkélyre menekült a táncosok kopogása elől,  kényelmesen elhelyezkedett,  és lehunyt szemmel élvezte az alkonyi napsütést. A lemenő nap sugarai különös fénybe vonták az udvarházat. Declan lenézett az erkélyről, ahol egyszál frotírköntösben volt kezében egy Whiskys pohárral. A táncóráról kijövö lányokat figyelte. Allison nevetgélve jött ki, de elkövette azt a hibát, hogy felnézett Declanre. Declan pimaszul ráemelte poharát. Allison megállt egy pillanatra szemét könnyek lepték el, mikor az erkélyre egy magas karcsú szőke lány lépett ki és átkarolta Declan derekát.
- Gyere! - húzta el barátnőjét Mary - Nem érdemel egy könnycseppet sem! Különben is a szombati fellépésre kell készülnünk!
Niel elégedetten kapcsolta ki a Cd lejátszót.  Végre nemsokára újra látja Shannon - t! Az előadás nagyszerű lesz,  és ők ketten végre egymáséi a Céilin.  Declan hanyagul átkarolva Evelyn - t lépett oda Nielhez.
- Telefonod van! - mondta Declan
- Kösz! - morogta Niel de közben nem nézett Evelynre és a lány se ő rá.
- Sajnálom! - motyogta azért Eve átkarolva Declan izmos derekát
- Semmi baj! - nézett Niel a lányra,  - Ezt Seannak és Gregnek mondd!
- Hé öcskös! Törödj a saját dolgoddal és vedd fel a telefont.
Niel miután elmentek,  mérgesen belerúgott az asztalba amin a telefon állt.
- Halló? - szólt bele feszült várakozással
- Szia Niel! Szólt bele Shannon a vonal tulsó végén
- Szia kicsim! - felelte vidáman Niel - találkozunk ma?
- Nem lehet! - lehelte Shannon - Én rosszul érzem magam!
- Szegénykém! - mondta a fiú - De azért nem komoly?
- Nem! Csak egy kis megfázás!
- Akkor jó! - sóhajtott fel Niel - Gyógyulj meg hamar! Szia szerelmem!
- Szia Niel! - felelte a lány
Shannon letette a telefont,  és lerogyott az egyik székre.  Majd kétségbeesetten keresni kezdte Jacket.
- De hát hova ment Jack? - nézett körül - Jaj de jó lenne beszélni a nagymamával! - szorította homlokára kezét - Ő tudná,  hogy mit kell tenni ilyenkor! Miért akarom most Jacket? Mi az ördög történik itt?
Felállt és kábán a konyha felé indult,  hogy elmosogasson,  de közben minden idegszála az ajtót leste,  hogy mikor lép be Jack.
Jack eközben Kendra háza felé igyekezett az alkonyi napsütésben,  mely varázslatos fénybe vonta Barrett S'Hill ódon utcáit.  Kifulladva ért Kendra Viktoria korabeli házához.  a kis ház maga volt a tökély,  olyan amilyet Jack is elképzelt magának.  a bolt a ház alsó szinjén volt.  Jack nagyot sóhajtott és benyitott.  Az ajtó fölött lévő kis harangok megcsendültek.
- Ki az? - hallatszott Kendra kedves hangja
- Jack O'Meara! Elhoztam amit kért!
Kendra kezét törölgetve jött ki az elfüggönyzött szoba mögül.
- Nocsak! Használt a varázs? - kérdezte mosolyogva
- De méghogy! Shannon mint valami kiskutya fut utánam!
- Nagyszerű! A kereszt?
- Itt van nálam! - nyújtotta ki a lány felé,  ám visszahúzta kezét mikor az el akarta venni.
- Mi az Jack? - tette csípőre kezét Kendra és szeme villámokat szórt - Incselkedünk? Jól vigyázz!
- Azt akarom,  hogy Shannon csak az enyém legyen,  és senki másé! Jaj és elfelejtettem mondani! Iktasd ki valahogy Niel - t is!
- Azt szeretnéd,  hogy Niel - t megöljem? Arra várhatsz! A boszorkányok szabálya: Mindent meg tehetsz,  csak ne árts másoknak!
- Óh!A szerelmi varázslat nem az? - kérdezte Jack - azzal is mást bájolsz el!nem igaz?
- De! De embert ölni nem fogok! - szorította ökölbe a kezét Kendra
- Már pedig a Céilig,  azaz legkésőbb vasárnapig meg kell tenned! Vagy nincs ez a kis csecsebecse!
Kendra idegesen felsóhajtott.
- Jól van!Jól van!Azt az átkozott makacs Ír fejedet!Megcsinálom, csak add ide!
- Nem! Majd ha beteljesül! Egyébként - tette zsebre a láncot - tudod,  hogy rém aranyos vagy amikor haragszol? - vigyorgott rá negédesen a lányra,  és az ajtó felé indult.
Ahogy kitette a lábát Kendra felkapott egy vázát és az ajtó felé hajította.  Jack O'meara mielőtt visszament volna a házába beugrott az O'Hara pubba,  hogy megigyon egy korsó Guinness - t és meghallgassa a legújabb pletykákat.
- Jó napot Liam O'Hara! - ült le a pult ellé - Hogy van?
- Mint mindig! - mutatott körbe Liam és kerek arcán mosoly terült el - Minedenki a Céilire készül,  amit az O'Rourkeok rendeznek,  és azt találgatjuk,  hogy te kivel jössz?
Jack felnevetett
- Nincs jobb dolgotok? - kortyolt bele az előtte álló sörből - Például - bökött Paddy Sloan felé,  aki igencsak savanyú ábrázattal ült az aszatlok egyikénél - Nem tudjuk,  hogy ő kivel jön?
Liam felnevetett
- Ki? Paddy Sloan? Egy lány sem menne vele! És ezt te is tudod! Nézz csak rá!
Jack végignézett a sovány és vörös hajú fiún,  majd gúnyosan elmosolyodott.
- Az már igaz! Hanem Liam! Mik a legújjabb peltykák?
- Tudod kicsoda Evelyn O'Connor? - ült le mellé Brian Harvey - Vagyis Evelyn McLeod?
Jack ránézett
- Igen! Shannon unokanővére! Miért mi van vele? Ha jól tudom vígan él a gyerekével és a férjével!
- Eddig! - hajolt közelebb Brian,  Jack egy kissé elhajolt,  mert a felé forduló férfiből áradt a Whisky szag.  - Most vigaszt talált Declan O'Rourkenál! De áruld már el Jack! Kivel jössz a Céilire?
- Nos! - állt fel a fiú a pulttól - Mennem kell!
- Hé! - tiltakoztak a többiek!
Jack titokzatos mosolyal állt fel
- Nem mehetsz csak így!Fizetek egy korsó sört! - hallatszott egy - két szemtelen hang - Ha elárulod Jack!
Mire mindenki felnevetett.  jack a pultra tette a pénzt.
- Ez van! - felelte pimaszul Jack - Találkozunk a Céilin!
Niel az ablakban állt és a lassan lefolyó vízcseppeket feigyelete az üvegen. Az eső ami déleleőtt alábbhagyott, most újjúlt erővel rázendített. Péntek este volt, és Shannon nem jött át. Niel szörnyen magányosnak érezte magát és hiányzott a lány közelsége. Agyában végigpergette a hét eseményeit. A hét elején megismerkedtek, a második felében már szét is váltak. Fura, egy hét!Meredt ki az ablakon túli világba. Merengését Declan vad nevetése és Brigid beszéde szakította félbe, ahogy a szomabati Céiliről beszéltek. Niel fülelni kezdett, hátha hall valamit Shannonról, reménytelen?Talán mégsem. Fordult vissza az Ablakhoz.
- Kiváncsi vagyok,  hogy az a bunkó jack O'Meara - hallatszott Brigid hangja - elhozza  - ezen a titokzatos szerelmét?
- Nem is annyira titokzatos! - felelte gúnyosan Declan - Hiszen Shannon az!
Brigid felszisszentt
- Ezt honnan veszed?
- Valaki látta őket együtt Jack házánál! Ahogy vadul ölelkeznek!
Brigid felkacagott
- A kis béka! Rafinált egy dög! A hét elején Niel most meg Jack!
A szalonban Niel az ablaknak szorította fejé.  Arcán könnyek peregtek végig,  amit nem szégyellt.  Most gyűlölt mindent ami Shannonról szólt.  Pár perccel később,  a bárszekrényhez ment és telitöltötte poharát Whiskyvel.
Mrs. O'Rourke,  és Rory egymásba karolva lépett be a szalonba.  Mrs. O'Rourke szeme megakadt kisebbik fia nyúzott arcán,  és nagyot sóhajtva megszorította Rory kezét.
- Niel! - kezdte Rory,  és pillantása a fiú kezében lévő pohárra esett - Jól vagy?
Niel ránézett Roryra és bólintott
- Jól! Csak gyertek be! - mutatott körbe - Mindjárt megyek!
- Te ittál! - szólt nyugtalan hangon az anyja
Niel a plafon felé emelte tekintetét.
- Hát már azt sem szabad? - kérdezet míg lecsapta a poharát az asztalra
- De Niel! - mondta Rory szemrehányó hangon
- Megyek lefeküdni! - indult ki a szobából,  anyja mellett elhaladva megállt - Azt még ugye lehet? - viharzott ki a szobából.
Mrs. O'Rourke nagyot sóhajtva ült le az egyik krémszínű pamlagra.
- Aggódom! - felelte kezeit tördelve Mrs. O'Rourke,  és nagy kék szemét Roryra emelte - Nehogy Nielnek valami baja legyen!
Rory leült a nő mellé és átkarolta a vállait
- Ne aggódj! Túl lesznek rajta,  hisz gyerekek!
- Éppen azért féltem,  mert azok!
Rory elhallgatatta az asszonyt egy hosszú forró csókkal.  Declan vigyorogva sétált be a szalonba majd megköszörülte a torkát.  Mrs. O'Rourke riadtan bontakozott ki az ölelésből,  majd megigazította ébenfekete haját.
- Nahát Declan! Téged is látni?
A fiú rámosolygott az anyjára aztán a bárpulthoz lépett és telitöltötte az üres poharát.
- Ne zavartassátok magatokat! - mondta Declan - Csak azért jöttem,  hogy szóljak,  elmegyek Evelynért!
Rory összeráncolta homlokát
- Gondolod,  hogy ez jó ötlet? Evenek családja van!
Declan dühösen meredt Roryra
- Nehogy azt higgye,  hogy azért mert ide költözött potólhatja az apám szerepét! Még ha az lenne akkor sem szólhatna bele,  hogy kivel megyek el és hova!
- Declan! - kiáltott fel Mildred - Kérj bocsánatot!
- Nem anya! És most bocsássatok meg!
- Declan!
- Hagyd csak szívem! Nem számít!
- Csődöt mondtam! Nem tudok felnevelni két fiút! - hajtotta le fejét Mrs. O'Rourke a tenyerébe - De azt akarom,  hogy számítson! Nem csak Brigidet kaptad,  meg mint lányod! Hanem a két fiút is! És azt akarom,  hogy tiszteljenek!
- Persze drágám! Csak újj nekik,  hogy én is itt vagyok! Majd megszokják!
- De mikor? - hajtotta le fejét Mrs. O'Rourke Rory ölébe.
Békés péntek este volt, az eső csendben esett. Jack még mindig az asztalnál ült dohányzott és várt valamire. Shannon nyugtalanul forgolódott az ágyában különös álma volt úgy érezte, mintha valaki üldözné. De a nyakában lévő Kelta kereszt fénye megóvta. Ám a következő álomban már nem volt a nyakában. Riadtan ébredt fel. Szíve vadul dobogott, mintha kilómétereket futott volna. Csapzott haja homlokába hullt. Nyugtalanul kapott a nyakához majd élesen felsikított. Jack eloltotta a cigarettát és besietett.
- Mi a baj? - kapcsolta fel a villanyt Jack
- Jack!Jack!Eltűnt!
- Micsoda?
- A nyakláncom!Amit a nagymamámtól kaptam! - kelt fel az ágyból és megragdta Jack gallérját - Jack!Segíts! - lábadt könnybe a szeme
- Talán ott a nagymamádnál hagytad el! - kezdte el simogatni a lány haját
Shannon kábultan hallgatta és bólintott,  majd odabújt Jack széles mellkasához - Meg kell találnunk!
Jack nehezen lélegezett és elnézett valahova messze.  Shannon felemelte fejét és végigsimított Jack arcán.
- Csókolj meg Jack! - kérte és csillogó szemmel nézte a férfi érzéki száját
Jack vére forrni kezdett,  legszivesebben most ágyba bújt volna Shannonal,  de meg akarta várni amíg Kendra elintézi Niel - t.
Lehajolt,  és mohón megcsókolta a lány nyakát,  száját és az arcát.  Pár perccel később Shannon elaludt Jack ölében.
Kendra a tengerparton állt és felemelte kezeit.  Mögötte tűz égett egy kagylókból kirakott körben.  a lány lehajtotta fejét,  sötét haja lobogott a szélben.  Halkan kántált addig a pillanatig amíg Shannon Kelta keresztje a nyakában fel nem ragyogott zöldes fényében.  Nagyot sóhajtott.
- Dylan! Manannan! MacLír! Tengerek urai! Segítsetek kérésem teljesítésében!
A tenger vadul hullámozni kezdett.
- Köszönöm! Fogadjátok el az áldozatom! - rakott egy friss virágokból font koszorút a vízbe - A varázslatnak Céili napján kell megtörténnie! - tette hozzá kimerülten.
Nem sokkal később eltűntette a szertartásra utaló nyomokat,  majd felnézett a holdra.  Telihold volt a kivánságok ilyenkor teljesülnek.
Declan az O'Connor házhoz hajtott.  Az éjszakai eső lassan alábbhagyott így letekerte a tetőt,  és élvezte a lágy nyári szellőt.  Közben pedig Evelyn illatos testére és finom puha bőrére gondolt.  Szinte maga előtt látta a nő pimasz mosolyát,  hosszú karcsú lábait.  Az útra koncentrált,  Evelyn háza felé a tengerparton észrevette Kendrát és a zöldes fényt.  Kiváncsian húzódott az út szélére és figyelte a lányt.
- "Mi a csuda ez?" - gondolta majd elvigyorodott - "Csak nem kis zöld marslakók?" - indította el vidáman a kocsit - "Lehet,  hogy bulit taratanak a parton!" - gondolta - Akkor nekem és Eve - nek ott a helyünk! Vagy mégsem! Összebújunk valami meleg helyen!
Evelyn ez alatt a hálószobájában szépítkezett.  Gregory rosszalóan figyelte
- Megint elmégy? - kérdezte villogó szemekkel
- Mi közöd hozzá? - kérdezte ingerülten Evelyn - Elláttam Sean - t nem?
- Hogyne! - morogta gúnyosan Gregory - Szinte nap,  mint nap! - sodorta le a szépítőszereket - De én voltam itthon ha rosszakat álmodott!
- Menj a fenébe Gregory!
Gregory nem látva a dühtől odalépett a nőhöz és lekevert neki egy pofont.  Evelyn döbbentten nézett a férjére.
- Őrült! - tapogatta meg az arcát
- Takaródj innen! - rántotta fel a székről Gregory Evelynt
- Még fel sem öltöztem!
- Nem baj! Declan így is örül neked! Menj Rory után! - dobta az ágyra ruháit
- Mit csinálsz? - sikította
- Tűnj el! Hányingerem van tőled!
Evelyn felkapta a böröndjét és leszáguldott a lépcsőn.  Nagyanyja álmosan nézte a jelenetet
- Mi történik itt?
De Eve nem válaszolt csak becsapta az ajtót,  és mint a galamb repült Declan kitárt karjai felé.
Gregory a lépcső tetején állt
- Vége! - mondta a nagymamának - Ketten maradtunk!
Szombat hajnal volt,  egy új nap kezdete.  Kezdete,  hogy mindenki elfelejtse az előző nap nyomasztó gondjait.  Shannon nagyot nyújtozkodott mint egy macska.  Már reggel nyolc óra volt,  és Jack fütyörészett a konyhában.  Álmosan megdörzsölte szemét.
- Drágám! Már fel is keltél? - lépett be egy tálca ennivalóval Jack
- Édes vagy Jack! - ült törökülésbe a lány - Ez hiányozni fog New Yorkban! - töltötte ki a forró teát - Amint megtaláltam a keresztet,  és vége a Céilinek,  anyám után utazom!
- Nem teheted! És Niel?
- Ki az a Niel? - kérdezte homlokát ráncolva ártatlan arccal - Elfelejtetted,  hogy csak téged ismerlek?
- "Hát persze! Hatott a varázs!" - gondolta Jack - Tudod - mondta rejtélyes mosolyal - Azok után ami múlt éjszaka történt!
- Mi volt múlt éjjel? - kérdezte kiváncsian Shannon,  majd letette a villát - Csak nem akarod mondani,  hogy te meg én?
- Jó étvágyat drágám! Ki kell mennem,  megetetni az állatokat!
- Jack! Nem hagyhatsz csak így itt! Jack!
De a fiú már fütyörészve ment az állataihoz.
Mrs. O'Connor kinézett a sziklán álló ház ablakán és felsóhajtott.  a családja lassan szétesik.  Shannon az egyik unokája egy hetet sem bírt ki az isten tudja hol van.  Evelyn csalja a férjét,  Greg meg iszik a kicsi Sean és Rory! Nagymama szórakozottan simogatta kutyája fejét.
- Gyere Robin! Úgy látszik a család megbolondult,  ahogy az időjárárs is! - csóválta meg a fejét.  Épp szobája felé indult mikor kopogtak.  a fekete fehér kiskutya amit Shannon anyja hozott vad ugatásba tört ki.
- Nyughass Robin! - ment az ajtóhoz - Nahát! - kiáltott fel meglepetten
- Szia nagymama! - köszönt egy fiatal női hang
- Ki az? - botorkált le Greg a lépcsőn sörösüveggel a kezében,  és ekkor Sean is rázendített - Elhallgass Se Sean! Vendégünk jött!
- Gyere be Shannon! - húzta beljebb unokáját Mrs. O'Connor - Hogy vagy?
- Nem tudom! - rázta meg a fejét és leült az egyik puha fotelba
- Mrs. O'Connor! - hallatszott Greg hangja - Sean! Sír!
Nagymama az égre emelte szemeit
- Hol van Eve? - tört ki Shannonból
- Hogy hol? Declan O'Rourkenál! Szívtelen perszona! Valerie ágynak esett,  sok neki már Sean! Már úgy értem fizikailag! És te? - nézett rá a lányra - hol voltál?
- Jacknél! - sütötte le szemeit Shannon
Nagymama felvonta szemöldökét
- Azt hittem Nielnél!
- Szóval! - kezdte el Shannon ám Sean hangja félbeszakította - Szegény gyerek! - indult el a lány az emeletre - Eve egyáltalán nem jár haza?
- De! De többnyire Declannél van! Valerie kezdi elveszíteni a türelmét!
- Nem csodálom! - mondta Shannon - Ha nem bánod felmegyek Seanhoz!
- Persze! Addig főzők teát!
- Ne fáradj nagyi! Csak azért ugrottam be,  hogy elhívjalak titeket az O'Rourkeék Célijére! - nézett hátra Shannon
- Kár! - mondta csalódottan Mrs. O'Connor - olyan üres a ház amióta
Shannon kilépett a lépcső tetejére Seannal a karján.
- Mit mondtál?
- Azt,  - nézett fel nagymama - hogy kezdek egyedül lenni!
- És Rory? - ölelte magához a kisfiút Shannon míg lejött a lépcsőn
- Rory odaköltözött az új családjához!
- Az O'Rourkékhoz? Az nem lehet! - ringatta a kicsit Shannon
- Pedig igaz! A te Rory bácsikád megbolondult!
- Pszt! Elaludt! - nézett a kisfiúra a lány - Hát nem aranyos?
- De! - motyogta nagymama
Shannon felemelte fejét
- Hallod? Autó jött!
Robin a kiskutya is fülelni kezdett.
Evelyn! - morogta nagymama - végre hazatalált!
Shannon kezében a gyerekkel várakozóan tekintett az ajtóra ami kinyílt és Eve jött be nevetgélve,  és kócos hajjal.
- Sziasztok! Ó! Az én kis angyalom! - csókolta meg Sean - t
Shannon elhúzta a gyerek fejét
- Csak most jut eszedbe?
- Hé! Te milyen jogon szólsz bele? Ez csak rám és Gregre tartozik!
- Azaz csak Gregre! - felelte Shannon - Ha nem részeg!
Evelyn és Shannon egymással szemben álltak villogó szemmel.  a kicsi felsírt Shannon karjában
- Add ide! - sziszegte Eve
- Nem emlékszel? Én vagyok a gyerek keresztanyja!
- Lányok! - csatantt fel nagymama
A két lány egyszerre nézett rá
- Ne veszekedjetek! Shannon add oda Evelynnek a gyereket!
- De! - kezdte Shannon
- Semmi de! - felelte idegesen nagymama - Mit képzelsz Shannon! Pár napra eltűnsz,  most visszajössz,  és azt hiszed körülötted forog a világ?
Evelyn kárörvendően vigyorgott rá.
Shannon egy pillanatig úgy állt ott mintha a nagymamája megpofozta voln,  aztán Eve karjába nyomta a gyereket megcsókolta nagyanyját feltépte az ajtót és kirohant.  Odakint ömleni kezdett az eső.
Jack fütyörészve nyitott be a házba ám megtorpantt,  mert meglátta Shannon - t zokogni az asztalnál.
- Hé! - állt a lány mellé és megborzolta vörös haját - Mi a baj kicsim? - ült le az asztalhoz
- Jaj Jack! Azt hiszem jobb lesz ha visszamegyek New Yorkba! Mindenkinek az lesz a legjobb! - motyogta
- Micsoda? - háborodott fel a fiú - Niel mondott valamit?
- Niel? Ő,  hogy jön ide? Nem nála voltam!
- Hanem? Shannon! Ne keljen mindent kihúznom belőled!
- Otthon voltam! Erre nagymama nekem ront,  hogy hogy merek hazaállítani és parancsolgatni? Jobb lesz tényleg ha
- Ezt nem teheted! - fogta meg a lány két kezét - El kell jönnöd a Céilire! A táncosaid számítanak rád!
- Nem tudom! - súgta Shannon,  és megrázta fejét - Megyek aludni! - tolta el Jack kezét
- Jól van! - morogta a fiú és rágyújtott egy cigarettára mikor a lány kiment.
Mrs. O'Connor miután Evelyn ismét visszament Declanhez elszántan tárcsázta az O'Rourke házat.
- Halló? Mildred,  Adnád Roryt? Nem köszönöm! Én jól vagyok!
- Tessék? - szólt bele Rory
- Rory! Szólj azonnal Evenek,  hogy most rögtön jöjön haza!
- Eve? Nincs itthon és Declan se! Anya jól vagy?
- Igen! - felelte nagymama letörten - Szólsz majd Evelynnek?
Gregory mikor lejött a karján Seannal és meglátta,  hogy Mrs. O'Connor telefonál kikapta a kagylót a kezéből
- Halló Rory? Nehogy szólj Eve - nek! Mondd meg neki,  hogy Sean - t magamhoz vettem! Viszlát! - Akarta a helyére tenni a telefont
Ám Mrs. O'Connor megragadta a karját
- Greg! Miért csinálod ezt? Eve az unokám!
- Mrs. O'Connor! - ringatta a karján a gyereket Gregory - Mostantól én nevelem fel Sean - t! Evelyn nem alkalmas rá! - mondta és egyenes tartással az felment
Emeletre
Mrs. O'Connor megrázta fejét
- Jaj Eve! Elrontottad az életed!
- Robin! - simogatta meg a kiskutyája fejét - Sétálni szeretnél?
A kutya hármat vakkantott
- Jól van! Már zúg a fejem! Ideje,  hogy kiszellőztessük! Elmegyünk Shannonhoz!
Shannon neve hallatára a kutya boldogan csaholni kezdett.
Odafent Greg a bölcsőbe fektette Sean - t.  Majd az ablakhoz lépett látta,  hogy Mrs. O'Connor sétálni viszi Robint.  Nagyot sóhajtott és hátrasimította szőkésbarna haját.
- "Miért nem Shannon - t választottam? - motyogta - El hallgass már! - szorította fülére kezét mikor a gyerek sírni kezdett.
Mrs. O'Connor élvezte a délelőtti sétákat, a szikláról fantasztikus kilátás nyílt az óceánra melynek hatalmas víztükre most a nyugodt arcát mutatta és a tengerzöld szín árnyalataival volt tarkítva. Robin a kiskutya egy nyulat kergetett a zöld virágokkal pettyezett réten. Az égen bárányfelhők úsztak. Kifejezetten jó idő volt ami nem annyira jellemző Írországra, Mrs. O'Connor Jack O'Meara háza felé vette útját. Már messziről látta, hogy Jack a földeken dolgozik a traktoron. A házból pedig harsogó Ír népzene fogadta az arra tévedőt. Jack nyomban leállította a traktort ahogy meglátta Mrs. O'Connor - t. Leugrott Az ülésről.
- Nahát! Jó napot Mrs. O'Connor! - lépett az asszonyhoz és megölelte majd megsimogatta a kutyát - Shannonhoz tetszett jönni?
- Igen! Nagy baj van otthon!
Jack rémülten nézett nagymamára
- Micsoda? Meghalt valaki?
- Jaj Jack! Ilyet még viccből se mondjon! Csak Evelyn és Greg megint összevesztek!
Jack megkönnyebülten felsóhajtott
- Jöjjön! Menjünk be! Most se,  lát se hall! A Céilire készül,  egyedül fog fellépni!
Jack benyitott a szobába ahol a lány teljes átéléssel táncolt
- Shannon! - kiabálta Jack - Shannon!
A lány nem hallott semmit így Jack kikapcsolta a magnót.
- Hé! - nézett szemrehányóan a fiúra Shannon - Miért állítottad le?
- Shannon! Vendéged van! - mondta kedvesen Jack
Shannon kifújta magát és felnézett,  az ajtóban a nagymamája állt a teljes kétségbeesés határán.
- Nagyi! - felelte lassan - Te itt?
- Sajnálom ami a múltkor történt!
- Hm! Érdekes! Azt hittem nem vátozott a véleményed! Egyébként nem kell aggódnotok! Jövő szerdán haza utazom New Yorkba!
- Hallgass meg Shannon! - kezdte nagymama - Nem azért jöttem ide,  hogy veszekedjek! Hanem a segítséged kérni!
Shannon ránézett Jackre majd leült az egyik fotelba, vele szemben a nagymama ült. Jack tapintatosan kiment a szobából, hogy a két nő beszélhessen egymással.
- Shannon! - fogta meg az unokája kezét Mrs. O'Connor - Szeretlek téged!
- Térjünk a tárgyra! - felelte hidegen a lány
Nagymama hátrahőkölt a hideg hangtól,  kedves kék szeme szomorúan nézte unokáját.
- Tényleg sajnálom! Shannon ne haragudj,  nem úgy gondoltam! - kezdte nagymama - Eve visszament Declanhez!
Shannon felpatantt és idegesen járkálni kezdett
- Ez nem lehet igaz! És Sean? Meg Gregory? Őket csak úgy ott hagyta? Megáll az eszem!
- Csss! Nyugalom! Arra szeretnélek megkérni,  hogy menj el Nielékhez és beszélj Declannel és Evelynnel!
- Ki az a Niel? Declant ismerem,  de mindenki ezzel a Niellel jön.
Nagymama értetlenül nézte
- Nem ismered Niel - t?
Shannon megrázta fejét
- Nem! Csak Declan - t és Jacke - t ismerem! - hajtogatta Shannon
Nagymama felsóhajtott
- Beszélned kell Evelyn fejével,  még ma! Holnap után Céili lesz!
- Rendben de megmondanád ki az a Niel?
- Meg! - bólintiott nagymama.  Niel Declan ikertestvére,  és az a fiú akibe a hét elején szerelmes lettél - Állt fel Mrs. O'Connor - Mennem kell! Tégy Shannon belátásod szerint! Robin! - kiáltott a kutyának
- Szeretlek nagyi! - szólt nagymama után könnyes szemmel Shannon
Mrs O'Connor megfordult és határozott léptekkel indult unokája felé,  majd megölelte.
- Mennem kell! - felelte könnyeit nyelve nagymama
Nagymama fellélegzett mikor a konyhába ment Jack éppen kávét főzött.
- Tessék leülni! Főztem egy kis kávét!
Mrs. O'Connor elnézte Jack magas termetét,  sötét haját.
- Jack! Mi ütött Shannonba? Amnéziás?
Jack kezében megremegett a kávés csésze.
- Honnan veszi Mrs. O'Connor?
- Nem emlékszik Niel O'Rourkera,  hogy létezik ez?
- Nem tudom! - nyújtotta át a kávés csészét Elinornak.  - Lehet,  hogy így akarja elfelejteni Niel - t!
- Biztosan! - sóhajtott fel - Jack! Shannonak segítenie kell,  hogy Evelyn haza jöjjön! Jack elviszi oda,  ugye?
- Persze!
- A Céiliig el kell intézni! - állt fel Mrs. O'Connor - Mennem kell! Viszlát Jack! - nyújtott kezet
Mrs. O'Rourke és Brigid a Céili előkészítésén fáradoztak.  Niel teljes erőbedobással próbált a csoporttal.  Declan az egyik emeleti hláószobában volt elfoglalva Evelynnel.
A kertben már fel voltak állítva a fehér sátrak,  amik alatt ennivalótól roskadozó asztalok állnak majd.
A táncteremben mindenki feszülten figyelte Niel - t,  aki a holnaputáni programot olvasta fel.  Allison is figyelt,  közben azon gondolkodott mennyi önuralma van Nielnek.  Biztos most is Shannonal lenne legszivesebben.  Allison felsóhajtott. "Nem úgy,  mint Declan!" - gondolta
- Okey! Szóval mindenki tudja a dolgát? - kérdezte Niel
- Igen! - kiabáltak a többiek
- Jól van! Mára ennyi a főpróba! Holnap még találkozunk egy próbára! Pihenjetek sokat!
- Szia Niel! - köszöntek a többiek
Niel kikisérte tanítványait a kapuhoz,  vagyis az O'Rourke House bejáratához,  ahol egy pillanatra megálltak.
- Niel! - ért a fiú vállához Allison - Nem Jack és Shannon jön erre?
Niel szeme elhomályosult
- De! - felelte rekedten - torkát sírás fojtogatta
- Akkor megyünk is! Szia Niel! - intettek a lányok Niel felé,  ám ő ott maradt,  hogy bevárja a közeledő párt.
Jack megállt Niel előtt.
- Helló Niel! - szorította meg a lány kezét birtoklóan - Evelynhez jöttünk!
- Szia Shannon! - lépett a lány elé Niel,  Jackről tudomást sem véve.
Shannon értetlenül bámult rá,  majd a felismeréstől megcsillnatt a szeme
- Te vagy Declan? - kérdezte majd szeme elkomorult - Hagyd békén az unokatestvéremet hallod?
- Shannon! - felelte Niel - Én Niel vagyok! Hát nem emlékszel?
- Felejtsd el öcskös! Nem emlékszik! - felelte gúnyosan - Ne is erőlködj!
- Bocsánat Niel! - emelte rá zöld szemét Shannon - De nekem Evelynnel kell beszélnem! Nem Veled! Nem haragszol,  hogy összetévesztettelek vele?
Niel csodálkozva nézett rájuk
- Nem! - felelte ámultan - Gyertek utánam! - Niel időnként hátra nézett,  hogy tényleg Shannon - e az aki utána jön.
Jack vigyorogva követte, soha nem felejti el Niel csodálkozó arcát mikor Shannon nem ismerte meg. Már a ház felé tartottak amikor a lány álmélkodva pillantott a nagy házra.
- Milyen nagy ez a ház! Elbűvölő!
Niel dühösen megfordult és a lányhoz lépett.
- Nehogy azt mondd,  hogy nem emlékszel arra,  hogy mi történt ebben a házban!
Shannon értetlenül nézett rá,  és közelebb ment Jackhez.
- Nem értem miről beszélsz! - dadogta - Légy szives vezess az unokanővéremhez!
Niel felsóhajtott és kitárta az ajtót
- Akkor nem emlékszel Roryra sem,  és a tánccsoportodra sem?
- Ne bolondozz! - vágott közbe Jack és közelebb hajolt Nielhez - Mindenre emlékszik,  csak rád nem! És arra sem ami ebben a házban történt!
Niel megragadta Jack gallérját
- Mit csináltál vele? - sziszegte
- Én? - mosolygott le rá Jack és megvonta vállát - Semmit!
- Gyertek be! - mondta Niel
Evelyn a folyosón csókolózott Declannel.  Brigid utálkozva vágott át köztük.  Mikor ismerős hangok ütötték meg a fülét.  Áthajolt a korláton és lenézett az alsó folyosóra,  szeme elkerekedett a csodálkozástól mikor meglátta Shannon - t.
- Szólnom kell Rorynak! - motyogta
Shannon nyugtalanul járkált a szalonban
- Jack! - fordult a fiú felé - Megkérhetlek,  hogy kimenj?
- Persze de!
- Kérlek! - szólt rá a lány
Kisvártatva megjelent Rory és Mrs. O'Rourke is.
- Shannon! - ölelte meg unokanővérét Rory - De jó,  hogy látlak!
Shannon eltolta magától Roryt,  majd ránézett
- Kérlek szólj Evelynnek,  hogy beszélnem kell vele! Ó! Jó napot Mrs. O'Rourke! Elnézést,  hogy nem vettem észre!
- Semmi baj! - felelte csodálkozva Mrs. O'Rourke
- Ó!És szeretnék Evelynnel négyszemközt beszélni!
- Megyek szólok neki!mondta Brigid egyik ámulatból a másikba esve
Rory elgondolkodva pillantott rá unokahúgára.
- Biztos jól vagy? - kérdezte Rory
- Ühüm! - bólintott a lány szórakozottan míg leült és lesimította szoknyáját
- Gyere szívem! - karolt Mrs. O'Rourkeba Rory - Hagyjuk beszélgetni a lányokat.
Evelyn kelletlenül szakadt el Declantől,  ajkán még mindig ott égett a férfi csókja.  Mielőtt belépett volna a szalonba megigazította szőke haját és ruháját,  nagyot sóhajtott majd bement.  Legnagyobb meglepetésére Shannon ült feszengeve az egyik krémszínű kanapén,  lángvörös haján megcsillantt a napsugár.
- Hát te? Még mindig itt vagy? - kérdezte ingerülten Evelyn míg farkasszemet nézett Shannonal - Azt hittem hazamentél!
Shannon nagyot nyelt
- Evelyn! Szeretném ha kibékülnél Gregoryval és hazajönnél!
Ha egy tekintettel ölni lehetne Shannon már holtan rogyott volna össze.
- Nagymama küldött téged? Vagy Gregory? Ó! Talán csak nem az anyám? - dobta le magát az egyik fotelba Evelyn.
A másik lány megrázta vörös fürtjeit
- Nem! Magamtól jöttem! Evelyn,  haza kell jönnöd! Sean!
- Szóval Sean! Gregory azt mondta törödik vele! Láthatod nem tudom elhozni!
- Úristen! - túrt a hajába Shannon.  Milyen anya vagy te? Hagyod,  hogy a gyereked nélküled nöjjön fel?
- Semmi közöd hozzá,  te boszorkány! Törödj a saját dolgaiddal! Különben is - pillantott Shannon nyakára - hol van a kereszt amit a nagymamától kaptál? Nekem kellett volna adnia,  én vigyáztam volna rá!
Shannon a nyakához kapott
- Gonosz vagy! Nem direkt vesztettem el! - patantt fel a helyéről
- Jól tudom - folytatta gonoszul Eve - ,  hogy mindig is tetszett neked Gregory,  hát most haza mehetsz ápolni a lelkét!
- Ezt nem hiszem el,  miket tudsz mondani! Inkább itt maradsz Declannel? - kérdezte undorodva
- Óh! Nemrég még te is itt maradtál volna! Niellel együtt vagy nem? Hagyj békén,  és menj haza a nagymamához!
Shannon lassan felállt
- Sajnálom! Azt hittem,  hogy ki tudunk békülni de látom már,  hogy ez lehetetlen.  Szánalmas vagy.  Remélem a holnaputáni Céilin nem csinálsz botrányt!
- Viszlát Shannon! - emelte magasra Brandys poharát a lányra Eve
Shannon összeszorított szájjal és egyenes tartással ment ki a szalonból.  Odakint a folyosón Rory és Mrs. O'Rourke várta aggódva.
- Nos? Tudtál beszélni vele? - kérdezte Rory
- Igen! De semmi haszna! Evelyn egy szívtelen önző nő!
Rory felsóhajtott
- Majd én beszélek Declannel! - paskolta meg Shannon karját
- Köszönöm! Mennem kell,  Jack már vár!
- Biztos jól vagy? - kérdezte Mrs. O'Rourke
- Igen! Csak egy kicsit fáj a fejem! Megyek haza lepihenni!
- Jól van! Niel ne vigyen haza titeket? - kérdzte
- Ne! - tiltakozott Shannon akinek kezdett visszatérni az emléke Nielről
Jack közben próbált hallgatózni a nyitott ajtónál, és mikor meghallotta, hogy Shannonak fáj a feje, és kezd emlékezni eldöntötte, hogy ideje Niel - t félreállítani az útból. Majd mosolyt erőltetett magára mikor a lány kijött. Elindultak hazafelé, Shannon úgy érezte mintha mély álomból ébredne fel, az elmúlt egy nap meg ez a mai reggel nem tudta mire vélni. Mintha elvarázsolták volna, és tetejébe még a nyaklánca sem lett meg. Jack nem sokat beszélt , egész úton azon gondolkodott, hogy hogyan tegye el láb alól Niel - t.
Kendra is ezen fáradozott már több mintr két napja csinálta a szertartásokat, és kimerülten le mikor Jack O'Meara berontott. Kendra felkapta a fejét.
- Kopogni nem szokás? - érdeklödött
- Nem fog a varázs! Egyszerűen elmúlt! - nézett rá a lányra haragosan Jack
- Talán a Niel iránt érzett szerelme annyira erős,  hogy nem sokáig hat rá a szerelmi kötés!
- Akkor! - ragadta meg eszelős dühvel a lány vállát - Öldd meg Niel - t!
Kendra levegőért kapkodott
- Nem tehetem!
- Akkor kérem vissza a medált!
- Nem! - sikoltott fel - Nélküle nem lennétek együtt!
- Márpedig valamit valamiért!
- Jól van! Rendben! Megteszem! De kérek még pénzt!
Jack felvonta szemöldökét
- Még több
- Jack ne nézzen így rám! Nekem is meg kell élnem ha Niel - t elintézem akkor el kell utaznom!
- Nem fogja megtudni senki,  hogy te voltál!
Kendra ingerülten hátradobta haját
- Jack értsd meg nekem is élnem kell valamiből!
- Ezt már mondtad! - mordult rá Jack - Ha Niel - t holtan látom beszélünk!
Szombat déután volt,  Shannon feldúlta Jack házát és már a sírás határán volt,  mert nem találta meg a nyakláncát.  Jack az ajtófélfának dőlve nézte a lányt.
- Hiába keresed! Itt nem fogod megtalálni.  - felelte ingerülten - Fejezd be a földön csúszkálást! - kiáltotta
Shannon ijedten állt fel,  ismerte ezt a hangot,  érezte a kitörni készülő vihart.  Jack mérges.
- Éhes vagyok! - mondta kissé szelídebb hangon - Kapok eni? - ült le az asztalhoz
- Persze! - felelte hebegve és kissé feszengve Shannon könnyes szemmel - Nem találtam meg a nyakláncom! - panaszolta
- Semmi baj Shannon! - borzolta meg a lány haját Jack - Majd megkeressük!
Niel úgy döntött, hogy lovagolni megy mielőtt még lemegy a nap. Lassú ügetésbe fogott, és egészen a sziklán álló O'Connor házig lovagolt el. A házból gyereksírás és kutyaugatás hallatszott. Niel felsóhajtott és a szikla széléhez ügetett lovával majd leugrott a lóról és elgyönyörködött a végtelen óceánban. Hirtelen egy nő alakja tűnt fel a sziklán. Niel szíve hevesen dobogott. "Shannon" - gondolta. A lány hívógatóan állt veszélyesen közel a szikla széléhez. Niel agya hirtelen kikapcsolt nem tudott gondolkodni, csak a lányt látta maga előtt könnyű nyári ruhájában. Lovát a szikla előtt hagyva megindult a Tünemény felé.
- Shannon! - kiáltotta Niel.  Miközben hirtelen metsző szél vágott az arcába.  Szabályosan fázott.
A lány hívogatóan kinyújtotta karjait, vörös haját lobogtatta a szél a ruha vállpántja izgatóan lecsúszott a lány albástrom fehér vállain. Niel nagyot nyelt és nem törödve semmivel a lány karajaiba vetette magát. A Shannonak látszó lány szorosan átölelte Nielt és a szikla széléhez táncolt vele. Niel lehúnyta szemét és a lány vállára hajtotta fejét. A lány ugyanezt tette vörös haja beborította a fiú vállát. A lány hirtelen felnézett és egy csókot nyomott a meglepett fiú szájára, majd nagyot lökött rajta. Niel felkiáltott és hátra tántorodott már csak azt érezte, hogy megcsúszik a szikla szélén és a szila falban kinőtt bokorágában kapaszkodik egy kézzel, Niel nem mert lenézni alatta az óceán, fölötte Shannon vagy nem ő az?Nem!Egy idegen nő állt a szikla szélén nevetve. Niel homloka verejtékezni kezdett, vajon meddig tudja taratani magát?Kendra kacagva vette köppenyét majd észrevette Niel hófehér lovát, aki idegesen topogott a szirt szélén. Kendra végigsimított piros és hegyes körmeivel a ló selymes szőrén, mire az hátracsapta fülét és nyerített. A lemenő nap fényébe gonoszul megvillantt Kendra szeme, mikor ráütött a ló farára, amitől az eliramodott.
- Fuss csak! - kiáltotta - Fuss haza! - emelte fel karjait és diadalmasan felnevetett.
Jack az ablaknál állt és a lemenő napot figyelte,  mikor Niel lova átvágtatott nagyokat nyerítve a földjén.
- Mi volt ez? - kérdezte Shannon a nyerítés hallva és felállt - Olyan mint egy ló!
Jack megpróbálta eltakarni az ablakot.
- Semmi! Csak feltámadt a szél!
- Ne nevettess Jack! A szél nem nyerít! Hallod? Most itt az ajtó előtt!
- Ne menj ki! Mi van ha egy vad ló? - szorította meg Shannon karját Jack
- Aú! Ez fáj! - kiáltotta Shannon - Eressz el! Nincsnek itt vadlovak!Kimegyek és megnézem mi az!
A lány nagy lendülettel kinyitotta az ajtót és meghökkenve lépett hátra,  az ajtóban Niel lova állt.  Nagy sötét szemét ráemelve a lányra.
- Szélvész! - ölelte át az állat nyakát - Niel hol van?
A ló hátrapilantott
- Mutatni akarsz valamit? - kérdezte Shannon
Jack felhorkantt
- Persze! Már beszélgetni is tudsz vele?
- Nem érdekel mit mondasz Jack! - kapaszkodott fel a ló hátára Shannon - Niel bajban van! Érzem!
- Most már emlékszel rá? - kérdezte Jack
- Furcsa de igen! - mondta a lány - Ne haragudj Jack! Hihetetlen,  de érzem,  hogy mennem kell! Tudom,  hogy Niel bajban van!
- Shannon! - kiáltott  Jack a távolodó lány után - Semmi értelme! Niel nem szeret! Te csak engem szeretsz! - ordította,  de szavait elnyelte a messzeség már nem jutott el Shannon füléig - Shannon! - súgta még mindig az ajtóban állva.
Shannon vad vágtára fogta lovát,  időközben hirtelen bevonult,  vad szél kezdett fújni és az esőt a lány arcába vágta,  de ő nem törödött vele csak Niel járt az eszében.  a ló megállt a szikla előtt ahol Niel leesett.
- Hahó! - kiáltott Niel - Van ott valaki?
- Niel! - hasalt le Shannon a nedves fűre és lenézett.
Niel ott lógott egy faágba kapaszkodva fél kézzel,  az óceán és a fenti sziklacsúcs között.  Niel felnézett és szeme elkomorult ahogy meglátta a lányt.
- Mit keresel itt? Nevetni jöttél?
- Megőrütél? - lehelte a lány - Miről beszélsz?
- Ne add az ártatlant! Te löktél le!
- Az nem Shannon volt! - hallatszott Jack hangja
Shannon felkapta fejét,  arcán mosoly terült szét.
- Köszönöm Jack! - felelte a lány
- Hát ki volt? - üvöltötte Niel
- Nem tudom! - vonta meg a vállát Jack a lova hátán
- Segítenél? - csatantt fel Shannon - Egyedül nem bírom felhúzni!
- Miért? - kérdezte Jack - Mi elönyöm származik belőle ha felhúzom? És megmentem?
- Az,  hogy nem hal meg! - sikította a lány és beljebb csúszott,  hogy jobban lássa Niel - t.
Jack lustán leugrott a lováról és a tomboló szélben a szikla szélére ment és lenézett.  Niel észrevette, hogy figyelik tekintete találkozott Jackével és látta, hogy a fiú mosolyog. Niel ereje egyre fogyott tekintete most Shannont kereste. a lánykönyörögve ragadta meg Jack karját.
Jack! - kérte vékony hangon - Kérlek!
Jack sötét szemei a lány arcát figyelték
- Biztos ezt akarod?
- Igen! - siklotott fel a lány - Csinálj már valamit!
Jack teljesen a szikla szélére csúszott és lenyúlt, izmos karja megfeszült. Niel felnyújtotta a karját és remélte, hogy nem törik le az ág. Jack Shannonal együtt felhúzta a fiút mégpedig az utolsó pillanatban, mert az ágban amibe kapaszkodott villám csapott. Niel zihálva rogyott le a földre Shannon gondoskodóan át ölelte. Jack szótlanul felült a lovára és amilyen csendben jött olyan csendben el is távozott. Nielátölelte Shannont és együtt sírtak a megkönnyebüléstől, majd a fiú megcsókolta Shannont.  - Megmentetted az életem! - súgta rekedt hangon
- Csss! - simogatta meg a fiú fejét - Gyere,  bemegyünk a nagymamához! Holnap majd hazamész!
- De holnap a Céili és.
- Semmi de! Gyere Niel! - húzta fel óvatosan - Támaszkodj rám!
A házban sötét volt, csak az óra ketyegését lehetett hallani. Jack a sötétben ült,  és várt előtte az asztalon egy pohár Guiness sör állt. Csak ült és várt, de tudta, hogy Shannon már nem jön vissza többé. Arcánn könnyek folytak végig, Shannon volt az első nő aki iránt ilyen mély érzései voltak. Azon tünődött, hol rontotta el?Majd lassan felállt és még utoljára körülnézett majd az ajtó felé indult. Kitárva az ajtót megcsapta a már fuvallattá szelidült tavaszi szél. Odakint felkapaszkodott   lovára és lassú ügetésbe fogott, a hold megvilágította magas, délceg alakját. Kisvártatva már a szikla szélén ült lábait a mélység fölött lógatva és az óceánt figyelte. Kezében egy üveg Whiskyvel most, hogy eldöntötte azt, hogy ugrik valami hihetetlen öröm lett rajta urrá. Amiatt, hogy nem kell szenvednie Mert nincs értelme Shannon nélkül élnie. A búcsúlevelet lerakta otthon az asztalra majd dülöngélve felállt és a szikla szélére lépett. Utoljára megölelte Fekete Szívet a lovát aki megérezve azt, hogy gazdája talán végleg búcsuzik felnyerített.
- Szervusz öregfiú! Menj haza! - súgta majd mélyet lélegzett és levetette magát a lenti sötétségbe.  Utolsó gondolatai a zuhanás közben Shannon felé szálltak.  És már csak lova tébolyult panaszos nyerítését hallotta.
Shannon riadtan ült fel meleget és biztonságot adó ágyában.  Mellette Niel aludt de ő is felriadt a lány nyugtalanságát megérezve.  a fiú álmosan figyelte ahogy takaróját magaköré fonva az ablakhoz lépett.  Niel a háta mögé ment és átkarolta,  az imént lett az övé ez a lány amiért áldotta a szerencséjét.  Vad és szenvedélyes éjszaka volt amire már vágytak mindd a ketten.
- Valami történt Jackkel! - súgta Shannon - Nézd a lova! Így vezetett a tied is hozzád!
- Tényleg! - nézte meg Niel az idegesen toporgó lovat - Épeszű ember nem hagyja kint a lovát!
Niel elkezdett öltözködni
- Gyerünk Shannon! Meg kell néznünk mi történt!
A lány szó nélkül öltözni kezdett.  Remegett és fázott idegességében,  érezte,  hogy valami baj van Jack körül.  Nem sokkal később Shannon fázósan fonta össze karjait míg Nielle futott a szikla peremén toporgó ló felé.  Niel elkapta a ló kantárját a lány pedig lehajolt,  mert észrevette a fényes üveget a fűben.  Shannon szédülten kapaszkodott Nielbe,  felemelte az üres üveget.
- Rosszat sejtek! - nyelt nagyot Shannon - Menjünkel Jackhez!
- Gyere! - ült fel Niel Szélvész hátára és felhúzta Shannont,  a másik ló hűségesen követte őket.
Időközben már pirrkadt Jack háza sötét volt,  és csendes.  Shannon leugrott a lóról és a ház felé tartott,  vörös haja lobogott a szélben.
- Jack! - kiáltotta,  ahogy belökte az ajtót
- Nyugi! - szólt közbe Niel - Csigavér!
- Jaj Niel! - nézett körül jobban Shannon,  ahogy szeme jobban megszokta a sötétséget - Ha valami baja lesz Jacknek az az én hibám!
- Nézd! - mutatott az asztalra Niel ahogy felkapcsolta a lámpát - Egy levél!
Shannon hunyorgott az erős fényben,  Niel átnyújtotta a papírlapot amin Jack kézírása volt.  Shannon elkezdte olvasni a papíron lévő írást a fiú figyelte arcát ahogy elsápadt,  kezét szája elé kapta.
- Niel! - sikoltott fel Shannon majd zokogva borult az asztalra.
A fiú felkapta a földről a leejtett papírt.
- Te jó ég! - mondta megrendülten
Shannon felemelte könnyes szemét
- Az én hibám! - hajtogatta a lány míg Niel csitította és simogatta a haját.
- Csss! Nem tehetsz róla! Jack döntött így!
- Tudhattam volna! Előre kellett volna látnom,  hogy ilyen érzékeny! - lehajtotta fejét - Nem lett volna szabad játszanom vele! Kisfiú kora óta együtt voltunk,  nyaranta sokat játszottunk de soha nem mondta,  soha - csúklott el a hangja
- Van akit értesíthetünk? - kérdezte Niel
- Az édesanyja és a húga! - motyogta a lány - Dublinban élnek,  gyűlölni fognak ezért! - vetette Niel karajaiba magát Shannon.  - És én nem hibáztatom ezért őket,  mert én is gyűlőlni fogom magam érte,  egész életemben!
- Gyere! Menjünk haza! A nagymamád aggódni fog! És a Céili is ma lesz!
- Hogy tudsz erre gondolni? - rogyott le a padlóra a lány
- Shannon! - emelte fel a lányt a földről és a lány arcába nézettMíg nincsenek itt Jack szülei és nem találták meg a testét nem tehetünk semmit!
- Dublin nincs messze és Jack! - zokogta a lány - Előkerül! Ma már itt lesznek! Nem vagyok képes mulatni!
- Jackért teszed!
- Jó! - sóhajtott fel - Csak legyél mellettem megigéred?
- Meg! - bólintott Niel
Shannon és Niel elöször Mrs. O'Connorhoz mentek,  aztán Niel édesanyjához.  a szalonban ott teázott mindenki Eve,  Rory,  Mildred,  és Brigid.  Mikor meglátta Brigid Shannon sápadt arcát,  lerakta csészéjét és odaszaladt hozzá.
- Jól vagytok? Úgy néztek ki mintha kisértetet láttatok volna!
Erre a megjegyzésre Shannon sírva fakadt,  Niel vigasztalóan átölelte és dühös pillantást vetett a húgára.  Brigid ijedten lépett hátra Rory felállt és unokahúgához lépett.
- Mi a baj? Shannon! Ülj le egy kicsit! Nyugodj meg! Mi történt? - súgta Niel felé hajolva
A fiú nagy levegőt vett
- Jack O'Meara
- Igen? - kérdezte ingerülten Brigid - Mi van vele?
- Valószinűleg,  - folytatta lassan - leugrott a szikláról.
- Gratulálok Shannon! - kurjantotta Declan - A halálba üldözted,  szegény Jack O'Mearát!
- Declan! - akart a bátyjának menni Niel,  de Rory lefogta
- Elég legyen! - felelte csendesen
- Szegény Maureen! Megyek telefonálni! - mondta megrendülten Mrs. O'Rourke - Jack volt az egyetlen fia!
Shannon újból rázendített
- Hallgatasd már el! - morogta Declan - Fáj a fejem tőle!
- Elég legyen Declan!.  - mordult rá Rory - Hagyd abba!
Declan felállt a helyéről és kézen fogta Evelynt
- Akkor mi most elegánsan elhagyjuk a helyszínt!Találkozunk a Céilin!
Evelyn szánakozva figyelte unokanővérét.
- Egy gyilkos van a családban! Nocsak! - fintorgott.  - Szegény Shannon!
Rory aki leült Shannon mellé felemelte fejét
- Takarodj innen! Shannon bajban van és te csak ócsárolni tudod?
- És amikor ő bántott engem?
- Neked gyereked van és férjed!
- Óh értem! Ő pedig öngyilkosságba kergetett valakit egy hét alatt! De hát persze az nem számít!
- Evelyn! - kiáltott rá Brigid
Shannon fejét kezébe temetve ült
- Telefonáltam Jack anyjának! De a húga Fiona vette fel,  aki elkezdett zokogni a telefonba és azt kiáltotta,  hogy megöli aki ezt tette a bátyjával!
Shannon felpillantott
- Jaj istenem! - állt fel Shannon és kirohant
- Szegény kislány! - tördelte kezeit Mrs. O'Rourke - Kérlek Brigid menj utána!
A szőke lány lassan bólintott
- Megyek! Egész megkedveltem,  mióta itt vagy apa! - adott egy puszit Rorynak
Miután kiment,  Rory halványan elmosolyodott
- Azért van értelme annak,  hogy itt vagyok? Nem?
Mrs. O'Rourke megbotolta Rory haját
- Van értelme! Mi legyen a Céilivel?
- Nem tudom! - felelte Rory - Megtartsuk? Jack tiszteletére?
- Nem hinném,  hogy Maureen és Fiona örülne neki! De hát már minden elő van készítve!
Shannon kirohant a sötétbe kétségbeesetten könnyáztatott arccal.  Nem bírta ki volna,  ha találkoznia kell Jack anyjával,  és húgával.  Sírva rogyott le a zöld gyepre.
- Shannon! - kiabált Brigid - Az istenit,  szólj már! Nem látok ebben az átkozott!
A lány egy fának dőlve ült,  de nem szólt semmit.
- Nem kerülheted el,  hogy találkozz Jack anyjával és húgával!
Niel meghallotta a kiabálást és a húga mellé lépett
- Mit ordibálsz itt éjszaka? Jól vagy?
- A barátnődet keresem! - felelte gúnyosan Brigid - Aki kissé megőrült!
- Fejezd be! Érdekes odabent azt mondtad,  hogy szereted Shannont!
Brigid hátrarázta szőke haját.
- Csak apa miatt mondtam!
- Shannon! - kiáltotta Niel
- Hiába kiabálsz! Nem válaszol! Nem is csodálom a helyében én sem találkoznék Jack anyjával!
- Fejezd be Brigid! Shannon szerelmem!
Brigid megcsóválta fejét
- Én bemegyek,  pihennem kell a holnapi Céilire!
- Fejezd be és tűnj el! - morogta Niel
- Niel? - hallatszott egy halk hang
Niel körülnézett és meglátta a lányt odament hozzá
- Kicsim! - simogatta meg Niel a lány haját - Gyere be!
Shannon felemelte vörösre sírt szemeit és a fiúra nézett
- Nem akarok bemenni! És arra gondoltam,  hogy Jack anyja
- Gyere! Holnap Céili! Ki kell pihenned magad!
- Hogy tudtok ilyenkor a Cilire gondolni,
Niel felsóhajtott
- Nézd! Jack anyja holnap érkezik meg,  vagy holnap után addig nem tehetsz semmit!
- De! - kiáltott fel Shannon - Megtalálom Jack holttestét!
- Már megtalálták! Két halász volt az! Felhozták!
Shannon szó nélkül felállt.
- Menjünk eludni! - felelte
Niel segített felállni a lánynak és betámogatta a házba.
Napsütötte reggelre ébredt Barrett S'Hill, mint már annyiszor ezen a héten. Kitűnő nap a Céili ünnepségre, amit az Írek annyira szeretnek. Az O'Rourke ház ódón falait beragyogták a felkelő nap sugarai, Shannon az ablakban állt és a napot figyelte. A mennyezetes ágyban Niel aludt, Shannon felkapta selyem köntösét és kisietett a szobából. Mrs. O'Rourke és Rory a szalonban kávéztak a személyzet a dolgát végezte, takarítottak és főztek a Céilire. Bár általában a vendégek szoktak ennivalót hozni. Shannon kiszédelgett a szabadba, hogy friss levegőt szívjon. Ahogy a kúria kapuja felé nézett észrevett két fekete ruhás nőt. Jack anyját és húgát. Összefogta magán a köntöst és pánikszerűen el akarta hagyni a a helyet de Jack húga gyorsabb volt.
- Szia!
- Szia! - köszönt elhaló hangon
- Mrs. O'Rourke fent van már? - kérdezte szomorúan Fiona
- Azt hiszem! - hebegte és kezet nyújtott - Shannon vagyok!
Mrs. O'Meara kifulladva ért lánya mellé
- Fiona megvárhattál volna! Szerbusz Shannon!
Ám Fiona nem felelt összeszükült szemekkel figyelte Shannont,  aki leeresztette kezét.
- Szóval te vagy Shannon? Miattad lett öngyilkos a bátyám? - kérdezte egyre közelebb lépve
Shannon zöld szemét könnyek lepték el.
- Ne haragudj! - hebegte - Én nem.
- Maureen! - sietett ki Mrs. O'Rourke a hangok hallatán
- Ti ünnepeltek? Mikor Jack meghalt? - kérdezte szomorúan Mrs. O'Meara
- Sajnálom Maureen! De nem tudtuk,  hogy ez fog történni!
- De ő tudta! - mutatott rá Fiona Shannonra
- Nézd drágám! - kezdte Mrs. O'Rourke - Ez a kislány semmiről sem tehet! Ő és Jack.
- Hát ez az! - vágott közbe Fiona
- Ő és Jack! - sírta el magát - Gyűlőllek! - vetette oda Shannonak és az anyjára borult
Maureen simogatni kezdte lánya haját.
- Jól van semmi baj!
Shannon megszégyenülve állt a reggeli napsütésben, Niel sietve ért ki az udvarra.
- Shannon! Mindenhol kerestelek! Már gyakorolnunk kéne!
- De Niel! - felelte Mrs. O'Rourke szintelen hangon - Ő Jack húga! - mutatott  Fionára,  ő pedig Mrs. O'Meara!
Niel bólintott
- Jó reggelt! - köszönt Niel - Remélem jó érzik magukat Barrett S'Hillben! Na gyere Shannon!
- Niel,  hogy lehetsz ilyen tapintatlan? - fakadt ki Fiona felemelve fejét
- Nézd Fiona!Én is szerettem a bátyádat de ő sem akarná, hogy búslakodjunk!És meglesz a Céili rendezve Jack emlékére! - karolta át Shannon vállát.
- Hogy te milyen undok vagy! Nem is tudom Jack, hogy lehetett a barátod!
- Elég legyen! - törölte meg a szemét Mrs. O'Meara - Fiona! Nielnek igaza van! Jack sem szeretné ha szomorúak lennnénk! Tartsuk meg a Céilit! - tette Niel vállára kezét.
- Anya! A fiad most halt meg és te máris az ünneplésre gondolsz?
- Nyugodj meg Fiona! - szólt közbe Mrs. O'Rourke - A fiam jót akart!
- Szeretnék lepihenni! - tolta el magától az anyját Fiona - Egész éjjel úton voltunk! - vetette egy pillantást Shannonr sápadt arcára.
- Akkor én! - nyögte Shannon - Megyek Niellel!
Fiona mérgesen masírozott ba a házba.  Mrs. O'Rourke és Mrs. O'Mearát támogatta be.
Niel és Shannon az üres színpadot nézte a nézőtérről, ami a kert közepén volt.  Lágy szellő fújt, amitől Shannon haja szinte lebegett a levegőben.
- Ezt Jackért teszem! - szólalt meg Shannon - Hallod Niel? - kulcsolta rá kezét a fiúéra.
- Tudom! - felelte megrendülten Niel,  majd megszólalt - Valamelyik nap a városban jártam és Kendra boltjában ezt találtam! - húzta elő zsebéből az ezüst Kelta keresztet.  Shannon felsikoltott és átölelte Nielt.
- Köszönöm! - hebegte - nagyon nagy örömet szereztél nekem!
- Akkor! - simított végig Niel a lány arcán és megcsókolta - Én is megkérlek, hogy táncolj ma este!
A lány a színpadra nézett
- Jól van! - szorította meg a keresztet, ami zöld fényben ragyogott fel.  Elérkezett az este a lampionok ragyogtak, mint megannyi szentjánosbogár.
Az asztalokon, amiknél az emberek ültek, a terítőn középen egy pohár volt benne egy égő mécsessel. Mindenki eljött, aki számított Shannon és Niel családja, Rory, Brigid és Mrs. O'Connor meg Fiona is. Végre elérkezett a várva várt pillanat. Shannon ránézett Nielre a fiú bólintott majd kiléptek a fényárban úszó színpadra. Nagy levegőt vettek és teljes átéléssel táncolni kezdtek az Ír zenére.

 VÉGE  

 

 

  e-mail

© 2004 Ajus. Média Online design